Szerb demokrácia: megtorpanás?

2003. december 22.
-Dömötör Csaba

Egyes felmérések szerint háborús bűnökkel vádolt, ultranacionalisták által vezetett politikai erők lehetnek a közelgő szerbiai választás nagy nyertesei; három kisebb radikális párt a hágai Nemzetközi Bíróság által beidézett jelölteket tudhat soraiban. Három évvel Slobodan Milosevics elnök bukása után így könnyen előfordulhat, hogy megtorpan a lakosságra nézvést egyébiránt nagy terheket jelentő reformfolyamat. A fentiek ellenére a reformok iránt elkötelezett pártok parlamenti többségéhez nem férhet kétség, de az előrejelzések intő jelként szolgálhatnak. 

    „Nagyon sajnálatos” - kommentálta a minapi közvélemény-kutatás adatait Laurie Wiseberg, az ENSZ emberi jogi biztosa. Egyúttal aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a radikálisok előretörését a helyi média és a közvélemény teljes belenyugvással szemléli.  Nyugati hírügynökségek emlékeztetnek arra, hogy a szerb lakosság általános vélekedése szerint a háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi testületek mind elfogultak Belgráddal szemben. A szerb emberek a Milosevic-rezsim agresszorként való beállítását is hevesen visszautasítják, így nem csoda, ha a hágai bíróságnak nem túl nagy az elfogadottsága. Wiseberg szerint a szerb lakosság többsége egyáltalán nem gondolja azt, hogy a háborús bűnösöket meg kellene büntetni. Javier Solana, az EU külügyi főmegbízottja arra kérte a szerbeket, hogy „ne a múltat válasszák”. Kilátásba helyezte, hogy a hágai bíróság által vádolt személyek kampányba való bevonását „külső provokációnak” fogják tekinteni.

    A most leköszönő szerb reformpárti koalíció - hatalomra jutását követően - az erős nyugati nyomás hatására számos feltételezett háborús bűnöst adott ki az ENSZ bíróságának. Szakértők szerint azonban az együttműködés inkább annak volt köszönhető, hogy az Egyesült Államok a Szerbia számára nyújtott segélyek befagyasztásával riogatott, amennyiben a belgrádi kabinet megtagadja a segítséget.

„A kormány együttműködési készsége inkább a külföldi pénzügyi segítség lehetőségének, mintsem az áldozatok és az igazság iránti elkötelezettségének volt betudható” – világított rá az amerikai Human Rights Watch egyik képviselője. Az emberjogi aktivista kifejtette: Szerbia elmulasztotta a saját múltjával való szembenézést; ehelyett „szőnyeg alá söpri” a háborús bűntetteket. A reformpárti erők mindazonáltal a Nemzetközi Bíróságot hibáztatják a radikálisok előretörése miatt, mondván a hágai testület mindvégig erős nyomás alatt tartotta Belgrádot; ez pedig nem volt jó hatással a közvéleményre.

A minap napvilágot látott felmérések szerint a hollandiai cellájában raboskodó Vojislav Seselj Radikális Pártja a harmadik legerősebb erővé válhat a 250 fős szerb törvényhozásban, besöpörve a „poszt-milosevicsi” rendszerrel elégedetlenkedők szavazatait. Seselj vajda a vádak szerint Boszniában és Horvátországban rémtettek sorozatát követte el – vagy adott utasítást - egy militáns csoport vezetőjeként.

A reformpárti tömörülés parlamenti többségéhez előreláthatólag nem férhet kétség, de egy kemény hangú radikális ellenzék könnyen gátat vethet mind a nemzetközi közösségbe való beilleszkedésnek, mind a belső reformok zökkenőmentes elfogadásának. Amint az emberi jogok védelmét zászlajára tűző Helsinki Bizottság egyik munkatársa találóan megfogalmazta: „ez egy Hága-ellenes választás”.