Válságban a CIA, átalakulóban az amerikai hírszerzés

2005. január 3.
-Csomán Gábor

A hidegháború lezárultával a helyzet gyökeresen megváltozott a CIA körül. A szervezetnek (is) tudomásul kellett vennie – akarták, vagy sem – , hogy az Egyesült Államok – katonailag és gazdaságilag – a világ egyetlen szuperhatalma. Ennek megfelelően változásokra volt szükség. Manapság, amikor a cég botlást botlásra halmoz és egymás után követ el súlyos értékelési, előrejelzési hibákat, az összeomlás szélére került a fegyelem és a morál.

George W. Bush augusztusban a floridai Porter Goss-t nevezte ki a CIA új igazgatójának, aki addig a képviselőház hírszerzési bizottságának elnöke volt. Egy hónappal később a szenátus döntő többséggel (77-17) elfogadta a jelölést. Goss-szal szemben egyértelmű elvárás, hogy megreformálja a szervezetet és hozzon egy kis frissességet a működésébe. Érdekes a helyzet abból szempontból, hogy Goss maga nevezte korábban CIA-t működésképtelennek, és ő írta alá azt a jelentést a hírszerzési bizottságban, mely a Céget a következőképpen jellemezte: „túlzottan bürokratikus, mely a legcsekélyebb eredmény felmutatására sem képes”. Bush azzal a közvetlen utasítással nevezte ki Goss, hogy 90 napon belül dolgozzon ki egy konkrét cselekvési tervet  CIA operatív és analizáló területen dolgozó munkatársainak ötven százalékkal történő emelésére, mert nagyon elgondolkoztató, hogy a Műveleti Igazgatóságon (Directorate of Operations) dolgozó 4500 embernek körülbelül csak egy harmada foglalkozik konkrét műveleti tevékenységgel, vagy kiképzéssel.
 

Az új irodájában eltöltött első hónap során számos személyt – köztük a nemzetközi hírszerzésért felelős vezetőket is – elbocsátott munkahelyéről. A műveleti területekért felelős helyettes igazgató, Stephen Kappes még csak néhány hónapja volt az új beosztásában, amikor kézhez kapta felmondó levelét. Vele távozott elsőszámú munkatársa Michael Sulick is. Őket követte a távol-keleti és európai rejtett műveletekért felelős vezető is. Összességében több, mint húsz felsővezető távozott CIA-tól augusztus óta.

Mit célzott meg Goss, illetve új műveleti igazgatója, Jose Rodriguez? „Több csillagot a falra!” – fogalmazott egy CIA hivatalnok,  utalva arra, hogy a Langley-i központban minden, munka közben meggyilkolt ügynöknek elhelyezik a fényképét a falon. Goss szeretné megváltoztatni a „veszély elkerülésének kultúráját”. Ehelyett egy sokkal agresszívabb kampányt céloz meg, amelynek célja, hogy egyre több ügynök épüljön be a terrorista szervezetekbe és a nekik szállást nyújtó kormányokba. Az új – magas kockázatú – stratégia egyik célja, hogy drasztikusan növelje azon ügynökök számát, akik nincsenek fedett státuszban, azaz nem teljesítenek diplomáciai szolgálatot az USA valamelyik nagykövetségén, és nem élveznek diplomáciai mentességet.

A szeptember 11-hez és az iraki háborúhoz vezető folyamatokkal kapcsolatban három súlyos hibát lehet kiemelni:

• ·        az afgán mudzsahidek támogatása a szovjet támadás idején az 1980-as években. A CIA hosszú éveken keresztül támogatott olyan szervezeteket – köztük Oszama bin Ladenét is -, amelyek a későbbi al-Kaida alapegységeivé váltak. A CIA egyik súlyos hibája,  hogy ekkor nem épült be ezekbe a szervezetekbe. Ez lett volna az egyik kézenfekvő és legjobb alkalom ügynökök telepítésére. A kedvező lehetőség elszalasztása és az előretekintés elmulasztása azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok nemcsak a 2001. szeptember 11-i események tekintetében volt vak, hanem a legtöbb az USA személyei, épületei és eszközei ellen intézett támadás előrejelzésekor is.

• ·        Szintén az 1980-as években elkövetett jelentős hiba, hogy az Irak-Irán közti háború során Szaddam Husszeint és hadseregét támogatták. Ezúttal is elmulasztottak ügynököket beépíteni az iraki rezsimbe. Ha ez nem felejtik el, talán elkerülhető lett volna mind az első, mind a második iraki háború, vagy legalábbis lényegesen több információhoz lehetett volna jutni Szaddam fegyver programját illetően.

