A terror iskolája

2004. szeptember 13.
-Gál Tamás

A múlt héten újabb terrorcselekmény történt Oroszországban, Beszlán városában, Észak-Oszétiában. Az itt elhunyt 388 emberrel együtt már ötszázra nőt azoknak a száma, akik a terrornak estek áldozatul az elmúlt két hétben. A külföld szolidaritásáról biztosította az oroszokat, míg otthon a médiumok a vezetés felelősségét firtatják. Putyin elnök két napos országos gyászt rendelt el. Oroszország gyászba borult. Tízezrek vonulnak fel az ország nagyvárosaiban.

A múlt hét szerdán mintegy harminc terrorista, többségük csecsen, valamint tíz arab származású (köztük két nő), elfoglalták Beszlán város egyik iskoláját, ahol éppen a tanévnyitó ünnepséget tartották, és túszul ejtették az ott tartózkodókat. A túszokat alsóneműre vetkőztették és az iskola tornatermébe terelték. Az első hírekben ellentmondásos számok jelentek meg a túszok pontos számával kapcsolatban. A hatóságok120-150 emberről, köztük gyerekekről beszéltek, míg azok az emberek, akiknek pár órával az akció után sikerült kimenekülniük, mintegy ezer főre tették a túszok számát. A hatóságok még másnap is csak háromszázötven emberről beszéltek.

A túszejtők eleinte nem fogalmaztak meg követeléseket, sőt a kapcsolatfelvétel elől is elzárkóztak. Később társaik szabadon engedését és az orosz csapatok Csecsenföldről való kivonását követelték. A terroristák elszántságát jelezte, hogy nem engedtek be semmilyen vizet és élelmiszert a túszoknak, továbbá levették maszkjukat is, ezzel jelezve, hogy nem félnek haláltól.

A belügyi erők a túszdráma során végig hangoztatták, hogy nem kívánják megostromolni az iskolát, mint azt tavaly februárban tették Moszkvában, mikor a színház visszafoglalásakor használt harci gáz következtében mintegy százötven túsz az életét vesztette, ami komoly felháborodást váltott ki országszerte. Hogy itt most ki kezdte a támadást, az még nem tisztázott pontosan. Az biztosnak látszik, hogy egy robbanást követően, a kommandósok behatoltak az épületbe és tűzharcba bonyolódtak a terroristákkal. Közben a túszok menekülésbe kezdtek a golyózáporban, így két tűz közé szorultak. A halálos áldozatok magas száma, összesen háromszázharmincnyolc, ennek köszönhető. Arról, hogy a robbanást ki okozta, szintén többféle vélekedés van. Az egyik verzió szerint a terroristák által lerakott robbanóanyag robbant be, míg Ruszlan Ausev, volt Ingusföldi kormányzó szerint, akit a terroristák végül is elfogadtak közvetítőnek, a civil fegyveresek kezdték a harcot, megunva a biztonsági erők tétlenségét. Kérdés, hogy az elvileg körülzárt épülethez, hogyan jutottak a helyi civilek.

A harcok során egyetlen terroristát sikerült élve elfogni, akit a hatóságok már ki is hallgattak, sőt vallomását a televíziókban is bemutatták. A két símaszkos kommandós között ülő, kaukázusi külsejű férfi azt vallotta, hogy egy erdőben találkoztak egy bizonyos ezredessel, aki megmondta nekik a célpontot (a beszláni iskolát), és közölte velük, hogy az akció, mind Aszlan Maszhadov, mind Samil Baszajev csecsen hadúr támogatását élvezi (a csecsen vezetők a túszdráma alatt végig tagadták nyilatkozatukban, hogy bármiféle közük is lenne az akcióhoz). Az ezredes közölte továbbá, hogy akciójuk célja egy kaukázusi háború kirobbantása. A férfi végig tagadta, hogy embereket akart volna ölni, ezzel szemben mikor elfogták, gyerekekkel vette körbe magát és onnan tüzelt a kommandósokra. Vallomásában arra kérte a hatóságokat, hogy ne szolgáltassák ki őt az áldozatok hozzátartozóinak.

