Szerb választás: "szendvics a magyaroknak".
A nagy vesztes a parlamenti képviselet nélkül maradt vajdasági közösség

2004. január 4.
-Dömötör Csaba

A december végi szerbiai előrehozott választás újfent bizonyságát adta egy sokak által hangoztatott tételnek: nehéz olyan országban szilárd demokratikus berendezkedést kiépíteni, ahol annak hiányoznak a történelmi előfeltételei és alapvető társadalmi támogatottsága. Noha a győzelmet besöprő radikális pártok közjogi értelemben minden bizonnyal demokratikus szerveződéseknek tekinthetők, a gyakorlatban valószínűleg igen távol állnak az oly sokat hangoztatott „európai demokratikus normáktól”.

A nemrégiben közzétett hivatalos végeredmény szerint az előrehozott népszavazást a Szerb Radikális Párt nyerte 58 százalékos részvétel mellett, besöpörve ezzel 82 képviselői helyet a 250 fős szerb törvényhozó testületben. A Vojislav Kostunica volt államfő nevével fémjelzett mérsékelten nacionalista Szerbiai Demokrata Pártnak (DSS) ugyanakkor 37 mandátum jutott, megelőzve a 34 helyet szerző G17 Plus tömörülést. A szélsőséges erők mindazonáltal nem érték el a kormányalakításhoz szükséges többséget, ezért a jelek szerint a reformpárti, nyugat-orientált pártok alakíthatják meg az új kabinetet – előreláthatólag hosszas és kimerítő koalíciós tárgyalások után.

A szerbiai-montenegrói magyar közösség szempontjából lesújtó választás eredményeképpen a magyar kisebbségek (és tegyük hozzá: más népcsoportok is) képviselet nélkül maradtak a belgrádi törvényhozásban. A Vajdasági Magyar Szövetség dominálta Együtt a toleranciáért pártszövetség 4,23%-os eredményével alatta maradt az ötszázalékos parlamenti küszöbnek.

A választáson győzedelmeskedő Szerb Radikális Pártot az a Vojislav Seselj „vajda” vezeti, aki jelenleg egy holland börtön „vendégszeretetét” élvezi. A hágai Nemzetközi Bíróságon - jelentéktelennek aligha tekinthető - emberiség ellenes bűntettek elkövetése miatt kell az esküdtek előtt megjelennie. Pártjának alelnöke mindenesetre máris koalíciós ajánlatot tett a második helyezett Szerbiai Demokrata Pártnak, amely azonban már a választások előtt kizárta az ultranacionalistákkal történő együttműködést. 

A Szerb Radikális Párt alelnöke szerint nyilvánvaló, hogy a két párt programjában sok közös van, ami lehetővé tenné, hogy együtt kormányozhassanak. Az is nyilvánvaló szerinte, hogy a DSS szavazói azt szeretnék, ha sok olyan cél is megvalósulna, amelyeket az SRS tűzött ki maga elé. A radikálisok vezetősége – legalábbis a Belgrádban tartózkodó vezetők – felajánlották a DSS-nek, hogy ezután együtt tisztítsák meg Szerbiát a bűnözéstől, és építsék ki az országban a demokratikus viszonyokat Az SRS szerint a párt hallgatva a polgárok szavára együtt kíván működni „Nyugattal és Kelettel” egyaránt. Az idézett elképzelések ellenére mind szerb, mind nemzetközi szakértők kicsiny esélyt adnak egy radikális pártok által vezetett koalíciónak.

Az eddig kormányzó, inkább nyugat-barátnak tekinthető DOS nevezetű pártkoalíció veresége egyértelmű válasz annak teljesítetlen ígéreteire. Számos szakértő szerint az előrehozott választásokon a polgári – európai - gondolkodásmód vereséget szenvedett Szerbiában. Ezt bizonyíthatja Zoran Djindjics néhai kormányfő korábbi meggyilkolása is, amely –legalábbis a fővádlott elmondása szerint – annak volt köszönhető, hogy a miniszterelnök túlzott mértékben működött együtt a nyugati hatalmakkal, kiszolgáltatva Hágának számos szerb háborús bűnöst.

Ami a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) is soraiban tudó Együtt a toleranciáért pártszövetséget illeti, 160 ezer megszerzett szavazattal korántsem sikerült elérni a megfogalmazott célkitűzéseket; csekély mértékben sikerült a Szerbia-Montenegróban élő, 750 ezer főt számláló kisebbségek bizalmát elnyerni. A voksok nagy részét a magyar kisebbség hozta.

Kasza József, a VMSZ elnöke szerint a szerbiai parlamenti választás után lassulni majd a reformfolyamat, és feszültté válhat az ország viszonya a nemzetközi közösséggel. A magyar politikus szerint talán érdemes lenne hatalomhoz juttatni a radikálisokat, hogy megmutassák végre, mire képesek. Emlékeztet arra, hogy a radikálisok már voltak hatalmon és a szakadékba taszították Szerbiát, ahonnan a DOS vonszolta ki az országot. Ami Kasza József személyes sorsát illeti, a vajdasági politikus a választásokat követően bejelentette lemondását, amit azonban a VMSZ elnöksége nem fogadott el. A párt vezetősége közleményében ugyanakkor rámutatott arra, hogy a vajdasági magyarság képviselete továbbra is biztosított a vajdasági parlamentben és a tartományi kormányban; a magyarságnak vannak önkormányzatai és Magyar Nemzeti Tanácsa. A közlemény szerint 2004-ben a VMSZ új próbatételek előtt áll majd, mivel tavasszal, vagy legkésőbb ősszel, vajdasági és önkormányzati választások lesznek.

Bíró Miklós ismert újvidéki filozófia professzor szerint a választás "abszolút vesztese" a vajdasági autonómia. Rámutat arra, hogy demokratikus tömbből való, parlamentbe jutott pártok közül csak kettő - a Demokrata Párt és a G17 Plus - száll síkra a tartományi autonómia valamilyen formájáért. A Szerbiai Demokrata Párt kimondottan autonómiaellenes.

A többpártrendszer bevezetése óta most első ízben fordult elő, hogy a lakosság majd harminc százalékát kitevő kisebbségek - közöttük a vajdasági magyarok - parlamenti képviselet nélkül maradtak, és a törvényhozás nemzetiségi összetételében homogén lett. Azt, hogy a szerbiai kisebbségek életében – a leendő kormány orientáltságától függetlenül - minden bizonnyal nehezebb napok következnek, hűen tükrözik a győztes párt vezetőjének mondatai. Vojislav Seselj ugyanis mindenféle „fennkölt európai normát” sutba vágva nemrégiben kijelentette: „Szeretem a magyarokat. Szendvicset adnék nekik, mikor elhagyják a Vajdaságot”.

A vajdasági magyar autonómia fenntartása és a szülőföldön maradást is biztosító kettős állampolgárság megadása tehát sürgető politikai feladat…