• ·        A 90-es években a hírhedt „élelmiszert-olajért” kertében is lehetőség nyílt volna az Irakról szerzett információk mennyiségének lényeges növelésére. Ezáltal az USA sokkal előnyösebb pozícióban lett volna a háború indoklásakor, és lényegesen jobban tudott volna érvelni Irak megtámadása mellett. Így számos dokumentum csak a háború során, illetve után került elő Bagdadból.

George Tenet

Mindezen dolgok mellett számos hibát követett el a túlzott bürokratizmus egyik jelképének tekinthető, a CIA-t kilenc éven át vezető George Tenet, aki fél millió dollárt kapott azért, hogy ne beszéljen a kilenc év alatt tudomására jutott dolgokról. A bánatpénznek megfelelően csak a jó dolgokat említi meg nyilatkozataiban, illetve a rossz események közül csak azokat, melyek elkerülhetetlenek voltak. Tenet politikája volt a rizikó elkerülésére irányult. Az ő vezetése alatt hanyagolták el a terep-munkát, és helyezték át a hangsúlyt az elemzésekre. Ez a szervezeti mentalitás jellemzi most a CIA-t. A cég alkalmazottainak negyven százaléka még sosem dolgozott máshol.

A dolgok természetesen nem Tenet vezetése alatt vettek rossz fordulatot. Hibák mindig is voltak. De mi lehet az oka, hogy ezek a tévedések az ő irányítása alatt váltak végzetessé mind a CIA, mind az Egyesült Államok számára? Hogyan válhatott elkerülhetetlenné a mostani nagyfokú átalakítás?

A Clinton-éra kezdete

Számos külföldi ügynököt hívtak vissza Clinton 1992 novemberi megválasztása és 1993 januári beiktatása között, mely időszakot több helyen a „kétségbeesés teleként” jellemeznek. Köztudott volt, hogy az új elnök nem érdeklődik a szolgálatok iránt, amint módja lesz rá, csökkenteni fogja a költségvetést, és új prioritásokat fog kijelölni. A vasfüggöny leomlott, a Szovjetunió megszűnt, Oroszország politikai válságban volt, gazdaságilag pedig jelentéktelenné vált. Kína, Észak-Korea, Irán és még néhány hely nem jelenthetett túlzott kihívást a világ vezető gazdasági és katonai szuperhatalmának. Ennek megfelelően a titkosszolgálatok költségvetést jelentősen csökkentették. A futó programokat leállították, kivéve, ha a Clinton adminisztráció agytrösztjei máshogy nem gondolták. Sok idő telt el az új célok definiálásával és kijelölésével is.

Clinton először James Woolsey-t nevezte ki a CIA élére. Az ő vezetése igazi katasztrófa volt a CIA számára. A karrier ügynök Aldrich Ames lebukott Oroszországban. Az Ames ügy rávilágított a korrupció veszélyeire, és később elvezetett Jim Nicholson letartóztatásához. Ezen ügyek utóhatása több évig eltartott, és szintén több évre csökkent a munka hatékonysága és a politika felé is a hitelessége. A belső morál is nagymértékben csökkent. A költségvetés egyre szűkebb lett. Mindez oda vezetett, hogy csökkent a klasszikus értelemben vett, „jó helyen” dolgozó, elsődleges információkat szállító ügynökök száma és szerepe, helyüket az utólagos elemzések és értékelések vették át. Az ügynököket gyorsan cserélték egy-egy állomáshelyen. A régi típusú ország-specifikus adatgyűjtést megszüntették. Ekkor kezdődött a szervezet vaksága a non-proliferáció terén és ekkortól csappantak meg jelentősen a terrorista szervezetekről szóló információk.

Woolsey képtelen volt jól működő kapcsolatot kiépíteni a képviselőház és a szenátus hírszerzési bizottságaival. A CIA minden lépését kritizálták, és folyamatos volt a beszámoltatás. Még a CIA vezetőségének nagy része is azzal volt elfoglalva, hogy saját állását és nyugdíját biztosítsa. Valamikor kialakult az az axióma, hogy a terepen dolgozó ügynökök csalnak és hazudnak, csak, hogy információhoz jussanak, míg a főhadiszálláson dolgozó elemzők és vezetők között összetartás van. Woolsey ideje alatt az otthoni ügynökök is elkezdtek hazugságokat gyártani, és egymás ellen küzdöttek a legkülönfélébb területeken. Az irodákban sorra professzionális hazudozók ültek egymás mellett. Egyre több ügynök hagyta el a CIA-t.

