européer | nemzetközi kapcsolatok :: Kína energiára éhezik

Az elmúlt évben a kínai olajvállatok új célt tűztek maguk elé: kitörni a hazai piacról, és minél szélesebb nyersanyag-forrásokat szerezni. Közép-Ázsiáról áthelyezték érdeklődésük súlypontját Észak-Afrika és az Arab-félsziget olajban és földgázban gazdag lelőhelyeire. Számos kínai olajipari szakértő abban bízik, hogy az arab országokból származó energiahordozók fedezhetik Kína szükségleteit a következő évtizedekben. Elképzeléseiknek gátat szab az Egyesült Államok eddig is meglévő dominanciája a térségben, mely csak fokozódott Irak megszállásával.

A Kínai Kommunista Párt három évvel ezelőtt célul tűzte ki, hogy 2020-ra a kínai gazdaság négyszeresére növekedjék. Ehhez átlagosan évi 6 százalékos GDP növekedéssel számolnak. Mindez azt is jelenti, hogy az energia felhasználás is jelentős mértékben emelkedni fog. A kőolaj felhasználása a kitűzött időpontra elérheti a napi hat millió hordót, az 1999-es szükséglet hatszorosát.

A kínai energiaiparnak a következő 16 évben tehát évi 800-900 millió kilowattnak megfelelő plusz kapacitást kell előállítania. A jelenlegi növekedési ütem kb. 350 millió kilowatt. A fennmaradó mennyiség előállítására számos elméleti lehetőség kínálkozik. Az energiabővítés szénnel, illetve széntüzelésű erőművekkel való megoldása a jelenlegi gyakorlatnak megfelelne, de a jövőre nézve a szén felhasználása nem egy örökké járható út, mert magas bányászati és feldolgozási költségekkel jár (nem beszélve a környezetszennyezésről). Ennek ellenére egyes előrejelzések szerint huszonöt év múlva, még mindig több mint 50 százalékát az energiának szén felhasználásával állítkják elő majd Kínában.

A hatékonyság fokozása érdekében szóba jöhető energiaforrások: olaj, földgáz, víz, és a nukleáris energia. A kínai szénhidrogén tartalékok alapját az Észak-kelet Kínában lévő olajmezők jelentik, ezek azonban már most sem tudják kielégíteni a szükségleteket. Két lehetőséggel lehet számolni a jövőt illetően.

Malaka-szoroson keresztül, mely a világ legjelentősebb vízi útja. A szoros Szingapúrtól nem messze halad el és mindössze 12 és fél kilométer széles, alakja egy palackra hasonlít. Ha egyszer terrorista támadás érne itt egy tankhajót, akkor az képes lenne blokkolni az átmenő hajóforgalmat, elvágva ezzel Kínát a gyors kőolaj-utánpótlástól. A malakai vízi út kiesésével a hajóknak meg kell kerülniük Indonéziát, ami jelentős idő- és pénzveszteséggel jár. A hajóút fontosságát jelzi, hogy - pesszimista becslések szerint - Kínának mindössze egy hétre elegendő olajtartalékai vannak, ezért rendkívüli helyzet esetén döntő lehet a szoros hajózhatósága.
Létezik egy elképzelés a malakai útvonal kiváltására. Thaiföld déli részén, a Kra földszorosnál lehetne egy csatornát kialakítani. A munkálatok összköltségét húsz milliárd dollárra becsülik. Ez az összeg eddig elriasztotta a kínai vezetést a munkálatok megkezdésétől, de az Oroszországból kiinduló kőolajvezetékkel kiépítésének elhúzódása szükségessé teszi a jelenlegi ellátási rendszer biztonságosabbá tételét.

A földgáz egyre jelentősebb szerepet játszik a kínai energia-gazdálkodásban. A tervek szerint 2010-re a gázimport eléri a 25 milliárd köbméter, amely tíz év múlva megduplázódik, ezzel a század második évtizedének kezdetére az import földgáz részesedése a kínai energiatermelésből eléri a 8 százalékot. A Woodside ausztrál gázipari óriás által vezetett konzorcium nyerte el egy huszonöt éves szerződést, 13,5 milliárd dollár értékben, melynek keretében Kína Guangdong (Kuangtung) tartományában egy cseppfolyós földgáz (LNG) terminált alakítanak ki. A délkelet-kínai Fujian (Fucsien) tartományban építik fel a második cseppfolyós földgáz terminált, melyhez az indonéziai Tagguh mezőből származó földgázt fogják szállítani. A második terminál két év múlva fog üzembe állni.

A nukleáris energia részesedését a termelésből négy százalékra tervezik. Ez körülbelül 36 millió kilowatt energiának felel meg. Összehasonlításképpen: Franciaország energiatermeléséből 60 százalékkal, míg Japán esetében 40 százalékkal részesedik az atomenergia. A négy százalék eléréséhez évente legalább két – egyenként – egy millió kilowattos atomerőművet kell felépítenie. A nukleáris erőművek építése Kínában is vitákat vált ki. Európával és Amerikával ellentétben nem a környezetvédelmi szempontok dominálnak, legtöbbször financiális kérdésnek tekintik. A nukleáris erőművek építése magas kezdeti költségekkel jár, hosszabb távon azonban olcsóbb. A nukleáris program mindenképpen megvalósításra kerül. Múlt év októberében az állami tanács atomenergiai bizottsága elfogadott egy menetrendet, ennek megfelelően már az idén elkezdődődnek a munkálatok.

Kínában jelenleg 835 vízerőmű üzemel, és további 28 van készülőben. A jelenleg épülő egységek elsősorban a központi területeken helyezkednek el, Hubei (Hopej), Hunan (Hunan), Jiangxi (Csianghszi), Anhui (Anhuj) tartományokban. Az új erőművek üzembe helyezésével remélik elérni, hogy ne ismétlődhessenek meg a tavalyi év nagy áramkimaradásai.

Az előző években készült energiagazdálkodási tervek számos hibás becslést tartalmaztak. A 2000-es tervek szerint az új évezred első évtizedében az energiatermelésnek évi 6 százalékos átlaggal kellett volna nőnie. Ezzel szemben 2002-ben 11 százalékkal, tavaly több mint 15 százalékkel nőtt az energiafogyasztás. Shi Dan kínai gazdasági szakember szerint a kínai kormány jelenleg a tanulás fázisában van az energiapolitikát illetően. Véleménye szerint a megoldást a szén, az olaj, a gáz, a víz, és az atomenergia kombinálásával lehet majd elérni. Az energiahordózókat egymás kiegészítőinek kell tekinteni, megfelelő kombinálásukkal lehet elérni, hogy Kína a következő évtizedekben önálló energiapolitikája révén ne kerülhessen kiszolgáltatott helyzetbe egyetlen ország(csoport)nak sem.

Malakai-szoros