Hárman párban
Diplomáciai csaták Kína, Tajvan és az Egyesült Államok között

2003. december 8.
Csomán Gábor

 

Chen Shui-bian-t 2000. márciusában választották Tajvan elnökévé. Az elődeihez képest sokkal markánsabb politikát fogalmazott meg a sziget függetlenségével kapcsolatban. Ez a magatartás már a 2000-es választási kampány során is zavarta a szárazföldi Kína vezetőit. Nem véletlen, hogy nagyszabású hadgyakorlatot tartottak a szoros kínai oldalán. A két fél közötti feszültség az elmúlt hetekben ismét kicsúcsosodott.

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR 1943. december 1-én Kína, USA és Anglia képviselői a Kairói Nyilatkozatban leszögezték, hogy minden Kínától Japán által elfoglalt terület -ideértve az észak-kínai területeket, Tajvan-szigetét és a Penghu-szigeteket- a háború után visszakerül Kína fennhatósága alá. 1945. július 26-án a Potsdami Kiáltványban megerősítették a Kairói Nyilatkozatot. 1945. szeptember 2-án a kapituláció aláírásakor Japán elfogadta az előbbi két dokumentumot is. A gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló 1960-as ENSZ nyilatkozat határozata alapján Tajvan nem nyilváníthatja ki függetlenségét, és arról nem is tarthat népszavazást. Az indoklás szerint Tajvan már régóta Kína szerves része, nem pedig annak gyarmata. Mao Dse-dong (Mao Ce-tung) 1949. október 1-én kikiáltja a Kína Népköztársaságot. A Kommunista Párt és a Koumintang között dúló polgárháború során a Koumintang erői Tajvan szigetére szorultak vissza. 1949-ben megalapították a Kínai Köztársaságot (Republic of China). Vele szemben, a szárazföldön a Kínai Népköztársaság (=People’s Republic of China) áll. A nemzetközi szervezetekben Kínát a Kínai Köztársaság képviselte, majd helyét elfoglalta a kommunista vezetésű Kínai Népköztársaság. Az USA 1979-ben megszakította hivatalos diplomáciai kapcsolatait Tajvannal. Ugyanebben az évben az amerikai külügyminisztérium megalapította a Tajvani Amerikai Intézetet (American Institute in Tajvan, AIT), melyen keresztül zajlik a nem hivatalos kapcsolattartás. A hivatalos álláspont ellenére, az USA Tajvan legfőbb fegyverszállítója és ezáltal legfőbb szövetségese.

Diplomáciai bonyodalmak

Kína az elmúlt években a politikai vezetőség nemzedékváltásával volt elfoglalva, ezáltal kevesebb figyelem –legalábbis a retorikai és diplomáciai szinten – irányult Tajvanra. Az Egyesült Államok 2001. szeptember 11-e óta szintén kevesebb figyelmet fordít Tajvanra. Mindehhez hozzájárul, hogy Tajvanon jövő márciusban elnökválasztás lesz, és a jelenlegi elnök Chen Shui-bian beemelte kampánytémái közé a függetlenségről szóló népszavazást.

Novemberben számos olyan dolog történt, mely a korábbi évekhez képest jelentéktelennek tűntek, ám most mégis heves indulatokat váltottak ki mind kínai, tajvani és amerikai részről. Ide sorolható a Tajvani Amerikai Intézet elnök asszonyának, Theresa Shaheen-nek New York-ban tett kijelentése, mely szerint az amerikaiak nem tesznek különbséget Tajvan szabadságát illetően az „ellenzés” („oppose”) és a „nem támogatás” („does not support”) között. A CNSNews közlése szerint a Kínai Külügyminisztérium szóvivője, Liu Jianchao határozottan felhívta a figyelmet, hogy az elnök asszony kijelentése ellenkezik az Egyesült Államok hivatalos álláspontjával, az „egy-Kína” politikával.

Szintén diplomáciai bonyodalmakat okozott Colin Powell amerikai külügyminiszter találkozója panamai Chen Shui-bian-nal. A kínai hatóságok élesen tiltakoztak az 1979 óta első, ilyen magas fokú diplomáciai találkozóval kapcsolatban. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője magyarázata sem nevezhető szokványosnak: Powell és Chen csak fizikailag volt egy helyen. Látták egymást, kezet fogtak, de nem találkoztak, mert a találkozó tervezett eseményt jelent.

