Ukrán elnökválasztás - még nincs vége

2004. november 29.
-Gál Tamás

Az ukrán elnökválasztás fő tétje az volt, hogy a következő években az ország inkább a Nyugat felé orientálódik, vagy Oroszország tovább erősíti pozícióit a térségben. Eredmény egyelőre nincs. Az ellenzék jelöltje, Juscsenkó már kikiáltotta magát nyertesnek, míg ellenfelét Vlagyimir Putyin orosz elnök ismert el győztesnek. Kijevben november 22-e óta tüntetnek az emberek, főleg az ellenzék jelöltje mellett.

A választás már az első forduló előtt is tulajdonképpen csak két jelöltről szólt. A jelenlegi miniszterelnökről, Viktor Janukovicsról, és kihívójáról -aki szintén volt miniszterelnök 2000-2001-ben,- Viktor Juscsenkóról. A kampány június 4-én kezdődött, amikor százhúsz nappal a választások előtt a Központi Választási Bizottság (CVK) elkezdte lajstromba venni a jelölteket, akik ezután megkezdhették kampányukat az elnöki székért. Ez volt Ukrajna negyedik elnökválasztása. Leonyid Kucsma jelenlegi államfő harmadszorra nem vállalta a megmérettetést, bár ezt az Alkotmánybíróság tavaly december 30-i határozata lehetővé tenné, miszerint ha valakit kétszer már megválasztottak, harmadszorra is indulhat az elnöki posztért. A már tíz éve elnök Kucsma hirtelen „nyugdíjba vonulására” azonban kevés elemző számít. Szerintük a már tavasz óta szorgalmazott alkotmánymódosítással, miszerint az elnöki hatáskört csökkentenék a parlament és az annak felelős miniszterelnök javára, szeretne továbbra is pozícióban maradni. Kérdés, hogy az új elnök mennyiben támogatja majd elképzeléseit.

Az ellenzék elnökjelöltje, Viktor Juscsenkó a rendszerváltás óta ismert az ukrán belpolitikában. 1993 és 1999 között ő töltötte be a jegybank elnöki tisztet. Ezután Leonyid Kucsma elnök miniszterelnöknek nevezte ki. Ezt a pozíciót tizenhat hónapig töltötte be, 2001-ban leváltották. Miniszterelnökségének idején nagy szerepe volt a reformok elindításában, ami azt eredményezte, hogy Ukrajna az elmúlt négy évben töretlenül fejlődött, mialatt a GDP összesen harminchárom százalékkal bővült. Kampányprogramjának középpontjában a korrupció elleni harc állt. A program emellett számos populista elemet is tartalmazott a juttatások emelésével, és az adóterhek csökkentésével, miközben öt millió új munkahely létesítését ígérte a következő öt évben. Külpolitikájában az Európai Unióhoz való közeledést, és ezzel együtt az Oroszországtól való eltávolodást sürgeti.

A jelenlegi miniszterelnököt, Viktor Janukovicsot pozíciója ellenére kevésbé ismerték. Előretörését éppen ellenfele gazdasági reformjának köszönhette. A volt Donyeck
megyei kormányzó a bérek húsz százalékos emelésével, és a társasági adó húsz százalékon tartásával kampányolt. Ő a negyvenhét milliós ország azon részéről származik, ahol a mintegy nyolcmilliós orosz kisebbség is él, azaz Kelet-Ukrajnából. A Donyeck-medence még ma is Ukrajna ipari központja. Az itteni oligarchák az állítólagos fő támogatói Kucsma elnöknek, és az Oroszországgal való szorosabb kapcsolat kialakításának. Talán ennek is köszönhető, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök az elmúlt hetekben kétszer is megfordult Kijevben, hogy Janukovics támogatására buzdítson. Oroszországot rendkívül kínosan érintené, ha Grúzia után a sokkal jelentősebb Ukrajnát is el kellene engednie befolyási övezetéből.

Az október 31-én megtartott első forduló Juscsenkó minimális győzelmét hozta Janukoviccsal szemben. A különbség mindössze fél százalékpont volt az előbbi javára, hetvennégy százalékos részvétel mellett. Az EBESZ és Európai Parlament megfigyelői szerint a választás sértette a demokratikus normákat. A fő problémák között említették, hogy az állami média csak Janukovicsot szerepeltette, továbbá a kormányfő kampányára nem különítettek el külön forrásokat az állami pénzektől.
A két héttel későbbi fordulóra meglehetősen felfokozott hangulatban került sor. Kucsma elnök, még a szombati napon is nyugalomra, és a választások zökkenőmentes lebonyolítására szólított fel. A felhívás a későbbi történések fényében mindenképpen indokolt volt.

