A reformok útján - avagy Kolumbia gazdasági kilátásai

2005. október 31.
-Lőrincz Barbara - Kühner Eszter

Tanulmányunkban egy különleges fejlődő országot mutatunk be, Kolumbiát. Különlegessége számunkra nem abban rejlik, hogy itt a leggyakoribb a golyó általi halál, hanem, hogy a társadalmi és a gazdasági visszahúzó erők ellenére elindult a reformok útján. Az átalakulás az 1980-as évek végén indult meg: felszámolták a zárt gazdaságot, valamint az importhelyettesítő politikát exportorientálttal váltották fel.

A reformok megvalósításának egyik gátló tényezője a társadalmi helyzet. A közel 43 milliós lakosságú országban az emberek 55%-a él a szegénységi küszöb alatt. A szegények többsége vidéken él, a fekete gazdaságban dolgozik és képzetlen. Az utóbbi években a városi környezetben is nőtt a nyomor. Ennek egyik oka a képzetlenség. A lakosság 7,5%-a analfabéta, a középfokú oktatásban a releváns korosztály mindössze 54,3%-a vesz részt. Az ország a médiahasználat területén is elmaradott. Így kevesen jutnak hiteles információhoz, ezáltal szélsőséges szervezetek könnyen befolyásolják a képzetlen réteget. Mivel a lakosság 64%-a 15 és 64 év között van, illetve a 14 év alattiak aránya 31%, megállapítható, hogy ez egy fiatal társadalom.

A legsikeresebb reform 1990-ben indult Apertura néven, amely a kereskedelem liberalizációját és munkaerő-piaci változásokat célzott meg. A liberalizációt a peso leértékelését célzó monetáris politika kísérte. A folyamat során kereskedelempolitikai intézményeket hoztak létre, csökkentették az importadót, eltörölték az importengedélyeket és megkönnyítették a külföldi befektetéseket. Növelték a magánszektor támogatását: a támogatást elsősorban a termelési lánc kezdeti szakaszára adják technológiára és munkaerő-fejlesztésre koncentrálva. A program részeként a források újraosztása és a munkaerő-igényes ipar ösztönzése révén kívánták javítani a jövedelemelosztást. A reformok részét képezte az exportdiverzifikáció is. Szükségességét az indokolta, hogy az ország nagymértékben függött néhány fő exportcikkének világpiaci áringadozásaitól. A diverzifikációt végrehajtották egyrészt a termékpaletta kiszélesítéseként. Tradicionális exportcikkei elsősorban a primer szektorból származtak (nyersolaj, kávé), az újonnan exportált termékek pedig mind a primer mind a szekunder szektorban megtalálhatók (vágott virág, feldolgozó ipari termékek, lábbeli, bőrtermékek, textíliák). A diverzifikációt továbbá a célpiacok kiszélesítéseként is megvalósították. Régi kereskedelmi partnerei kizárólag az amerikai kontinensen találhatók, így az Egyesült Államok, Puerto Rico, Venezuela; az új partnerek között az Európai Unió és Japán emelkedik ki. Fontos megemlíteni, hogy az utóbbiak esetében piacra jutási nehézségekbe ütköznek a kolumbiai kereskedők. Az exportlehetőségeket korlátozzák a szigorú növény-egészségügyi előírások, valamint a textíliákra kivetett magasabb vámok. Összességében a diverzifikációról elmondható, hogy sikeres volt, hiszen mind a célpiacok mind az exportált termékek körét kiszélesítettek, valamint a kapcsolódó iparágakban is fejlesztéseket hajtottak végre (kikötők modernizálása, hűtőberendezések gyártása).

A reformok után az ország gazdaságát az 1990-es évek végén a térségben kialakult válság és az ezredfordulót követő világgazdasági megtorpanás befolyásolta negatívan.

1. ábra: A GDP növekedése 1995 és 2004 között

Forrás: LatinFocus [2004]

1995 és 1997 között egy csökkenő ütemű növekedés volt tapasztalható. 1998-at a vihar előtti csendnek is nevezhetnénk: a következő évben 7 %-kal zsugorodott a gazdaság. Ekkor a kormány leértékelte a pesot, majd hagyta lebegni. Ez javította az export versenyképességét, továbbá az olajárak is emelkedtek, amely szintén lendületet adott a kivitelnek, hiszen a nyersolaj Kolumbia fő exportcikke. Az ezredfordulót követő világgazdasági megtorpanás éreztette a hatását, 2002-ben stagnált a gazdaság. Ezt követően növekedés tapasztalható.

Az 1990-es évek közepén a térségre jellemző magas infláció Kolumbiában is megmutatkozott. Az 1995-ös 19,5%-os ráta a szigorú és következetes monetáris politikai intézkedéseknek köszönhetően 2004-ben 5,5%-ra csökkent. A munkanélküliség 1995 és 2000 között közel háromszorosára nőtt (20%), amely a térségben kialakult recessziónak, illetve a struktúraváltásnak tudható be. Azóta csökkenő tendenciát mutat, 2004-ben 16% volt.