A népszavazásról szóló törvény

A tajvani politikai rendszerben sajátos szerepet töltenek be a Yuan-nek, melyek speciális állami szervezetek, hasonlóak a minisztériumokhoz, egy adott kormányzati terület legmagasabb rendű szervei. Általában nem szokták lefordítani. Összesen hat Yuan van. A legislative a Törvényalkotási Yuan, az executive pedig a Végrehajtási Yuan.

November 26-28-a között tartotta a Törvényhozó Yuan a függetlenségi refendumról szóló törvény (referendum law) vitáját. A törvényt Chen Shui-bian és pártja a Democratic Progressiv Party (DPP) nyújtotta be. Az elnök célja a törvénnyel, hogy Tajvan új megnevezéséről, területéről, zászlójáról, himnuszáról és alkotmányáról lehessen népszavazást tartani.

Az ellenzéki pártok - melyek jelenleg a „pan blue” koalícióban tömörülnek, tagjai a Kínai Nacionalista Párt (Chinese Nationalist Party, KMT) és az Emberek Első Pártja (People’s First Party, PFP. – folyamatosan azzal támadták a kormányjavaslatot, hogy az aláássa Tajvan biztonságát, és sajátos, gazdaságilag jól működő rendszerét.

A kínai Állami Tanács Tajvani Ügyek Hivatalának (Taiwan Affairs Office of State Council, TAO) szóvivője Zhang Mingqing azt mondta - a BBC tudósítása szerint -, hogy a törvény elfogadása a függetlenség deklarálásához vezető út jelentős állomása, és ezért elfogadhatatlan. Ha változatlan formában fogadja el a tajvani törvényhozás a tervezetet, akkor Kína határozott lépéseket fog tenni. Hogy mik lehetnek ezek a lépések, nem részletezte. Iránymutató lehet Wen Jiabao kínai miniszterelnök a Washington Post-ban november 21-én megjelent interjúja, melyben úgy fogalmazott, hogy „Kína hajlandó bármekkora árat fizetni” területi integritásának megőrzéséért.

Két KMT képviselő gúnyolódó táblát mutat fel a törvényhozásban: "Így bukik el Tsai Tung-jung!”  Tsai Tung-jung a kormányzó DPP képviselője és támogatója az eredeti törvényjavaslatnak.

A szárazföldi Kína felől érkező erős nyomás, párosulva a jelentős belső, ellenzéki nyomással „megviselte” a tajvani kormánypárti politikusokat. November 27-én az ellenzéki többségű törvényhozás jelentősen átalakította a kormány javaslatait, azok közül csak kettő került be a végleges változatba. A 223 fős Törvényhozó Yuan-ben 190 képviselő jelent meg, ahol 14-en szavaztak igennel a felvizezett törvényre, míg a kormánypárti DPP képviselői tartózkodtak. A jelenleg elfogadott változat szerint az elnöknek nincs joga saját hatáskörében kiírni népszavazást a szuveneritás tárgykörében, beleértve az új alkotmányt, zászlót, himnuszt és megnevezést. Jelenleg a törvény csak azt teszi lehetővé, hogy az elnök védelmi népszavazást (defensive referendum) írjon ki abban az esetben, amennyiben katonai támadás érné a szigetet.

A korábbi és a most elfogadott törvények szerint az országos népszavazás kiírása a Végrehajtó Yuan kezében van, míg a regionálisakról helyi szinten döntenek. Felállításra került a Népszavazást Felügyelő Bizottság (Referendum Supervisory Committee), mely megvizsgálja a népszavazás tárgyát, és csak a jóváhagyásával lehet azt kiírni. A Központi Választási Bizottság (Central Election Committee) 20 fő testület, tagjait a Törvényhozó Yuan-ben helyet foglaló pártok képviselői közül választják, kinevezésüket az elnök hagyja jóvá. A referendumot 6 hónappal azután lehet kiírni, hogy a törvényhozás végleg elfogadja az új törvényt, mely azt is tartalmazza, hogy egyszerre lenne választás az új alkotmányról, az elnökről, és a polgármesterekről. Taiwan Solidarity Union (TSU) pártunió –melynek a kormánypárti “pan green” koalíció is része – elnöke nyilatkozta a Taipei Times-nak, hogy az elfogadott törvény az állampolgárok szabad véleményalkotását gátolja. A TSU egy másik tagja azt nyilatkozta, hogy az RSC és CEC felállítása döntő helyzetbe hozza az –ellenzéki többségű - törvényhozás pártjait.

