|
A gyengülő dollár hatása
az európai gazdaságra
Áldás vagy
átok?
2003. december 23.
-Pichler Balázs
Lassan már fel sem tűnik,
hogy a dollár újabb és újabb mélypontra süllyed az európai közös
valutához képest. Az elmúlt rövid időszakban az euró
tizenháromszor állított fel új rekordot az amerikai nemzeti
valutával szemben, pedig az amerikai gazdaság gyorsabb ütemben
bővül, mint az európai. A gyengülő dollár folyamatos kihívások
elé állítja az uniós exportőröket, de az európai gazdaság
egészének szempontjából új lehetőségeket jelent.
A dollár esése két éve
folyamatosan tart, árfolyama 2001 júliusa óta több mint 31
százalékkal csökkent az euróéhoz képest. A tendencia folytatódni
látszik a kedvező amerikai harmadik negyedéves GDP bővülés és az
USA folyó fizetési mérlegének vártnál kisebb hiánya ellenére is.
A piaci folyamatokon Szaddam Husszein elfogása se változtatott.
A dollár gyengülését az amerikai gazdaság ikerdeficitje okozza –
a folyó fizetési mérleg és a szövetségi költségvetés egyidejű,
nagyarányú hiánya.
A külső egyensúlytalanságon
-amely a GDP 5 százalékát teszi ki- a gazdaság felpörgése se
javíthat. A megnövekedő belső fogyasztás ugyanis még több import
terméket jelent, amely viszont tovább növeli az amerikai
kereskedelmi mérleg deficitjét. A költségvetési hiány
lefaragására Bush amerikai elnök választási ígéretei, az
adócsökkentés és az iraki háború és újjáépítés egyre növekvő
költségei miatt nem képes. Ezzel azonban a republikánus
kormányzat fokozatosan elveszti a befektetők bizalmát, akik már
nem akarják finanszírozni az amerikai fizetési mérleg hiányát.
Ennek jelei a harmadik negyedévben már mutatkoztak: a külföldi
befektetők több amerikai kötvényt és részvényt adtak el, mint
amennyit vásároltak, valamint a tiszta tőke beáramlás
szeptemberben ötéves mélypontra süllyedt, ezzel továbbrontva a
külső egyensúlyt.
A dollár gyengülése és a
párhuzamos euró erősödés megnövelte az európai gazdaság súlyát.
A dollár árfolyamváltozása nemcsak a különböző kereskedelmi
mérlegekre, tőkeáramlásra, növekedési ütemekre, kamatlábakra és
az inflációra van hatással, de meghatározza a gazdaságok relatív
nagyságát is. Míg az euró zóna országainak összesített GDP-je
2001-ben az USA bruttó hazai termékének 60 százalékát tette ki,
addig a jelenlegi árfolyamok mellett ez az arány 80 százalékra
nőtt. Sőt, az unió teljes GDP-je – tehát a brit, dán, svéd
gazdaságokat is hozzáadva – már meghaladja az amerikait. Az
európai gazdaság relatív súlyának jelentős mértékű megnövekedése
mellett az euró erősödése további lehetőségeket is magában rejt.
Az erős euró mindenekelőtt
esélyt ad arra, hogy az Európai Központi Bank (EKB) lazítson a
monetáris szigoron, azaz csökkentse az euró zóna alapkamatát
anélkül, hogy ezzel inflációt gerjesztene. A közös fizetőeszköz
erősödése ugyanis önmagában monetáris szigorításnak felel meg.
Az alacsonyabb kamatszint megnövelheti a belső keresletet,
amelynek gyengesége eddig jelentősen fékezte az európai gazdaság
növekedését. Ezen kívül a kedvezőbb átváltási ráta javítja az
európai gazdaság cserearányait, ami megnöveli az európai
fogyasztók vásárló erejét, ugyanannyi belföldi termékért ugyanis
több amerikai árut kapnak.
A lehetőségek kihasználásához,
azonban szükség van az EKB rugalmasságára. Az euró erősödése
ugyanis jelentős veszteségeket okoz az európai exportőröknek,
ami lassíthatja a gazdasági növekedést. A német ipari szövetség
számításai szerint, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak,
akkor az euró jövő év végére 1,40 dollárt ér majd, ami akár fél
százalékkal is csökkentheti az euró zóna GDP-jének bővülését
2004-ben.
|