Mivel az egész dráma a tv kamerák előtt zajlott, az eddigi orosz tapasztalatoktól eltérően, a sajtó meglehetősen éles hangot ütött meg a biztonsági erőkkel, illetve magával Putyin elnökkel kapcsolatban is. Felhívták a figyelmet a hatóságok pontatlan tájékoztatására, és helyzetmegoldó képességük hiányára. Megemlítik továbbá, hogy Putyin a terrorista csoport nemzetköziségét hangoztatva igyekszik elterelni a figyelmet a csecsen problémáról, mert szerintük ez az egyetlen oka annak, hogy ehhez hasonló cselekmények történnek Oroszországban. Vlagyimir Riskov független parlamenti képviselő az elnök felelősségét firtatta, mondván az orosz emberek elfogadják azt, hogy rendet tart a demokratikus deficitért cserébe. Ezek voltak egyébként a meglehetősen ellenőrzött média első nagyobb kirohanása a hatalom ellen, Putyin márciusi újraválasztása óta. Egyes elemzők szerint a hatóságok tehetetlenségéhez hozzájárult a bürokráciában egyre inkább elharapódzó korrupció, ami a putyini intézkedéseknek köszönhető. Ugyanis a hét szuperrégió nem választott tisztségviselő, hanem az elnök által kinevezett személy irányítása alatt áll, akik csak neki tartoznak felelősséggel. Amíg Putyin bizalmát élvezik, kvázi kiskirályként tevékenykedhetnek.(Demokratizálódás vagy visszarendeződés Oroszországban)

Az ügy kapcsán megszólalt Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet elnök is. Ő kiállt Putyin mellett és a felelősséget egyértelműen Borisz Jelcin előző orosz elnökre irányította, mondván, hogy az kettős játékot űzött. Egyfelől autonómiát ígért Csecsenföldnek, másfelől hatalmi vákumot teremtett a térségben. Ez a kaotikus helyzet vezetett egyértelműen a két orosz-csecsen háborúhoz. A helyzetet szerinte csak a teljes körű autonómia megadása esetén lehet megnyugtatóan megoldani, természetesen az Orosz Föderáció keretein belül. Megemlítette továbbá, hogy nem csak a csecsen felkelő érdeke a Kreml meggyengítése, hanem egyes nyugati hatalmaké is.

Vlagyimir Putyin szombaton beszédet intézett a nemzethez, melyben együttérzéséről biztosította az áldozatok hozzátartozóit, továbbá újból felhívta a figyelmet a nemzetközivé váló terrorizmus veszélyeire. Megemlítette, hogy a Szovjetunió összeomlása után az ország védtelenné vált mind a külső, mind a belső támadásokkal szemben is. Ezért meg kell erősíteni a fegyveres erőket, növelni kell a védelmi kiadásokat (e kijelentés kapcsán a civil szervezetek a szabadságjogok szigorításától tartanak). Támadta továbbá azokat az amerikai kormányzati középvezetőket, akik támogatják a csecseneket, mondván, hogy ők szabadságharcosok és nem terroristák. Putyin szerint az élet nem ezt igazolja. Szerinte az nem szabadságharcos, aki ártatlan nőket és gyerekeket ejt túszul céljai elérésének érdekében. Kritikával illette továbbá azokat a felvetéséket, hogy miért nem tárgyalt a csecsenekkel? „Miért, az amerikaiak tárgyalnak Oszama bin-Ladennel?”- kérdezett vissza Putyin.

Vlagyimir Putyin tíz-tíz millió dollárt ajánlott fel Maszhadov és Baszajev fejéért, ezzel is jelezve, hogy nem kívánja tárgyalásos úton megoldani a csecsen problémát. Azzal, hogy Maszhadovra is vérdíjat tűztek ki, jól érzékelteti azt az irányváltást a kremli vonalon, miszerint a csecsen ellenállókat egységes szélsőséges szeparatista csoportnak látja, és a mérsékeltek szerepét (kiket Maszhadov vezet) nem tekinti jelentősnek. Az ügy pikantériája, hogy a csecsen vezetők, pedig húsz millió dollárt ajánlottak Putyinért cserébe, ha valaki a kezükre adja.

A külföldi kormányfők sorra együttérzésükről biztosítják az orosz nemzetet, George Bush amerikai elnöktől kezdve, Tony Blair brit kormányfőn át Ariel Saron izraeli miniszterelnökig. Szeptember hetedikére Joop de Hoop Scheffer NATO főtitkár is összehívta a további teendők megvitatására a NATO-Orosz Tanácsot.

Az országot, kétségkívül megrázták az elmúl hetek terrorcselekményei, melyek, mintegy ötszáz halálos áldozatott követeltek. A biztonsági erők finoman szólva is nem álltak a helyzet magaslatán, szinte végig félretájékoztatták a sajtót, valamint a helyszíntől sem sikerült távol tartaniuk a civileket. A kezdeti hírekkel ellentétben azonban egyetlen terroristának sem sikerült elmenekülnie, sőt az állítólagos ezredes holttestét is azonosította a foglyul ejtett túszszedő. A terrorcselekmények szaporodása előrevetítheti, hogy egyedül nem, csak nemzetközi összefogással lehet a világméreteket öltő terrorizmus ellen fellépni.