A kormányszóvivő, Lin Chai-lung bejelentette, habár kisebbségben vannak a törvényhozásban, ennek ellenére eleget tesznek a köznyomásak – ez alatt a függetlenséget pártolók mindig vitatott számát érti. Véleménye szerint az elfogadott törvény cikkelyei ellentmondanak egymásnak és nincsenek összhangban az érvényes alkotmány szellemével. Az alkotmány szerint a kormány lehetőségei szűkösek. Amennyiben nem akarják elfogadni a képviselők döntését, úgy tíz napon belül az elnökhöz (Chen Shui-bian) fordulhatnak az elfogadott törvény szövegével. Az elnök, amennyiben egyetért a kormánnyal, visszaküldi újratárgyalásra a törvényt, melyet Törvényhozó Yuan köteles tizenöt napon belül végrehajtani. Ha a tizenöt nap letelte előtt nem hoznak döntést, akkor a törvény automatikusan érvényét veszti. Ha a képviselők 50%+1 fő elfogadja, akkor az ellen a kormány nem fellebbezhet, és az elnöknek három napon belül ki kell hirdetnie a jogszabályt. Ha a Törvényhozó Yuan sejti, hogy a kabinet nagy valószínűséggel meg fogja támadni a törvényt, és bizonytalan az újratárgyalást illetően, akkor a képviselők egy harmadának írásbeli indítványával kezdeményezhetik a kormány elleni bizalmatlansági szavazást, melyet 72 órán belül meg kell tartani. Ha a képviselők fele megszavazza, akkor a kormányfőnek tíz napon belül le kell mondania, és meg kell kérnie az elnököt a parlament feloszlatására, majd az ú választások kiírására. Ha az indítvány elbukik, akkor egy éven belül nem lehet újabbat kezdeményezni. Az elmúlt tíz évben 8 alkalommal került sor a törvényhozás feloszlatására: pl.: 1993-ban a Törvényhozó Yuan-ről szóló törvény esetében, 1995-ben a munkavállalásról szóló törvény esetében, 2002-ben az állami bevételek és kiadásokról szóló törvény esetében.

KÍNA ÉS AZ USA REAKCIÓI

December 3-án a kínai Xinhua hírügynökség ismertette két kínai katonai szakértő véleményét. Luo Yuan a Kínai Hadtudományi Akadémia rangidős ezredese szerint Tajvan elérte a kínai fél tűrésküszöbét. Jelenleg a tűzzel játszanak – mondta, majd hozzátette: Nagyon veszélyes, ha Chen Shui-bian és a függetlenségpártiak nem tartják be a korlátokat. Ha valójában kiírják a választásokat, illetve tovább keresik Tajvan függetlenségének deklarálásának lehetőségét, akkor a háború szélére sodorják a honfitársaikat. Peng Guangqian, a kínai hadsereg vezérezredese azt mondta, hogy Kína meg fogja támadni Tajvant, ha kimondják az elszakadást. A függetlenség háborút jelent. „Ez 1.3 milliárd állítása, és be fogjuk tartani a szavunkat” – mondta. Az ilyen magas rangú kínai katonai szakértők nem publikálnak cikket, illetve nem nyilatkoznak úgy, hogy azt előzőleg nem hagyták volna jóvá a politikai vezetés részéről. A kínai álláspont ilyen határozott artikulálása egyaránt szól Tajvannak, és a december 7-től Wen Jiabao-t fogadó amerikai vezetésnek. A szakértők emlékeztettek arra, hogy Kína nem fogja mérlegelni, hogy esetleg elveszíthetik a 2008-as Olimpiai Játékok, illetve a Világkiállítás megrendezésének jogát. Nem számít, ha Kína elveszíti külföldi befektetőit, gazdasági recesszióba süllyed. Az ország egysége mindennél fontosabb a kínai anyaország számára.

Mosolygásban nem volt hiány.
Clinton és Jiang Zemin 1996-ban, Manilában.	Jiang Zemin és Bush 2001-ben, Shanghai-ban.

