2003. november 19.
-Rácz Péter

George W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnökének látogatása Nagy-Britanniába korántsem hasonlított egy győzelmi parádéra. Az iraki tömegpusztító fegyverek bizonyítékának hiányában a világ közvéleménye egyre inkább bűnösnek tekinti az amerikai elnököt és hűséges társát, Tony Blairt.

A közvélemény-kutatások számainak furcsa természete ellentmond a "háborús bűnös" képének. Ugyanis a The Guardian brit lap felmérése szerint az angolok 43 százaléka örült annak, hogy Bush Londonba látogatott. Igaz, a megkérdezettek 36 százaléka ennek ellenkezőjét mondta, a szám mégsem azt mutatja, ami végül történt az utcai tüntetéseken. Ugyanebből a közvélemény-kutatásból az is kiderült, hogy Bush-sal szemben nagyobb az ellenszenv, mint magával a háborúval, mivel a britek 62 százaléka gondolja úgy, hogy Amerika jó célért harcol. A két szám különbségét persze az is adhatja, hogy a 14 ezer rendőr bevetése több mint ötmillió fontos költséget jelent az adófizetőknek.

Legyen bármekkora is az a réteg, amely végül kiment az utcára tüntetni Bush ellen, a lényeg mégis csak az lesz, hogy az onnan kikerülő vélemény hatványozottan jelenik meg végül a nagyvilágban. Így sikeresen eljutott mindenkihez a tüntetők azon üzenete, hogy Bush gyakorlatilag mindent "elfuserál", amibe belekezd. Csak olvasni kellett a hibákat a felemelt táblákról. Ott van először is a Kyoto-egyezmény, amellyel a bolygót fuserálja el. Aztán ott van az ENSZ, amelyet azzal tesz tönkre, hogy alig vesz róla tudomást. És miközben sorba jönnek a transzparensek, sorba jönnek a hibák is. Palesztina. "Miért nem veszi észre Bush, hogy az európaiak nagyobbik  része Izraelben látja a veszélyt?"-jön a kérdés. Ha már a veszélyeknél járunk: Ken Livingstone londoni főpolgármester „a bolygónkra jelentett legnagyobb veszélynek” nevezte az amerikai elnököt.

Az már Tony Blair problémja lesz, hogy a tüntetők az USA-val való "ördögi szövetségben" látják az isztambuli merényletek okát. Az iraki kudarcot csak nagy nehezen feledtető kormányfő számára a találkozó egyébként sem jöhetett volna rosszabbkor. Tony Blairnak nem sikerül önállósítani magát amerikai kollégájától. A közvélemény  Blairt nem tekinti Bush egyenrangú partnerének, hiszen gyakran elhangzik a vád, hogy a brit miniszterelnök minden kérdésben "befekszik" Bushnak. Robin Cook, volt külügyminiszter szerint lehet meleg kapcsolatot ápolni az Egyesült Államokkal anélkül is, hogy London követné annak elnökét minden külpolitikai kalandban.

Elkerülvén a kínos helyzeteket, Bush nem beszélt az angol parlament előtt. Miután Ausztráliában maguk a választott képviselők szakították félbe az elnököt, amikor a szövetséges országot szó szerint jó seriffként jellemezte a terrorizmus elleni harcban.