A szabadkereskedelem ellenségei

2003. március 8.
-Pichler Balázs

Megvan az amerikai elnökválasztási kampány első nagy vesztese.  A tengerentúli média szerint ugyanis a szabadkereskedelem az első számú felelős az amerikai munkahelyek megszűnéséért. Washingtonban ezért politikai öngyilkossággal ér fel  a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) mellett érvelni,  illetve a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad mozgását támogató intézkedéseket szorgalmazni.

Az amerikai elnökválasztási kampányt két vezető téma határozza meg. Az egyik az iraki helyzet, általánosabban az amerikai kül- és biztonságpolitikai, a másik a gazdaság teljesítménye. Az utóbbi kérdésben a szavazókat valószínűleg leginkább a munkanélküliségi ráta és a gazdaság munkahelyteremtő képessége foglalkoztatja. A Bush adminisztráció helyzete egyáltalán nem irigylésreméltó. A republikánus kormányzatnak nem csak a Clinton-éra költségvetési többletét sikerült jelentős deficitté alakítania, de a demokraták szerint 2 millió amerikai munkahely megszűnéséért is felelős.

A gazdaság az utóbbi időben felpörgött – köszönhetően az alacsony alapkamatnak, az adócsökkentési programnak és a gyenge dollárnak – de a harmadik negyedéves 8,2 százalékos és a tavalyi év utolsó három hónapjában mért 4,1 százalékos GDP növekedés nem teremtett megfelelő számú munkahelyet. A munkanélküliségi ráta ugyan augusztus és január között 6,1 százalékról 5,6 százalékra csökkent, de a legutóbbi adatok ismét nagyon kedvezőtlenül érik a kormányzatot. A februári munka-erőpiaci jelentés ugyanis csak 21 ezer új munkahelyet mutatott ki, ráadásul a januári és decemberi adatokat is lefelé módosította. A mostanit megelőző gazdasági fellendülések időszakában átlagosan 200 ezer új álláslehetőség létesült havonta.   A jelentős GDP emelkedés most elsősorban a termelékenység növekedésének köszönhető és nem járt még együtt nagy számú, új munkahely teremtésével.

Az amerikai munkahelyek eltűnéséért a szabadkereskedelem vált az elsőszámú bűnbakká a médiában, illetve a politikai életben. Ez nem meglepő, hiszen az amerikai cégek az utóbbi időszakban folyamatosan telepítették át olcsó munkaerőt igénylő termelésüket Kínába és a szomszédos Mexikóba. A választási kampányban ebből viszont azt a következtetést lehet levonni, hogy a munkanélküliség növekedésért a szabadkereskedelmet elősegítő egyezmények a felelősek, így például az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Övezet (NAFTA), valamint Kína WTO tagsága. A Világkereskedelmi Szervezet népszerűségét az sem növeli, hogy jóváhagyásával az Európai Unió március 1-jétől büntető vámokat vetett ki az amerikai importtermékekre.

A kérdés mindkét politikai oldalt defenzívára kényszeríti. A republikánusoknál senki sem meri már támogatni a 80-as és 90-es években levezetett kereskedelmi nyitást. A demokrata elnökjelölt John Kerrynek pedig kellemetlen perceket okozott utolsó ellenlábasa, John Edwards a „szuper kedd” előtti a napokban, amikor felemlegette, hogy a massachusettsi szenátor mind Mexikó belépését a NAFTA-ba, mind Kína csatlakozását a WTO-hoz megszavazta. Kerry ekkor korábbi álláspontjának felülvizsgálására kényszerült, és mindkét szervezetről kritikusan nyilatkozott. A „szuper kedd”-i tíz államot Kerry egy kivételével  – Vermont, ahol a már korábban visszalépett Howard Dean nyert – mind besöpörte, és miután Edwards kiszállt a versenyből, a massachusettsi szenátor maradt az egyetlen demokrata elnökjelölt. Korábbi szavazásaiból azonban a republikánusok még sokat profitálhatnak a kampány során.

A szabadkereskedelmet ért támadások további következménye, hogy szinte biztossá teszik a Doha forduló bukását. A WTO által irányított tárgyalások, amely 2004 végére kívántak kidolgozni megállapodásokat az állami mezőgazdasági támogatások csökkentéséről, a mezőgazdasági vámok és export szubvenciók megszüntetéséről tavaly szeptemberben ugyanis a mexikói Cancunban zátonyra futottak. Az elnökválasztási évben pedig nehezen elképzelhető, hogy amerikai részről felvállalják az amerikai farmereket védő vámok és támogatások leépítését.