|
Közel-Kelet: A béke keresése (III.)
A „virtuális” béketerv
2004. január 11.
-Nagy Levente
(Előző rész:Az
Útiterv)
A Közel-Keleten 2003-ban sem
sikerült békét teremteni. A több mint három éve tartó palesztin
felkelés tovább szedi áldozatait. - Miért folyok a harc? Mik
ennek a harcnak az okai? Mikor lesz végre béke az izraeliek és a
palesztinok között? - Áttekintés a 2000. szeptemberében kitört
második intifádáról és a megoldások kereséséről.
A svájci kormányzat által a
háttérből erősen támogatva 2003. októberének elején a
Holt-tengernél találkoztak palesztinok és izraeliek, hogy
létrehozzanak egy béketerv-modellt, ami ezután genfi
béketervezet néven került be a köztudatba. Mindkét fél részéről
olyan korábbi tárgyalók vettek részt a találkozón, akik az
utóbbi években ellenzékben politizálnak hazájukban. Ám nem csak
ezért van nagy jelentősége ennek a mind a palesztinok, mind
pedig Izrael számára reális megoldásokat tartalmazó
dokumentumnak.
A terv megvalósulása esetén a
nagyobb kompromisszumot a palesztinok tennék, hiszen feladnák a
menekültek izraeli visszatérésének lehetőségét – cserébe viszont
a saját államukba térhetnének majd vissza. Ez alól kivételt
képezne egy - Izrael által meghatározott létszámú – kisebb
csoport, amelynek tagjai Izrael területén található otthonukba
térnének vissza.
Az önálló palesztin állam
visszakapná az 1967-es háborúban megszállt területek 97,5%-át és
– két Jeruzsálem közelében található, valamint 12
kelet-jeruzsálemi kivételével - a zsidó telepeket is
felszámolnák, több mint 110 ezer telepest kiköltöztetve.
Az egyik legkényesebb kérdésben, a
vallási szent helyeket illetően még Bill Clinton, korábbi
amerikai elnök tervét követték, azaz a zsidó szent helyek
izraeli, a mohamedánok szent helyei pedig palesztin ellenőrzés
alá kerülnének. A Templom-hegy ennek megfelelően a születő
palesztin állam, a Siratófal, valamint a jeruzsálemi óváros
nagyobb része pedig Izrael területének lenne része – ez az
izraeliek talán legnagyobb engedménye a tervezetben.
A virtuális béketervet nem
fogadták nagy örömmel a két fél hivatalban lévő vezetői sem.
Ariel Saron izraeli miniszterelnök elítélte és elutasította a
kezdeményezést, felelőtlennek bélyegezve azt egy olyan
időszakban, amikor a terror elleni küzdelem folyik. A korábbi
miniszterelnök, a Munkapárti Ehud Barak is hasonlóan
nyilatkozott, míg Simon Peresz megfelelő tárgyalási alapnak
minősítette a megállapodás-tervezetet. Jasszer Arafat
hangsúlyozta, hogy a terv nem tükrözi a hivatalos palesztin
célokat.
Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy
ez a terv nem sokban tér el a 2000-ben Camp Davidben Arafat
által el nem fogadott javaslattól.
Ez a tervezet valóban olyan
kompromisszumokat tartalmaz, amelyekről mindeddig még szó sem
volt, ugyanakkor be kell látni, hogy megvalósulásához radikális
szemléletváltásra lenne szükség a két tárgyalófél
hozzáállásában. Az azonban reményre ad okot, hogy mindkét
oldalon vannak olyanok, akik képesek reálisan, saját és mások
érdekeit, értékeit is szem előtt tartva politizálni.
(Következő rész: Jasszer Arafat –
terrorista vagy politikus?)
|