2. ábra: A fizetési mérleg alakulása 1996 és 2003 között

Forrás: LatinFocus [2004]

A folyó fizetési mérleg hiánya 1996 és 1998 között nőtt, ezt az export - import adatok is alátámasztják, a kivitel zsugorodása jelentősebb volt, mint az importé. 1999 és 2001 között a mérleg szuficitessé vált, ekkor az export volumene dinamikusan bővült. 2001 után viszont a mérleg ismét deficitessé vált, hiszen az ezredfordulót követő világgazdasági válság visszavette a kivitelt. A tőkemérleg többlete 1996 és 1999 között csökkent, maximumát 1996 végén érte el. Ez a jelentős többlet a liberalizációs lépések következtében beáramlott külföldi tőkének köszönhető. 1999-re a tőkemérleg deficitessé vált az adósságtörlesztés következtében.  Az ezredfordulót követően ismét többletet mutat a mérleg.

Az államadósság 1995 és 2004 között jelentősen növekedett, ezen belül a hosszú és középtávú hitelek aránya nőtt, míg a rövid lejáratúaké csökkent. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az adósságállomány a GDP-nek az 51,9 %-kát teszi ki, ami nem jelenti az ország túlzott eladósodottságát (a maastrichti kritérium 60%). A beáramló működő tőke mennyisége 1999-re jelentősen lecsökkent a térségben kialakult recessziónak köszönhetően. Ezt követően 2001-ig egy dinamikus növekedés tapasztalható, amit a világgazdasági megtorpanás vetett vissza. 2002-től ismét csökken a beáramló külföldi tőke mennyisége, így 2003-ra értéke 1746 millió USD-t tett ki. Kolumbia esetében nem beszélhetünk jelentős mennyiségű kiáramló tőkéről az ország fejletlen gazdasága miatt, de figyelemre méltó, hogy 2002 után a tőkeexport esetében egy jelentős növekedés figyelhető meg, ennek következtében 2003-ban valamivel meghaladta a 900 millió USD-t.

   A külkereskedelmi mérleg alakulása millió USD-ban 1997 és 2003 között

1.táblázat

Forrás: www.wto.org [2004]

Az ország külkereskedelmi mérlege 1997 és 1999 között deficites volt. Ebben az időszakban exportja a kisebb 1998-as visszaeséstől eltekintve – ami a térségben kialakult recessziónak tudható be – stagnált, míg importja csökkent. Az ezredfordulóra értek be az exportösztönző intézkedések, a nyersolaj ára emelkedett, valamint a dollár árfolyama zuhant, így mérlege szuficitessé vált. Az ezredfordulót követő világgazdasági visszaesés hatása azért nem érezhető számottevően Kolumbiában, mert az Andok Csoporton belüli kereskedelembővülés hajtja a gazdaságot.

Az ország szerepe az Andesi Közösségen belül több szempontból is jelentős: egyrészt alapító tagként a közösség kialakításában és fejlesztésében meghatározó szerepe volt, másrészt a belső kereskedelem legaktívabb résztvevője. Az Andok Csoport történelme 1969-ig nyúlik vissza, amikor Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela aláírták a Cartagenai egyezményt. A közösség célja a harmonikus fejlődés, az életszínvonal növelése, gazdasági és szociális együttműködés valamint egy iparosítási program végrehajtása. Az integráció mélyítésére az 1990-es években került sor. 1993-ra szabadkereskedelmi övezetet hoztak létre, 1995-re közös külső vámokat alakítottak ki. Mindezek hatására 1990 és 1998 között megnégyszereződött a belső kereskedelem. Külpolitikai irányvonalaik összehangolására 1998-ban került sor. Napjainkban pedig a dél-amerikai közös piac megvalósítását tervezik.

Tanulmányunk végén arról írunk, ami mindenkinek eszébe jut, ha Kolumbiáról hall: a drogkereskedelem. Az ország „kedvező” helyzetben van, mivel mindkét óceánra van kijutása, ami az elosztást segíti, valamint barátságtalan domborzata lehetővé teszi a laboratóriumok elrejtését, és éghajlata alkalmas a kokacserje, a mák és a cannabis termesztésére. Az itt megtermelt kokain legfőbb célállomása az Egyesült Államok. A drogot kis repülőgépekkel, motorcsónakokkal szállítják, illetve karib-tengeri szigetek felvásárlásával könnyítik meg az átrakodást. A kereskedők tevékenysége az USA-ban kizárólag a nagykereskedelemre korlátozódik, ehhez jól működő szervezeti struktúrát alakítottak ki. A drogkereskedelem hatalmas jövedelmeket generál – akár évi négymilliárd USD-t. Ennek a pénznek a tisztára mosására többféle módszert fejlesztettek ki, melyek közül a legjobban szervezett a feketepiaci átváltás. A drogdollárokat egy feketepiaci bróker felhelyezi egy amerikai bankszámlára az Egyesült Államokban. Ezzel egyidőben egy kolumbiai bróker ugyanekkora összeget tesz fel a drogbáró kolumbiai számlájára pesoban. A brókercég vállalja annak a kockázatát, hogy a drogdollárokat visszajuttatja legitim pénzügyi forgalomba. Ebben segítségükre vannak az amerikai cégek kolumbiai leányvállalatai. Az országban nem lehet dollár alapú bankszámlát nyitni, ami megnehezíti az anya- és leányvállalatok közötti tranzakciókat. Ezért ezek a vállalatok megbízzák az Államokban működő brókercéget, hogy rendezzék számláikat az anyavállalattal. Ezáltal visszakerül a drogdollár a hivatalos pénzügyi forgalomba. A tranzakciót pedig pesoban fizetik ki a kolumbiai brókernek.