1995 májusában John Deutch követte Woolsey-t az igazgató székben. Deutch az MIT (Massachusetts Institue of Technology) kémia professzora és a védelmi tanulmányok specialistája volt. De nem rendelkezett gyakorlati tapasztalatokkal a titkosszolgálatok működését illetően. A dolgok még rosszabbra fordultak. Az új vezető politikája a nagytakarítás volt, ennek keretében az álcázásra és dezinformálásra épülő ügynök-képzést felfüggesztették. Mindezek azt eredményezték, hogy rengeteg humán információ (humint) forrást elveszítettek.

A Tenet-időszak

1996 decemberében Tenet került Deutch helyére (kezdetben még csak ügyvezetőként). A hanyatlás folytatódott, az operatív munka tovább romlott. A hírszerzés során elkövetett hibák multiplikálódtak. 1998-ben a CIA nem tudta előre jelezni az indiai és pakisztáni nukleáris robbantásokat. Nem tudták követni a líbiai, iráni és észak-koreai nukleáris programokat, és Oszama bin Ladent sem vonták ki a forgalomból. Tenet mindezeket pozíciójában maradva szemlélte, és egyúttal a Clinton-éra hanyatlásával új politikai kapcsolatokat igyekezett kiépíteni. 1998-ban a Langley-i központnak új nevet adott: a CIA korábbi igazgatója után George H.W. Bushnak nevezte el a komplexumot. A 2000-es elnökválasztási kampány során személyesen adott tanácsokat a Texas-t kormányzó George W. Bushnak. Az addigi gyakorlat az volt, hogy az új elnök új igazgatót nevezett ki a CIA élére. Ebben az estben azonban Tenet a helyén maradt.

2001 tavaszára az ügynökség már csak árnyéka volt korábbi önmagának.  Ebben a helyzetben érte szeptember 11-én a terrortámadás az Egyesült Államokat-t. Ekkor lépett színre Donald Rumsfeld és Dick Cheney. Az USA hirtelen háborúban találta magát. A védelmi miniszter és az alelnök válaszokat akartak a támadás okaira, szervezőire, folytatására nézve. Cselekvőképes ügynökséget akartak, de nem kaptak. Robert Dreyfuss, oknyomozó újságíró 2002 decemberében cikket jelentetett meg az American Prospectben „A Pentagon elnémítja a CIA-t" címmel. Ebben Dreyfuss kifejti, hogy a Védelmi Minisztérium hogyan építette ki saját információszerző rendszerét. Így fordulhatott elő, hogy az iraki invázió kitörésének időpontjára a CIA teljesen a partvonalra szorult, marginalizálódott a nemzetbiztonsági döntések meghozatalakor a szerepe. 2003 tavaszára a CIA-n belül is fokozódott az elégedetlenség. A Dreyfuss cikk bejárta a hivatalt. A CIA volt és aktuális alkalmazottjai küldözgették egymásnak az írást. A közvélekedés szerint Rumsfeld és a Pentagon puccsot hajtott végre a hírszerzői tevékenységek terén, és minden lehetőséget megragadott és minden trükköt véghezvitt, csakhogy alátámassza az iraki inváziót. A szervezetek közti ellenállás egyből felkeltette a média érdeklődését. Az elégedetlen CIA ügynökök hirtelen a reflektorfényben találták magukat. A feltevés az volt – még Washingtonban is –, hogy a CIA nem működik együtt Bush-sal, Cheney-vel, Rumsfeld-del és a kabinet többi tagjával.

Számos hivatalnok kétségtelenül negatívan állt a Bush adminisztrációhoz. Figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy magatartásukkal csak fokozzák Cheney és Rumsfeld ellenérzéseit. A cég pozícióját jelentősen rontotta, hogy nem tudott válaszokkal szolgálni. Ekkor bosszulta meg magát számos korábbi hiba. Például az, hogy nem tudtak  humán ügynököt beépíteni sem az al-Kaidába, sem Irakban, és csak az információ elemzésre koncentráltak. Amikor a CIA elemzései különböztek a Pentagon és a Fehér Ház anyagaitól, akkor Tenetnek és igazgatóinak "inukba szállt a bátorság", és elkezdték bizonygatni, a CIA ártatlanságát. Az előző években végbemenő krízisek és a nem koherens vezetői magatartás miatt a CIA a szétesés szélére jutott.