Az AP egy meg nem nevezett amerikai Tajvan szakértőre hivatkozva közölte, hogy az Egyesült Államok változtatni készül Tajvannal kapcsolatos politikáján. El kell vetni az „ellenzés”-politikát, és vissza kell térni a Clinton-korszak „három nem” álláspontjához. A „három nem”-et Bill Clinton fogalmazta meg Kínai útja során, és azt értette alatta, hogy nemet mondanak Tajvan függetlenségének elismerésére, nemet mondanak a két-Kína, illetve az egy-Kína és egy-Tajvan állításokra, és nemet mondanak Tajvan nemzetközi szervezetekbe való belépési törekvéseire. Kína folyamatos nyomást gyakorol a Bush adminisztrációra, hogy mondja ki egyértelműen a tajvani függetlenség ellenzését. Bush ezt nem hivatalosan meg is tette a 2002. októberében az elnök texasi farmján tartózkodó akkori kínai elnöknek, Jiang Zemin-nek (Csiang Cö-min).

Az elmúlt hetekben az amerikai Külügyminisztérium, Hadügyminisztérium és a Fehér Ház vezető tisztségviselői igyekeztek lehetőségeket megfogalmazni, hogy tágítsák az elnök mozgásterét a kínai elnökkel történő tárgyalásokra. Ezek a lehetőségek az „ellenzés”, a „nem támogatás” és a „három nem”. A jelenlegi hivatalos álláspont a „nem támogatás”, illetve az egy-Kína politika. A Fehér Ház, illetve a Külügyminisztérium különböző hangsúlyozása abból adódhat a Taipei Times újságírója szerint, hogy az amerikai választások közeledtével nem kívánnak újabb szellemet kiengedni a palackból, Bushnak nincs szüksége újabb külpolitikai krízishelyzetre.

EGY NEM RACIONÁLIS VILÁG

A szárazföldi Kína és Tajvan közötti kapcsolatok normalizálása egyformán szükséges mindkét fél számára. Tajvan 23 millió lakosa az egyik legmagasabb életszínvonalú országban él, ahol Ázsia egyik legélhetőbb demokráciája létezik. Egy nukleáris állam fenyegető árnyékában való létezés jogosan vetheti fel a szuverenitás és a stabilitás kérdéseit, és azt, hogy a tajvaniak önállóan és teljes körűen intézhessék ügyeiket. Mindeközben a világ legtöbb kormánya elfogadja Kína igényét a teljes Kína feletti uralomra. A nacionalista kommunisták Tajvant nem egy elszakadt darabnak tartják, és él bennük a vágy a békés újraegyesítésre. Mindeközben Kína élvezi azt a gazdasági pezsgést, amit a több milliárd dollárt befektető tajvani vállalkozások okoznak. A kínai Kereskedelmi Minisztérium jelentése szerint a több mint 62000 tajvani befektetés értéke 100 milliárd dollár fölé emelkedett az anyaországban.

Elnökök - egymás ellen?
Hu Jintao	Chen Shui-bian

A The New York Times szerint egy racionális világban két, egymással nem szimpatizáló ország vezetői, ha gazdaságilag össze vannak fonódva, akkor kerülik a nyilvános csatározást. Egy racionális világban a tajvani vezetők nem igyekeznek kivívni a „nagy testvér” haragját, illetve a kínai vezetők nem igyekeznek folytonosan deklarálni az egy Kína elvet. A valóságban azonban Chen Shui-bian elnök neve egyet jelent a függetlenség mindenek feletti támogatásával. A regnáló elnök azzal, hogy a választási kampány témájává tette az elszakadásról szóló népszavazást, illetve az új alkotmányt sikeresen magára haragította a kínai vezetést, melynek új tagjai sokkal kifinomultabban figyelnek a nemzetközi ügyekre, mint elődeik, és fenyegetéssel válaszolnak az Egyesült Államok minden kétértelmű megjegyzésére.

A két ország együttműködése látványos és hatékony a politikai és hadi szinteket leszámítva. Vezetőiknek be kell látniuk, hogy az elmúlt két évtized enyhülési folyamatát nem érdemes meggátolniuk, mert abból eddig rengeteg előnyük származott.