Már a választások másnapján, ahogy az eredmények feldolgozása haladt előre, az ukrán ellenzék egyre kevésbé volt hajlandó elismerni a választások eredményét. A Központi Választási Bizottság (CVK) szerint a jelenlegi kormányfő nyerte az elnökválasztást. Juscsenkó és hívei azonban csalást kiáltottak. A külföldi megfigyelők nyilatkozatait figyelembe véve lehet is némi igazság követeléseikben. Az alig három százalék pontos különbségű eredmény szoros versenyt sejtett. A hangulat felfokozásában emellett szerepet játszott az is, hogy az exit poll eredmények szerint Juscsenkó nyert. Ezek a számok azonban, mint azt a legutóbbi amerikai elnökválasztások óta is tudjuk, a végeredményt nem száz százalékig jósolják meg. Azt tekintve, hogy a különböző országrészekben melyik jelölt nyerte a szavazást, érdekes képet kapunk. Az ország tulajdonképpen két részre szakadt, a nyugati félre, ahol Juscsenkó nyert, míg keleten a kormányfő győzött.

Hétfő óta a több tízezer és százezer fő között ingadozik a kijevi utcákon lévő tüntetők száma. A tüntetők munkáját szerb engedetlenségi tanácsadók is segítik, akik annak idején Milosevics szerb elnök megbuktatásában jeleskedtek. A tüntetők fő követelése, hogy Juscsenkót ismerje el a választási bizottság győztesnek. Egyelőre kitartanak a közel mínusz tizenöt fokos hidegben, dacolva a hóeséssel, miközben az ukrán rendvédelmi erők is felvonultak – akik eddig a fenyegetések ellenére nem avatkoztak közbe, sőt több rendőri egység is átállt a tüntetők oldalára. A hét közepén kormányoldali tüntetők is megjelentek a fővárosban, akiket szervezetten hoztak a keleti országrészekből.

Kedden a parlament rendkívüli gyűlést hívott össze, hogy felülvizsgálja a CVK eredményét, de a kormánypárti képviselők távolmaradása miatt, a Rada nem volt határozatképes. Ettől függetlenül Juscsenkó jelképesen letette a hivatali esküt. Az elégedetlenségi mozgalom kiterjedtségét jelzi, hogy több nyugat-ukrajnai nagyváros is az ellenzék jelöltjét ismerte el új ukrán elnöknek. Igaz, hogy ezek a városok jelentik éppen az ellenzéki jelölt háttérbázisát. Kérdés, hogy a következő napokban, hetekben mennyire radikalizálódnak a tüntetők? Kucsma elnök hajlik arra, hogy valamilyen módon kiegyezzen Juscsenkóval. Erre utalnak azok a tárgyalások is, melyeket az EU kezdeményezésre kezdtek meg pénteken Javier Solana, külügyi megbízott vezetésével.

Talán a tárgyalások megkezdésének is köszönhető a parlament szombati, november 27-i, ülése, amelyen az elfogadott politikai állásfoglalás szerint az elnökválasztás második fordulóját érvénytelennek tekinti. A képviselők felszólították Kucsma elnököt, hogy hívja vissza a választási bizottság tagjait. Kérték továbbá a két jelöltet, hogy a válság megoldása érdekében folytassák a megkezdett tárgyalásokat.

A választási küzdelem túlmutat az ukrán határokon. Az ország Oroszország számára rendkívül fontos partner a volt tagállamok közül. Az oroszok nem engedhetik meg, hogy egy számukra fontos szövetséges elszakadjon tőlük. Nemhiába invesztáltak jelentős összegeket és politikai támogatást Janukovics kampányába. Kérdés, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem valóban az elszakadást jelentené a „Nagy Testvértől”? Rövidtávon nem valószínű, hiszen Ukrajna ezer szállal kötődik gazdaságilag Oroszországhoz, és egy hirtelen szakítás könnyen a csődbe dönthetné a már amúgy is válságban lévő ukrán gazdaságot. És a Nyugat nem valószínű, hogy részt venne egy ilyen több tízmilliárd dollárt felemésztő gazdasági talpra állításban - mint ahogyan 1990-ben sem tette meg.