Dél-Korea: kivonulás

2003. december 01.
-Csomán Gábor

Az Egyesült Államok visszarendeli csapatait Dél-Koreából, hogy Afganisztánba és Irakba vezényelhesse őket, és egy éven belül megkezdi a szöuli parancsnokságon állomásozó 7000 katona többségnek kiköltöztetését a fővárosból – értesült a The Washington Times. A tervek között szerepel a szöuli ENSZ parancsnokság kiürítése, és annak a gyakorlatnak a megszüntetése, hogy az ottani amerikai csapatokat egy négycsillagos tábornok irányítja.

Az átcsoportosításokra egy fokozatos átrendezés folyamán kerül sor, melynek célja a Dél-Koreában állomásozó szárazföldi erők és a térségben állomásozó tengeri csapatok hatékonyabb elosztása, az Egyesült Államok biztonsági érdekeinek jegyében. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter múlt heti távol-keleti útja során jelezte partnereinek a jövőbeni amerikai elképzelések irányvonalait. Sietett leszögezni, hogy mindez nem jelenti a korábbi kötelezettségek felmondását Dél-Korea és Japán irányában.

A csapatok Dél-Koreából való kivonásának elsődleges oka, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van a 2. Gyalogos Hadosztály keretében ott állomásozó 17000 katonára. Rumsfeld és más katonai vezetők is hangsúlyozták, hogy a jelenlegi helyzet a nem tartható fent sokáig. Az Egyesült Államoknak csak tíz hadosztálya van, és nem engedheti meg magának, hogy egyet „elfektessen” Koreában.

Rumsfeld kifejtette a koreai Yonhap hírügynökségnek, hogy a Pentagon elkezdte egy terv kidolgozását a koreai jelenlét újradefiniálásával kapcsolatban. Már elkezdődtek a tárgyalások a koreai kormány képviselőivel, és azokról hat hónapon belül beszámolnak a Kongresszusnak. Rumsfeld kijelentette, hogy a kérdéses hadosztályt nem vezénylik Afganisztánba vagy Irakba, az azonban előfordulhat, hogy néhány katonát egyénileg az említett térségekbe vezényelnek. A hadosztály nagy részét egy Szöultól délre lévő repülőtér közelébe helyezik át, ahonnan gyorsan bevethetők egy „előre nem látható” ázsiai esemény során.

A Koreai-félszigeten jelenleg állomásozó 37000 katona számát jelentősen csökkentik, a végleges számokról még nincs döntés. A fővárosban állomásozó 7000 katona és civil személyek esetében a Pentagon arra hivatkozik, hogy a technikai fejlődés lehetővé teszi az irányítást végzők számának csökkentését. Az amerikai szakértők tárgyalnak a költözés részleteiről; az Egyesült Államok már korábban is jelezte, hogy a parancsnokságot elköltözeti Szöulból, ha a koreai kormány hajlandó a költségeket fedezni.

A koreai védelmi vezetők aggódnak az amerikai elképzelések miatt, hiszen félő, hogy csökkenhet a befolyásuk, ha az amerikai csapatok parancsnoksága elköltözik a Dél-Koreai Védelmi Minisztériummal szemben lévő épületből. A 2. hadosztály kivonása összefügghet az Egyesült Államok azon kérésével, hogy Dél-Korea küldjön 12000 katonát egy iraki biztonsági övezetbe. A kérést ebben a formában a koreaiak elutasították. Szöul 3000 fős egységet hajlandó Irakba küldeni, beleértve a már most is ott állomásozó 700 fős kontingenst. A kiküldendő egységek jelentős része azonban nem harci feladatokat fog ellátni, ezért szükségük van más országok harcoló egységeinek támogatására.

A leépítés egy másik oka lehet, hogy Koreában is erősödik az anti-amerikanizmus. Ez azonban mára olyan mértékűvé fokozódott, hogy a csapatok kivonása a főváros, illetve a sűrűn lakott övezetek környékéről aligha csökkentené a feszültséget. Az Egyesített Csapatok Parancsnoksága, melyen keresztül az Egyesült Államok irányítása megvalósul, már régóta szálka a koreai nacionalisták szemében. Mindezek miatt tehát érthető, hogy a Pentagon megfontolásra érdemesnek tartja az 1950-53-as koreai háború óta itt állomásozó ENSZ csapatok kivonását.

              Távol-keleti útjának utolsó állomásán Okinaván -ahol a legtöbb Japánban állomásozó amerikai katona állomásozik- Rumsfeld kifejtette: „Folytatnunk kell a leépítésket.” A miniszter elismeri, hogy békeidőben is szükség van katonai egységek tengerentúli állomásoztatására, de hozzátette, hogy munkájuk végeztével nem kell tovább az adott térségben tartózkodniuk.