Orosz cirkusz: van másik!

2004. március 3.
-Gál Tamás

Vlagyimir Putyin az alkotmányba foglalt jogával élve leváltotta Oroszország kormányát 2004. február 24-én. Putyin ellenfelei zúgolódtak, az orosz tőzsde idegesen reagált a bejelentésre. Az ideiglenes miniszterelnök Viktor Hrisztenko lett.

Váratlan bejelentést tett a minap az orosz elnök: „az orosz alkotmány 117. paragrafusa értelmében felmentem a kormányt”. A felmentés élő, egyenes adásban hangzott el, ami meglehetősen szokatlan az ország politikai életében. A miniszterelnök menesztéséről ugyan már régóta keringtek pletykák, de azt valószínűleg kevesen gondolták, hogy a leváltásra az elnökválasztás előtt alig három héttel kerül sor. Putyin szerint nem a kormány teljesítményével volt a baj, hanem demonstrálni szerette volna, hogy március 14-e után milyen irányba fog haladni az ország fejlődése. Az ideiglenes miniszterelnök Viktor Hrisztenkó lett, aki előtte első miniszterelnök-helyettes volt a Kaszjanov-kabinetben.

Putyin március 1-én, hétfőn nevezte meg  miniszterelnök jelöltjét Mihail Fradkov személyében. Fradkov az építőmérnöki főiskola elvégzése után a Szovjetunió indiai nagykövetségén volt kereskedelmi tanácsos, majd a nehézipar termékeket exportáló vállalatnál dolgozott. 1984-1988 a szovjet külkereskedelmi bizottság alelnöke volt. A Jelcin-éra alatt 1997-1998 között kereskedelmi miniszter volt. 2001-től kezdve két évig az adórendőrséget vezette, a szervezetet 2003-ban megszüntették. Utána az orosz elnök személyes megbízottja volt az Európai Unióval való kapcsolattartás terén. A ranglétrán való gyors emelkedéshez valószínűleg hozzájárult a KGB-vel ápolt kapcsolata, mostani előtérbe kerüléséhez, pedig a volt titkosszolgákból álló csoport növekvő befolyása.

Az elnök döntését a politikai elemzők is szerencsésnek tartják több szempontból. Elsősorban a közelgő választások miatt. Ugyanis Putyinnak sikerült egy olyan témát bedobni a köztudatba, amin az embereket és a médiát pár hétig biztosan foglalkoztatja majd. Így a többi elnöki aspiránsnak végképp kevés esélye maradt, hogy az újságok címoldalára kerüljenek. Másodsorban a választás után nem kell hónapokat várni az új kormány megalakulásáig, mivel az rögtön a szavazás után megtörténhet. Ha ugyanis csak március 14-e után mondott volna le a kormány -hiszen ennek az alkotmány szerint meg kell történnie az új elnök megválasztása után-, akkor az új tagok keresésével, majd az új miniszterek Dumában való megerősítésével két-három hónap is elment volna. Így Oroszországnak nem lett volna új kormánya a nyár elejéig. Vlagyimir Putyinnak igencsak sietnie kell, ha végre tényleg rászánja magát a reformokra. Ugyanis amíg tart a kedvező világgazdasági helyzet, és az ehhez kapcsolódó magas olajárak, addig kétségtelenül könnyebb lesz finanszírozni a változásokat, és elviselhetőbbé tenni azokat a társadalom számára.

A mostani gyors váltás valószínűleg egy folyamat lezárását jelzi. Kaszjanov menesztése a Putyin-Jelcin paktum végét jelentheti. Politikai körök tudni már 2000 elején vélték, hogy a volt és a jelenlegi elnök alkut kötött, hogy a régi emberek továbbra is hatalmon maradhassanak. A szakértők először úgy vélték, hogy ez a periódus csak egy évig tart majd, később két évben maximalizálták. Végül a jelek szerint valószínűleg négy évig tartott.  Ezen körhöz tartozott Berezovszkij, Abramovics, Volosin és Kaszjanov is. Az előző kettő már külföldön él, a másik kettő viszont fontos pozíciót töltött be a legutóbbi időkig. A két csoport harcából, a jelenlegi állás szerint, a Putyin vezette volt KGB-tagokból és a pétervári államigazgatásból érkezők kerülnek ki győztesen.

Putyinnak mindenesetre 14-e után nagy mozgástere lesz, köszönhetően az Egységes Oroszország párt abszolút többségének a Dumában, a lojális államapparátusnak és a minden bizonnyal fölényesen megnyert elnökválasztásnak.