Líbiai nyitás a Nyugat felé

2004. február 28.
-Nagy Levente

Líbia decemberben bejelentette, hogy felhagy atomprogramjával és beengedi a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) ellenőreit területére. A lépés kezdetben sokakat meglepett, a nemzetközi bizalom helyreállítása azonban meglepően gyorsan halad.

Moamer Kadhafi líbiai elnök váratlan húzását eleinte hitetlenkedve vette tudomásul a világ, azonban ez a lépés csak egy a hosszabb-rövidebb ideje zajló bizalomépítő megnyilvánulások sorában.  Líbia az 1980-as évek végére teljesen elszigetelődött. Az 1969-ben hatalomra jutott katonai vezető regnálásának kezdete óta az ország áttért egy új berendezkedésre, amelyet Kadhafi a kommunizmus és a kapitalizmus alternatívájaként írt le. A hatalom azonban teljes mértékben a vezető kezében összpontosult.

Kadhafi vezetésével az olajban gazdag, körülbelül öt és fél milliós lakossággal rendelkező ország intenzív atomprogramba kezdett. Az atomfegyverek birtoklására való törekvés mai ismereteink szerint nem volt túl veszélyes a világra nézve, azonban azzal, hogy a líbiai elnök az egész arab világban vezető szerepre tört, komoly biztonsági kockázatot jelentett a térség számára.

Líbia nem csak atomprogramja, hanem a különböző terrorista csoportoknak nyújtott támogatása miatt is a Nyugat ellenségévé vált. Fegyverekkel és robbanószerekkel támogatta többek közt az IRA északír szervezetet és állítólag az al-Kaidával is kapcsolatban állt. A líbiai terroristák a nyolcvanas években elkövetett merényletek és terrortámadások sokaságával hozhatók összefüggésbe – elég csak a berlini diszkó ellen elkövetett robbantást, vagy az 1988-as Lockerbie-merényletet említeni.

Az ország vezetése már korábban, 1999-ben enyhébb hangnemet ütött meg az európai államokkal. Többek között elismerte az amerikai repülőgép elleni ’88-as merénylők líbiai voltát – ezzel pedig kártérítési kötelezettségét is. A németekkel is nemrég állapodtak meg arról, hogy Líbia a következő hat hónapban 125 millió eurót fizet ki a berlini merénylet miatt.

Érdekes és jelzés értékű a kapcsolatfelvétel Nagy-Britanniával is. Anglia akkor szakította meg teljesen a diplomáciai kapcsolatokat Líbiával, amikor 1984-ben egy tüntetés során a londoni líbiai követségről lelőttek egy angol rendőrnőt. A viszonyok normalizálódása már a Lockerbie-ügy rendeződésének kezdete, vagyis 1999 óta tart, az igazi magas rangú delegációk találkozójára azonban csak mostanában került sor.

Az Egyesült Államok terrorizmust támogató államokról készített listáján még mindig szereplő Líbia most olyan követ dobott az állóvízbe, ami több országot is magával ránthat. Az eddig az IAEA ellenőrei által feldolgozott dokumentumok szerint az ország atomprogramja pakisztáni alapokra épült, de kínai technológiával is rendelkeztek. Pakisztánban rögtön el is kezdték vizsgálni az ügyet, de Abdul Kadír Hánhoz, az „iszlám atombomba atyjához” elérve mintha megszűnt volna a kezdeti elkötelezettség. Kínától minden valószínűség szerint már akkor, a nyolcvanas évek végén sem korszerű technológia érkezett Líbiába – az azonban még nem tisztázott, hogy közvetlenül, vagy esetleg Kadíh Hán kereskedelmi hálózata által.

A líbiai atomprogram felszámolása következtében jelentősen nőhet a Földközi-tenger térségének stabilitása is. Azzal, hogy Kadhafi magától döntött a létesítmények megszűntetése mellett, pozitív példát állított a többi – az Egyesült Államok által csak latorként nevezett – ország számára. A Líbiával szemben meghozott szankciók enyhítéséről már megkezdődtek a találgatások, hiszen az olajban gazdag ország számára is nagyon fontos lenne, hogy végre élvezhesse természeti kincseinek előnyeit. A külpolitikai puhatolózás már megkezdődött, Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök például személyesen látogatott el Tripoliba, hogy olasz vállalatok líbiai jelenlétének lehetőségeiről tárgyaljon. Angliával hosszú idő után először magas szintű kapcsolatok vannak kiépülőben, ezt bizonyítja Shalgam külügyminiszter londoni látogatása, valamint Tony Blair brit kormányfő közeljövőben tervezett tripoli látogatása is.