Az újabb áldozat: Daily Mirror

2004. május 17.
-Dömötör Csaba

Úgy látszik, hogy a sajtóbotrányok az egyébiránt kiegyensúlyozott sajtójáról híres Nagy-Britanniát sem kerülik el. Előbb a közszolgálati BBC keveredett összetűzésbe a Blair-kabinettel, majd a minap Daily Mirror főszerkesztője kényszerült lemondásra. Ami a honi sajtóhoz képest különbözik: a botrányoknak van felelőse. Eközben az iraki kérdés egyre nagyobb nyugtalanságot idéz elő a La Manche-on túl.

A legutóbb kirobbant médiabotrányt aligha értelmezhetjük az Irakban történtek figyelembe vétele nélkül. Amint azt az elmúlt napokban a tévék képernyőjén mindannyian láthattuk, Irakban, az amerikai hadsereg által őrzött börtönökben korábban elfogott hadifoglyokat kínoztak és aláztak meg. Nem is igazán a kínzások ténye, hanem annál inkább azok elterjedtsége vet fel számos kérdést. Az, hogy immár a guantanamoi foglyokkal kapcsolatban is keringenek kínsásokról szóló mendemondák, azt mutathatja: a szálak egyre magasabbra vezetnek.

Ebbe a témába csöppent bele a Daily Mirror, az egyik legelterjedtebb brit bulvárújság is. Az újság által nemrégiben bemutatott, iraki rabok brit katonák általi kínzását bemutató képek hamisnak bizonyultak, és ez véget vetett Piers Morgan 9 éves főszerkesztői munkásságának. A képek hamis mivoltára maga a brit hadsereg cáfolt rá egy látványos sajtótájékoztatón, felmentve ezzel saját magát a terhelő felelősség alól.

A Daily Mirror a botrány kirobbanását követően nyilatkozatot tett közzé, amelyben elismerte a brit hadseregnek okozott erkölcsi kárt, és “tarthatatlannak” minősítette Morgan főszerkesztői pozícióját. Amint a nyilatkozat fogalmaz: a Daily Mirror teljes jóhiszemben közölt olyan fotókat, amelyeket eredetinek vélt. Már egyértelmű bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy ezek hamisak, és hogy egy kitervelt és aljas átverés áldozatai lettünk”. Mindezért elnézést kérünk – így a dokumentum.

Maga a volt főszerkesztő, akit az iraki háború egyik legnagyobb ellenzőjeként tartanak számon, gyakorlatilag azért kényszerült lemondásra, mert a tulajdonosi testület nyomására sem volt hajlandó bocsánatot kérni a hadseregtől. Morgan lemondása ellenére a következőképp summázta a helyzetet: “Csak annyit szeretnék mondani, hogy az igazságot írtuk le. Egy kukacokkal teli konzervdobozt nyitottunk fel. Ha ezt a kormányzat figyelmen kívül hagyja, az az ő baja.”

Nem Morgan ugyanakkor az iraki háború első “média-áldozata”. A korábban nagy hullámokat kavaró Hutton-jelentés nyilvánosságra kerülését követően a nagy tekintélyű közszolgálati BBC vezérigazgatója is lemondásra kényszerült.

Eközben Nagy-Britanniában egyre nagyobb a kételkedés az iraki szerepvállalással kapcsolatban. Amint a Guardian minapi vezércikke megállapítja, a legfontosabb probléma az, hogy a mostani közel-keleti helyzet sokkal súlyosabb, mint azt valaha is gondolták volna. Sokkal súlyosabb - minő szörnyű megállapítás – mint volt az a háború kirobbanása előtt. Ugyanakkor Tony Blair kormányának egyre nagyobb legitimáció-veszteséggel kell számolnia, nemcsak a szigetországban, hanem szerte a világban is. Egyre határozottabban vetődik fel a fentiekkel párhuzamban a brit közvéleményben az iráki politikai megváltoztatásának igénye, akár Washingtonnal fenntartott jó (egyoldalú?) kapcsolat rovására is. Látni kell ugyanakkor, nem könnyebbíti a Blair-kormány helyzetét az, hogy érzékelhetően egyáltalán nem dolgozott ki alternatív forgatókönyveket a helyzet súlyosbodásának esetére.

A brit közvélemény döntő többsége elégedett amiatt, hogy Szaddam Husszein elűzésével megteremtődtek a jövőbeni demokratikus társadalom lehetőségének alapjai. Ugyanakkor tudatában vannak annak is, hogy a háborús veszteségek – a brit oldalon is – sokkal magasabbak a “villámháború” befejezése óta, mint aközben voltak. Egyre több sajtócikk figyelmét érdemli ki az iraki polgári lakosság, amelynek életkilátásai – bebörtönzött Saddam ide-vagy oda – korántsem javultak az importált demokrácia kilátásba helyezésével. A politikától talán legnagyobb távolságot tartó brit sajtó egyre nagyobb hányada helyezkedik arra az álláspontra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének a jövőben hangsúlyosabb szerepet kell vállalnia Irak gazdasági és társadalmi stabilitásának megteremtése érdekében. Emellett – még ha foltokban is – már megjelenik az amerikaiak kivonulásának imperativusa is, amely az önrendelkezésen alapuló, és nem kívülről irányított demokráciát vonna maga után.

A brit parlament hamarosan újult erővel tűzi napirendre az iraki kérdést, azon belül is a brit hadsereg abban betöltött szerepét. Robin Cook volt védelmi miniszter és Nato-főtitkár szerint nem a Blair-kormánynak, hanem a parlamentnek kellene egyöntetű döntést hoznia az ügyben. Úgy véli, hogy a mostani helyzet tarthatatlansága miatt konkrét határidőket és hadseregre vonatkozó számokat kellene elfogadni, amely irányelvek a következetesség jegyében a későbbiekben már megváltoztathatatlanok lennének.  Cook egyébként egy minapi interjújában igen éles kirohanást intézett hazája kormányfője ellen, mondván jobb lenne távol tartania magát az eddigi amerikai elnököket tekintve talán leginkább szélsőségesen jobboldali George Bushtól.

Eközben Blair miniszterelnök Törökországba látogat, ahol annak kívánja jelét adni: az elmúlt sötét történéseinek ellenére nem szakadhat meg a folyamatos párbeszéd az iszlám és a nyugati országok között.