Közel-Kelet: A béke keresése (II.)

Az Útiterv

2004. január 02.
-Nagy Levente

(Előző rész:A második intifáda előzményei és első 2 éve)

2003. április 30-án nyilvánosságra hozták az Útiterv néven emlegetett dokumentumot, amelynek kidolgozásában az ENSZ, az Egyesült Államok, Oroszország, valamint az Európai Unió vett részt. Úgy tűnt, a világ megtalálta az utat a válság lezárása felé.

Az Útiterv előre meghatározott célokat és azokhoz szabott határidőket tartalmazott. Előfeltételéül azt szabták meg, hogy a palesztin vezetés egyértelmű és határozott lépéseket tegyen a terrorcselekmények megszüntetése érdekében. Izraelt pedig ezzel szemben kötelezték arra, hogy legyen kész mindent megtenni egy életképes palesztin állam felállítása érdekében. A közvetítő felek elvárták azt is, hogy a szembenálló felek felújítsák egymás közötti párbeszédüket.

A terv végrehajtásának első szakaszában a palesztin intézményrendszer kialakítása, illetve a már meglévő intézmények átalakítása, átláthatóbbá tétele volt a cél, hiszen korábban sok problémát okozott azok ellenőrizhetetlen felépítése. A különböző szervezetek átalakítása természetesen politikai változásokkal is járt volna, amelyek közül a szabad választások megtartása volt a legfontosabb. Ezzel egy időben Izrael kivonult volna a 2000. szeptembere óta megszállt területekről és leállította volna a zsidótelepek építését az adott területen. Ez természetesen azonnali és feltétel nélküli tűzszünetet is jelentett volna, elismerve és szem előtt tartva a végső célt, két állam békés létét egymás mellett. Ennek megfelelően a palesztin fegyveres erők és az izraeli biztonsági szolgálat együtt gondoskodott volna a terület rendjéről. Az arab államok feladata első fázisban a palesztin terroristacsoportok külföldi támogatásának felszámolása volt.

A palesztin területeken egy ideiglenes alkotmány-tervezet kidolgozását sürgették, hogy minél hamarabb meg lehessen tartani a választásokat (megteremtve ezzel egy majdan erős parlamenti demokrácia alapjait). A választói névjegyzék összeállításában Izrael segítséget nyújtott volna a Palesztin Önkormányzat számára, valamint biztosította volna a jelöltek szabad mozgását a kampány idején. A felálló törvényhozás, valamint kormányzat munkájának segítése érdekében az izraeli kormányzat feladata lett volna a megfelelő eszközök és háttér biztosítása, beleértve a Kelet-Jeruzsálemben korábban bezárt intézmények munkájának újbóli engedélyezését is.

Az Útiterv szerint segíteni kellett volna az áruk és személyek szabad mozgását, valamint a humanitárius szervezetek működését – egyúttal előmozdítva a civil szektor fejlődését a Palesztin Hatóság területein.

Az első szakasz céljai részben vagy egészben teljesültek, hiszen szabad választásokat tartottak a palesztin területeken, és Izrael is elkezdte a kivonulást a megszállt területekről. Neurotikus pontnak bizonyult azonban a zsidótelepek felszámolásának és a menekültek visszatérésének kérdése.

A második lépcsőfok – amelynek végrehajtására a 2003. júniusától decemberig terjedő időszak volt kijelölve – egy önálló, szuverén palesztin állam kialakítását tűzte ki legfőbb céljául. Ennek érdekében fel kellett volna lépni a terrorcselekmények elkövetői, kitervelői ellen, hiszen ebben az esetben a külföldi országok is aktívan támogatták volna egy életképes állam létrehozását. A választások megtartása után még 2003-ban kijelölték volna az ideiglenes határokat– megfelelő biztonság és egy működőképes intézményrendszer felállítása esetén. Az Útitervet készítő Négyek programot dolgoztak ki a palesztin gazdaság talpra állításának, növekedésének érdekében, a környező arab országok pedig újra felvették volna a gazdasági kapcsolatot Izraellel. (Ehhez szükséges volt az Izrael és Szíria, valamint az Izrael és Libanon közötti béke megteremtése is.)

Az új, ideiglenes határokkal rendelkező palesztin államnak immár végleges alkotmánya lett volna, amelynek alapján működtették volna az új közigazgatást és a kormányzatot is. Ezzel párhuzamosan kezdődhettek volna meg a tárgyalások a végleges határokról és - a négyek ígérete alapján - az új állam nemzetközi elismerése, valamit ENSZ-be való felvétele is.

Az Útiterv legkésőbb 2004-2005-re irányozta elő a konfliktus teljes lezárását, beleértve Jeruzsálem, a menekültek, a végleges határok és a környező államokkal való béke kérdéseinek tisztázását is. A tervezet szerint ekkorra jöhetett volna létre egy megfelelő intézményekkel rendelkező, önálló, gazdaságilag életképes és nemzetközileg is elismert palesztin állam, véget vetve az 1967 óta tartó konfliktusnak; Izrael pedig békét kötött volna a környező arab országokkal, teljessé téve az arab-izraeli békét.

Hogy miért nem valósult meg az Útiterv? Mindkét oldal elmulasztott olyan lépéseket, amelyek elősegítették volna a békét. Elég itt csak a 2003. tavaszán létrehozott palesztin miniszterelnöki pozíció súlytalanságára, a merényletek folytatódására illetve a zsidótelepek további bővítésére és a „védőfal” építésére gondolni.

(Következő rész: A jelképes genfi béketerv)