A csecsen helyzet Maszhadov halála után

2005. március 20.
-Gál Tamás

Március 8-án az orosz biztonsági erők egy rajtaütést hajtottak végre Csecsenföldön, melynek során Aszlan Maszhadov volt csecsen elnök életét vesztette. Az még nem tisztázott, hogy pontosan ki is lőtte le a vezetőt, csak az biztos, hogy halálával jelentős változások állhatnak be a már tizenhárom éve húzódó orosz - csecsen konfliktusban. Egyelőre a Nyugat sem tudja, hogy pozitívan viszonyuljon-e az orosz akcióhoz, vagy esetleg a csecseneket biztosítsa szolidaritásáról.

A Szovjetunió felbomlását követően kiújuló orosz –csecsen konfliktus újabb fordulópontjához érkezett az elmúlt hét keddjén. A biztonsági erők által végrehajtott támadás következtében a mérsékelt szárnyhoz tartozó csecsen vezető éltét vesztette. Még nem tudni, hogy pontosan ki, illetve mi végzett vele. Razman Kadirov szerint -aki az ügyvezető elnöki teendőket látja el apja halála óta- Maszhadov egyik testőre lőtte le a nagy kavarodásban főnökét. Az orosz speciális erők helyi parancsnoka szerint a bunkerba való behatoláskor végrehajtott robbantás végzett a szeparatisták vezérével.

A csecsen vezetők élete folyamatosan veszélyben forog tehát, elég ha Dzsohar Dudajevre gondolunk, akit még 1996-ben öltek meg egy rakétával az orosz csapatok. Őt követte Zelimhan Jandarbijev, akit 2004 februárjában Katarban egy autóba rejtett pokolgéppel öltek meg. Ebben a történetben a orosz titkosszolgálat szerepe máig nem tisztázódott egyértelműen, bár minden valószínűség szerint aktívan közreműködtek a merényletben. Ezek után következett a Moszkva-párti Ahmed Kadirov likvidálása a tavalyi év májusában, most pedig Maszhadovra került sor.

Maszhadov sajátos pályát futott be az 1991 óta tartó csecsen függetlenségi háborúban. Az első csecsen háborút (1994-1996) lezáró hasavjurti megállapodás után a Csecsen Köztársaság elnöke lett, élvezve Moszkva támogatását. A megállapodást annak idején orosz részről Alexander Lebegy tábornok írta alá. A megállapodás lényegében elhalasztotta a csecsen kérdés rendezését, egy öt éves határidőt szabva csak, mely 2001. december 31-én járt volna le. A megállapodás nem tartalmazott semmilyen konkrét intézkedést, de egy kvázi független Csecsenföldet eredményezett. Egyes orosz politikusok a megállapodást az 1918-as breszt - litovsziki békéhez hasonlították, mondván Oroszországot akkor érte utoljára "ilyen szégyen".  1998-1999 között Moszkva nem igazán foglalkozott a csecsen kérdéssel. Lebegyet, aki a megállapodás után egy évig a Biztonsági Tanács titkári pozícióját töltötte be, a belső hatalmi harcok következtében menesztették, utódja pedig egy súlytalan politikus Ivan Ribkin lett. Az ekkor megfogalmazott aggodalmak, hogy Csecsenföld egyre kedveltebb helye lesz a terroristáknak, végül egy beteljesedő jóslatnak bizonyult. Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével az oroszok csecsen politikája gyökeresen megváltozott. Az 1999 augusztus-szeptemberében meginduló második háború világosan jelezte, hogy az új vezetés minél előbb pontot kíván tenni az ügy végére, és kevésbé a tárgyalásos megoldások híve. A két fél közötti tárgyalások lehetőségét tovább rontotta a moszkvai színházi túszdráma és a metró robbantások, valamint a 2004 szeptemberében lezajló beszláni túszdráma, amelynek közel 390 halálos áldozata volt. Ez után döntött úgy a Kreml, hogy vérdíjat ajánl fel a két csecsen vezér Maszhadov és Samil Baszajev fejére, egyenként tízmillió dollárt.

Kérdéses, hogy Moszkva valóban jól járt-e e mindenki által mérsékeltnek tartott vezető likvidálásával. Zbigniew Brzezinski szerint az utolsó mérsékelt csecsen vezető halt meg, akivel még politikai megegyezést lehetett volna kötni, és le tudta volna csendesíteni a különböző hadurakat. Szerinte Maszhadov halála az ellenállás szimbólumává válhat a csecsenek szemében, és csak az ellenállás fokozódására lehet inkább számítani, semmint a békés megegyezésre. Ennek némiképpen ellentmond az a tény, hogy az elmúlt két, Csecsenföldön tartott választáson Maszhadov jelentős vereségeket szenvedett, sőt népszerűsége egyre csökkent. A hasonlóan befolyásos Jandarbijev tavaly februári meggyilkolása után is sokan azt várták, hogy egyfajta példaképpé magasztosul az áldozat, és összefogja a szétbomlóban lévő egységet. Jandarbijev halálának ilyen következményei azonban nem lettek.

Moszkva tulajdonképpen két dolgot vesztett Maszhadov megölésével. Egyrészt már nem tisztázódhatnak hitelt érdemlően az első háborút lezáró tárgyalások, mivel annak egyik főszereplője meghalt. A másik ennél fontosabb ok: így már nem tudják bíróság elé állítani és elítélni, mint terroristát, ami pedig egyfajta legitimációt jelentett volna az orosz eddigi csecsenföldi hadműveleteinek az igazolásához, vagyis hogy ez már tulajdonképpen a terrorizmus elleni harc része. A szakértők szerint jobb lett volna Maszhadovot bíróság elé állítani, mivel Washingtonon kívül nem sokon támogatják teljesen mellszélességgel az orosz beavatkozásokat.

A legnagyobb kétkedő, és Oroszország számára a legfontosabb tényező, maga az Európai Unió. Brüsszel nem ítélte el nyíltan a csecsen vezér likvidálását, de sajnálkozását fejezte ki halála miatt. Az Unióban többen szívesen látnák, ha Oroszország végre magára hagyná Csecsenföldet, arról nem is beszélve, hogy akkor Grúzia helyzete is stabilizálódna, ami egyenlőre az EU teljes támogatását élvezi. Maszhadov halálával azonban az Unió is nehéz helyzetbe került, hiszen a többi csecsen vezető személye, politikája, illetve eddigi cselekedetei sokkal kevésbé elfogadhatóak az Unió részéről.

Egy csecsen ideológus szerint „Maszhadov erőszakos halálával egy új időszak kezdődött a modern csecsen – orosz kapcsolatokban, amely azonban nem a harcok lezárásához vezet”. Tény, hogy a most talán legtekintélyesebb csecsen vezetővé előlépett Baszajev nem a megegyezési készségéről, mindinkább haditeteiről híresült el. A béke tehát semmivel sincs közelebb, mint Maszhadov március 8-i halálát megelőzően volt.