Káosz a gázai kivonulás előtt

2004. augusztus 2.
-Nagy Levente

Ariel Saron ugyan már régen eldöntötte és nyilvánosságra is hozta az izraeliek Gázából való kivonulási szándékát, a palesztinok között mégis csak a közelmúltban kezdődött el a hatalmi harc. Az új helyzetben nem csak a fegyveres erők, hanem a különböző titkosszolgálati csoportok bonyolult rendszerét is meg kellene reformálni. Főleg ez utóbbi miatt érzékelhetők a válság jelei a Palesztin Hatóságon belül.

Jasszer Arafat, engedve a külső, főleg egyiptomi részről érkező nyomásnak, a reformok első lépéseként unokaöccsét, Mussa Arafatot nevezte ki a Gázai övezet biztonsági erői parancsnokának. A köztudottan korrupt új vezető ellen azonban szinte azonnal tüntetések kezdődtek és ennek köszönhetően benyújtotta lemondását Ahmed Korei is, akinek továbbra is csak szimbolikus miniszterelnöki hatalma van. A lemondást ugyan a Palesztin Hatóság (PH) elnöke nem fogadta el, azonban nem sikerült ezzel kivédenie az újabb támadásokat. Két nappal később, miután ekkorra már lemondott a két legfontosabb titkosszolgálati csoport vezetője is, Abdel Rasel al-Madzsaida, a leváltott irányító visszakerült korábbi beosztásába  - Mussa Arafat azonban továbbra is helyén maradt, al-Madzsaida beosztottjaként. Az események miatt fellángoló erőszak (emberrablások, lövöldözések) következtében kihirdették Gázában a rendkívüli állapotot.

A helyzet elmérgesedéséhez a bizonytalanság is nagyban hozzájárult. Az egymással a hatalomért versengő fegyveres csoportok között megkezdődött a nyílt küzdelem. Nem csak amiatt, hogy az izraeli haderő hamarosan kivonul a területről, hanem azért is, mert egyre elkerülhetetlenebbé válik Jasszer Arafat bukása. Az utódlás pedig komoly belharcokba is torkollhat.

A kivonulás miatt a reformerek is új erőre kapnak, hiszen az érv, hogy Izrael miatt nincs gazdasági fejlődés a PH területein, nem fogja többé megállni a helyét. A PH a világ legtöbb pénzügyi segélyét kapó területe, ennek ellenére a palesztinok úgy érzik, hogy nem ér el hozzájuk a segítség. A pénz a vezetés zsebeiben landol, ebből pedig a többségnek kezd elege lenni. Éppen ezért tartják szükségesnek az új, átláthatóbb hatalmi struktúra létrehozását, amiben Arafat mostmár legfeljebb csak szimbólumként szerepelne.

Ez ellen azonban minden követ megmozgat a hatalmához ragaszkodó elnök. Legújabb hírek szerint már a Hamásszal is felvette a kapcsolatot, ezzel próbálva erősíteni rövidtávon a hatalmát. (A Hamász a Gázai övezet legnépszerűbb fegyveres csoportja.) Hosszú távon azonban ezzel minden bizonnyal saját mozgalmát, a Fatahot hozza nehéz helyzetbe.

Hogy ki lehet Arafat estleges utóda az övezetben? A legnagyobb valószínűséggel Mohammed Dahlan, a korábban pont a PH elnöke által leváltott belügyminiszter és titkosszolgálati főnök. A karizmatikusnak tartott vezető minden bizonnyal képes lehet a folyamatosan erősödő kisebb-nagyobb csoportok kordában tartására.

Izrael kivonulása mindenesetre igencsak meggyengítheti a palesztin terrorszervezetek, mint például a Hamász, az Iszlám Dzsihád és az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja helyzetét, hiszen ennek következtében minden bizonnyal javulnának a társadalmi állapotok és a palesztinok tényleg saját kezükbe vehetnék irányításukat. A helyzet normalizálódása esetén minden bizonnyal erősen csökkenne a fegyveres alakulatok támogatottsága.