A kínai kártyalap

2004. február 20.
-Csomán Gábor

Az amerikai elnökválasztás jelenlegi hangzavarában – idén új elemként – előkerült a jelöltek Kínával kapcsolatos álláspontja. Ahogy közeledünk novemberhez, a demokrata és a republikánus párti paklikból előkerültek az első kínai lapok.

Kerry botránya

John Kerry, aki valószínűleg George W. Bush ellenfele lesz a novemberi elnökválasztáson, jelenleg vezeti a népszerűségi listákat. A demokrata jelölt számára kellemetlen fejlemény, hogy a Newsweek magazin február 9-i számában felhívta a figyelmet arra, hogy egy kínai vállalat támogatta korábbi kampányát. 1996 júliusában a Massachusetts-i szenátor szoros újraválasztási kampányban vett részt, és éppen a legjobbkor elentkezett egy bőkezű mecénás. Ez a támogató Johnny Chung tajvani-amerikai vállalkozó volt, akivel együtt néhány barátja is megjelent, köztük Liu Chaoying üzletasszony is – írja a Newsweek.  Liu egyik vállalata érdekelt volt az értéktőzsdén, ezért Kerry küldött egy faxot a külföldi értékpapírokkal és devizaügyekkel foglalkozó washingtoni bizottságnak (Securities and Exchange Commission, SEC) . A következő héten Liu és Chung kapott egy levelet az SEC-től, melyben jelezték, hogy ügyüket kedvezően bírálták el. Néhány hét múlva Chung viszonozta a szívességet, szeptember 9-én tízezer dollárral támogatta Kerry újraválasztási kampányát.

A szövetségi hatóságok később jelentették, hogy Liu a kínai hadsereg helyettes ezredese és egy kínai állami tulajdonú űrkutatási cég alelnöke. Chung, aki több mint negyven alkalommal járt Clinton elnökségi idején a Fehér Házban, 1996-ban nemzetközi pénzügyi botrányba keveredett. Chung először azt mondta, hogy 28000 dollárt költött illegális támogatási formákon keresztül Clinton és Kerry kampányára. Azonban a banki jelentések és Chung későbbi tanúvallomása alapján 300000 dollár érkezése valószínűsíthető, mely összeg egy Liu által kezelt Hong Kong-i bankszámlán keresztül érkezett a kínai katonai hírszerző hivataltól. Kerry azonnal tagadta a Newsweek értesüléseit, aljas híresztelésről beszélt, amelyet – szerinte – már régen kivizsgáltak.

„Egy ország, két rendszer”

Egy januári rádióvitán, melyen hat demokrata jelölt vett részt, került elő először az idei kampányban a kínai kérdés. Kerry a tajvani referendummal kapcsolatban kifejtette, hogy bár támogatja a demokráciát Tajvanon, ugyanakkor szerinte az Egyesült Államok nem engedheti meg a szigetország függetlenségének hivatalos deklarálását. Arra a kérdésre, hogy a tajvani demokrácia vagy Peking mellett áll-e, azt felelte, hogy következetesen ragaszkodni kell az egy-Kína politikához, függetlenül attól, hogy demokrata vagy republikánus elnök kormányozza az USA-t. Szerinte a Tajvan-ügyet Hong Kong és Makaó esetéhez hasonlóan kell megoldani, és Kínára nyomást kell gyakorolni az „egy ország, két rendszer” elv betartása érdekében. Kerry bejelentése meglepte a szakértőket, különösen a jobboldali héjákat. A média összegyűjtötte Kerry huszonkét éves szenátorságának nyilatkozatait, és abból az tűnik ki, hogy mindig is az egy-Kína elv pártján állt, mely egyezett a hivatalos amerikai állásponttal. E szerint törekedni kell a Tajvani-szoros partjain fennálló törékeny egyensúly megőrzésére. Ezért a januári „egy ország, két rendszer” bejelentést sokan nyelvbotlásnak tekintik, azonban ez a nyelvbotlás újabb érvként szolgál a republikánusok kezében.

A kínai lapok

A politikai adomány ügyön kívül több téma is figyelmet kap Kínával kapcsolatban a választási kampányban.

1.      A RMB (RenMinBi = Yuan) leértékelése és az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje
Az Egyesült Államok külkereskedelme Kínával tartósan negatív, miközben magas a munkanélküliségi ráta is. Bush ellenfelei mindezért nem csak a kínai fizetőeszköz árfolyamát tartják felelősnek, hanem a jelenlegi adminisztráció Kína politikáját is. Azzal vádolják az elnököt, hogy tudatosan ment bele a mostani szituációba azért, hogy cserébe megszerezze Peking támogatását az észak-koreai helyzet megoldása érdekében.

2.      Kína és az emberi jogok
Az elmúlt évek elnökválasztási kampányainak megkerülhetetlen pontja az emberi jogok helyzete Kínában. Aki amerikai elnök akar lenni, annak ígéretet kell tennie, hogy szigorúan követelni fogja Pekingtől ezen jogok betartását. Az utóbbi időben amerikai illetékesek többször is bírálták Kínát az alapvető jogok be nem tartásáért.

3.      Tajvan
A Tajvani-szoros stabilitása mindig is fontos volt az Egyesült Államoknak. Ez most különösen érzékeny témának számít, mert a sziget elnöke, Chen Shui-bian még mindig nem tett le a függetlenségi népszavazás megtartásáról.  Bush mostanában tett határozott kiállása az egy-Kína elv mellett kiváltotta a tajvani függetlenséget szorgalmazók ellenszenvét. Mindezt összevetve Kerry „egy ország, két rendszer” bejelentésével, ütközési ponttá válhat.

Miért veszik elő a jelöltek a kínai kártyát a vitáik során? Az elmúlt egy évtizedben nem olyan választás, hogy ne került volna elő Kína, illetve az országgal kapcsolatban az emberi jogok, a kereskedelmi deficit, Tajvan, az űrverseny kérdései. Az első válasz az, hogy a Kínával kapcsolatos témák tálcán kínálják magukat. A jelöltek mindig is bírálták az aktuális hatalom Kína politikáját. Szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a két ország kapcsolatát érintő kérdésekben nyugodtan lehet támadni a kormányt, minden különösebb kötelezettség nélkül. Akkor miért ne tennék? Másodszor Peking bírálatával könnyen lehet szavazókat szerezni. Régebben, mint kommunista országot lehetett ostorozni. Napjaink gazdasági helyzetében könnyen lehet bűnbakot csinálni a távol-keleti országból. Ezzel a politikusok és a média kihasználják, hogy a lakosok többsége keveset tud Kínáról. 1992-ben Clinton kritizálta az idősebb Bush-t, azt állítván, hogy túlságosan engedékeny. Elnöki periódusa alatt, azonban konstruktív stratégiai partnernek nevezte Kínát. 2000-ben az ifjabb Bush bírálta Clintont, ezzel szemben Pekinget ő is szövetségesnek tartja, és eddigi tevékenysége alatt kétszer is ellátogatott Kínába.

Az idei választás során a jelölteknek sokkal mérsékeltebb álláspontot kell megfogalmazni Kínával kapcsolatban, mert a jelenlegi helyzet nem hasonlítható a tíz évvel ezelőttihez, de a három évvel ezelőttihez sem. Kína gyors gazdasági növekedése megkerülhetetlen tényezővé tette az országot, amellyel az amerikai tervezőknek feltétlenül számolniuk kell. A közeljövő kiemelt kérdése lesz a kínai-amerikai viszony és ezt egyik amerikai elnök sem kerülheti ki.