A terrorizmus vége?

2003. december 15.
-Nagy Levente

Elfogták Szaddam Husszein volt iraki diktátort! Ezt kürtölte világgá európai idő szerint vasárnap délelőtt minden létező médium, hurráhangulatot gerjesztve ezzel az amúgy sem nyugodt ezüstvasárnapon.

Nagy megkönnyebbülés lehet ez a békeszerető iraki népnek, szunnitáknak, siítáknak és kurdoknak egyaránt, hiszen a több tízezres amerikai haderőnek sikerült hónapok alatt elfogni egy hatvanhat éves öregembert. Ennek a remek teljesítménynek apropóján sietve össze is hívtak egy sajtótájékoztatót, hogy mindezt „hivatalosan is megerősítsék” – és hogy elkészülhessen az amerikai katonákról az a néhány pezsgőzős kép, amelyeket röviddel az összejövetel után már fellelhettünk a világhálón.

Nézzük meg kicsit közelebbről, mennyire is volt nagy esemény az elmúlt éjszaka történése. Márciusig adott volt egy bűnösnek kikiáltott, ráadásul tömegpusztító fegyverekkel is rendelkező (?) rezsim, amelynek megbuktatására nagy elánnal indultak meg a szövetséges alakulatok. A rendszer rövid időn belül megbukott, vezetője, a már-már sátánnál is gonoszabbként jellemzett Szaddam Husszein pedig elmenekült. Igen, ez a gonosz, a neokonzervatív amerikai vezetés szerint rendkívüli befolyással bíró diktátor elmenekült – nem nézett szembe a hatalmas túlerővel, mondhatni azt is gyáva volt. A nyár folyamán – a hadműveletek május elsejei lezárása után – megkezdődött Irak újjáépítése, a demokrácia amerikai típusának meghonosítása. Idő közben persze folytatódott a volt vezető elleni hajtóvadászat – Élve vagy halva! felkiáltásokkal színezve.

Az Irakban elkövetett merényletek, robbantások és minden rossz, ami a megszállóknak nem tetszett a korábbi diktátor nyakába lett varrva. Minden bizonnyal helytelenül. Hogyan tudott volna Szaddam szűkebb hazájából, - a ráadásul kisebbségben lévő szunniták által lakott Tikritből – elnyomó rezsimjének bukása után is szervezkedni? Ha lett volna ereje és igazán akart volna harcolni, akkor nem tette volna meg már az amerikai támadás kezdetén? Szerintem megtette volna. Ő mindössze egy szimbólum, egy letűnt korszak arca, akinek elfogása nem valószínű, hogy hatással lesz a iraki mindennapokra – a terror sajnos tovább fog folytatódni, mert ennek az öregembernek már csak nagyon csekély befolyása volt az öngyilkos akciókat elkövetőkre. (Hiszen ha másképpen nem , akkor a volt vezért a velük való kommunikációja miatt már réges régen elkapták volna.)

Mi akkor az eredménye a Vörös Hajnal névre keresztelt akciónak? Annyi, hogy megszűnt egy mítosz, a „köddé váló diktátor” mítosza. Mi lehet ennek a haszna számunkra, a világ számára? Az, hogy a felálló iraki intézményekről végre kiderül ki és hogyan irányítja őket, hiszen ha valahol felelősségre lehet (szabad) vonni Husszeint, akkor az hazája, Irak. Meglátásom szerint ez lesz az iraki igazságszolgáltatás legfontosabb vizsgája a jövőre nézve.

Azzal viszont szerintem mindannyian tisztában vagyunk, hogy a volt iraki elnök börtönében is sokkal jobban fog élni, mint azok az iraki milliók akiket az amerikaiak felszabadítottak hatalma alól. Nem biztos, hogy ez volt a legfontosabb dolog, amit a megszállóknak tenniük kellett.