A liberalizációt nem csak a drogkereskedelem, hanem az erőszakszervezetek jelenléte is hátráltatja. A legjelentősebb csoport a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC). A szervezet céljai a jövedelmek radikális újraosztása, a külföldi befektetések és a magántőke megfékezése illetve a kormány megdöntése. Céljaik eléréséhez számos módszert alkalmaznak: gyermekrablás, zsarolás, olajvezetékek felrobbantása. 1998-ban a kormány egy demilitarizált területet hozott létre. De az ottani FARC csapatok nem szereltek le, és a helyi törvényhatóságokat is kiszorították. Így az ország több, mint 40%-át tartják ellenőrzésük alatt. A második legnagyobb lázadó csoport a Nemzeti Felszabadítási Front (ELN). Céljai az ország gazdasági infrastruktúrájának és a külföldi gazdasági jelenlétnek ellehetetlenítése. A FARC-hoz hasonlóan emberrablás és zsarolás útján jutnak pénzhez. 2000-ben az ELN-nek is demilitarizált övezetet ajánlottak fel. A kolumbiai hadsereg kivonulását követően önvédelmi csoportok vonultak be kiszorítva az ELN-t. Az önvédelmi erők kialakításában jelentős szerepet játszott a kolumbiai kormány. A civil védelmi törvény keretében felfegyverezte a lakosságot, hogy megvédjék magukat az illegális fegyveres erőktől. Azonban hatékonytalan működésük miatt 1998-ban beszüntették a programot. A csoportok viszont nem szolgáltatták vissza a fegyvereket, és létrehozták a Kolumbiai Egyesült Önvédelmi Erőket (AUC). Végül fontos megemlítenünk a halálbrigádokat is. Ezek a szerveződések a drogbárók saját zsoldos hadseregei.

Az ország helyzetét alaposan megvizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy a problémák a társadalomban gyökereznek. A képzetlenség, az információhiány, a szegénység társadalmi elégedetlenséghez vezetnek. Így szélsőséges szervezetek könnyen tudják befolyásolni a lakosságot, a kormányzattal szembeni ellenállást tovább erősítik. Ez hátráltatja a reformok végrehajtását. A pénzügyi szektor és az audiovizuális ipar liberalizációja még nem valósult meg. Az exportorientált reformok vitathatatlanul szükségesek, azonban egy ilyen országban a belső problémák megoldására kellene elsődlegesen helyezni a hangsúlyt. Az exporttevékenységek túlzott támogatása hatalmas összegeket emészt fel, így a belföldi piacra termelők szinte semmilyen szubvencióban nem részesülnek. Véleményünk szerint először a belső piacokat kellene megerősíteni, és csak ezután kellene ilyen hatalmas mértékben támogatni a külpiacra való termelést: ezáltal mind a belső fogyasztás mind az export generálná a növekedést, és csökkenne a kiviteltől való függés. A drogkereskedelem és az ehhez kapcsolódó pénzmosás nem csak a hazai pénzügyi rendszert károsítja, hanem a célországokét is. A leginkább érintett állam az Egyesült Államok. A kormányzatnak egy olyan megoldást kell találnia, amely lehetővé teszi a pénzügyi szektor liberalizációját, ugyanakkor visszaszorítja a pénzmosást. Lehetséges megoldást jelentene egy elszámolási egység bevezetése, amely kizárólag számlapénzként működne. Mindkét államban, Kolumbiában és az USA-ban is, egy felügyelő szervet kellene létrehozni, amely jóváhagyná az exportcégek ilyen jellegű számlára irányuló kérvényeit, valamint felügyelné a tranzakciókat. A reformok végrehajtását tovább nehezítik az erőszakszervezetek, mivel az ország területének több, mint a felét tartják ellenőrzésük alatt. Az államnak olyan intézkedéseket kellene hoznia, amely létszám- és támogatottságcsökkenést eredményezne ezekben a körökben: képzés és munkahelyteremtés révén a társadalmi elégedetlenség csökkentése, illetve az infrastruktúra kiépítésével az eddig el nem ért területek ellenőrzése. A társadalmi és képzési illetve az infrastrukturális problémák megoldásával megteremtődnének a feltételek egy gazdasági reformprogram sikeres végrehajtásához. Egy jól működő gazdaság vonzaná a külföldi befektetőket és javítaná az ország nemzetközi megítélését.

Kapcsolódó anyagok

További OTDK dolgozatok