Egy kongresszusi meghallgatásán, 2002-ben Tenet azt mondta, hogy legalább öt évre van szükség az Egyesült Államok helyzetének stabilizálásához. Felvázolta, hogy a Cégnek mit kellene, és ehhez képest mit tud csinálni. Ezzel tulajdonképpen el is mondta saját gyászbeszédét. A kérdés most már az, hogy képes lesz-e Porter Goss a valóságba is átültetni elképzeléseit és sikerül-e a megtépázott tekintélyt helyreállítania?

Goss feladatai

Goss több, mint egy tucat hivatalnokot és menedzsert rúgott ki. Minden új vállalatvezetőnek, akinek több, mint 20000 alkalmazottja van ki kell alakítania a saját vezetői testületét. Gossnak könnyebb helyzetben van némileg, mert kapott felhatalmazást arra, hogy alkalmazzon néhány ezer új ügynököt, és ehhez több millió dolláros anyagi támogatást is a rendelkezésére bocsátanak.

Több okból is bizakodóak lehetünk. Az első, hogy Gossnak egyértelmű felhatalmazása és utasítása van. Másodszor világos elképzelései vannak, hogyan lehetne a belső morált helyreállítani. Mindazonáltal elkötelezettsége az elnök iránt óvatosságra is minket. A kulcskérdés az adminisztráció politikájához való illeszkedés. Ha Goss segít Bushnak a kényes területeken (Irán, Észak-Korea), mégpedig úgy, hogy ne kerüljön sor háborúra, akkor jól fogja teljesíteni a munkáját.

Belföldi reformok

A Kongresszus 2004. december 7-én 89-2 arányban fogadta el a hírszerzési szervezetek reformjáról szóló javaslatot, melynek értelmében a nemzeti hírszerzés igazgatója független lesz a CIA vezetőjétől. Az ő hatáskörébe tartozik az ügynökségek egymás közötti kommunikációjának felügyelete, és az elnök tanácsadója a hírszerzési ügyeket tekintve. A költségvetés jelentős része felett is ő rendelkezik.

A Nemzeti Terrorizmus-elleni Központ , melyet múlt augusztusban hoztak létre, a CIA-tól az elnök közvetlen hatáskörébe került. A vezetőjét már nem a CIA igazgatója jelöli, hanem az elnök, és a szenátus hagyja jóvá a kinevezést. A Központ feladata a több helyről begyűjtött információk feldolgozása és elemzése. Közös standardot dolgoz ki a különböző állami, szövetségi és privát szervezeteknek.

A Belbiztonsági Minisztériumnak a repüléssel kapcsolatos területek fokozott védelmét kell megoldania. A be- és kiutazások szigorúbb ellenőrzésének céljából fejleszteni kell a biometrikus adatokkal dolgozó regisztrációt. Új vízumrendszert kell kidolgozni a Külügyminisztériummal közösen. A következő öt évben 10000 teljes munkaidejű határvédelmi ügynököt és 4000 új felügyelőt kell alkalmazni a migrációs hivatalnál, valamint 40000-rel kell bővíteni a férőhelyek számát a visszatoloncolásra várakozók számára kialakított központokban. A mexikói-amerikai határ sokkal szigorúbb ellenőrzését kell megvalósítani a jövőben. A minisztériumnak ki kell dolgozni az alapjait egy újfajta regisztrációs rendszernek, melyben egységesen kerülnek rögzítésre a jogosítvány, a születési anyakönyvi kivonatok és a személyi igazolványok adatai.

Ezzel egyidőben létrehoztak egy sor új szövetségi szintű hivatalt. Megalakult a magán és civil jogok tanácsa, mely az állampolgárok privát adatainak védelméért felel. A csempészet megakadályozására és megszüntetésére is létrehoztak egy szövetségi hivatalt. A repülőgépre szóló jogosítvány megszerzését is szigorították. Az FBI-on belül megalakított hírszerző igazgatóság, mely átalakítja az FBI eddigi struktúráját.

Összességében mindez annyit tesz, hogy az Egyesült Államok igyekszik minél többet megtudni az állampolgárairól, valamint a területére belépőkről. Minden országnak joga van megvédenie magát és lakosait. A kérdés csak az, hogy meddig mehet el ebben a folyamatban egy demokratikus állam. A külföldi hírszerzés területén elkövetett hibákat nem lehet pusztán a fokozott belföldi felügyelettel orvosolni. Meg kell találni az egészséges arányt.