2004. október 19.
-Dömötör Csaba

„Több van mi összeköt bennünket, mint ami szétválaszt” – foglalhatnánk össze a Visegrádi esték rendezvénysorozat legutóbbi összejövetelének legfőbb mondanivalóját. Az est díszvendége, az újonnan kinevezett budapesti szlovák nagykövet előszavában köszönetet mondott a szívélyes magyar fogadtatásért. Juraj Migaš szerint fontos, hogy a történelmet szabadítsuk meg a mítoszoktól; a történelmi események megítélése – úgy véli – a történészek feladata kell, hogy legyen.

A diplomata, aki budapesti kiküldetésével együtt immár minden visegrádi országban képviselte hazája érdekeit, úgy vélekedett, hogy az ő nemzedéke magyar-szlovák kapcsolatok tükrében a „feszültség csökkenésének generációja”. A jelen lévő, zömében fiatal hallgatóság felé fordulva annak a meggyőződésének adott hangot, miszerint a ma ifjúkorát élő nemzedék befejezheti a megbékélési folyamatot, mivel mint fogalmazott: „önöknek már nem kellett átélniük azt az ellenségeskedést, amint őseink átéltek”. A közeledési folyamatban a nagykövet kiemelt szerepét látja a folytonos kommunikációnak, amelynek szerinte nem kellene csak a határ menti régiókra korlátozódnia.

Juraj Migaš örömét fejezte ki amiatt, hogy mind Mádl Ferenc magyar államfővel, mind Bugár Bélával, a Magyar Koalíció Pártjának elnökével előremutató megbeszéléseket folytathatott kinevezését megelőzően. A Brüsszelben is elismertségnek örvendő külügyi szakember felidézte a szlovák parlament elnökének szavait, aki szerint a történelmi Magyarország történelme a szlovákok históriájának része is. „A nyolcszáz éves békés együttélést beárnyékolta az elmúlt évszázad”- fogalmazta meg a probléma lényegét a nagykövet. Ezután Corvin Mátyástól a pozsonyi koronázó helyig példák sorával támasztotta alá az összetartozást hangsúlyozó gondolatsort.

Kiemelt jelentőségű, hogy a történelem szemügyre vételekor összevethető álláspontokkal rendelkezzünk – fogalmazott Juraj Migaš, majd hozzátette: „vitatkozzunk, de ne gördítsünk akadályokat az eljövendő közös munka elé”. Meglátása szerint Európának ez a szeglete sokkal többet adott a kontinensnek szellemi javakból, mint anyagiakból. „Tartsuk tiszteletben azt a szellemi értéket, amit Európának adtunk, és adunk ma is” – fejezte ki óhaját. A nagykövet ama nézetét osztotta meg a hallgatósággal, miszerint az óceánon túl sokkal inkább kézzel fogható az együvé tartozás érzése, ezt bizonyítja számos magyar diplomatával kötött szoros barátsága is.

A Visegrádi Együttműködésre irányuló kérdés nyomán úgy vélekedett: az Európai Unióhoz történő csatlakozással korántsem üresedett ki a V4-ek kooperációja, mert hiszen a közös kül- és biztonságpolitika, avagy az eljövendő uniós költségvetési év pénzügyi feltételeinek kérdésében szoros együttműködésre van lehetőség. (Tudvalévő, hogy a Visegrádi Együttműködés 90-es évekbeli újraélesztésekor az európai és az euroatlanti struktúrákba való integrációt fogalmazták meg az elérendő legfontosabb célként.) 

Mint ahogy elődje sem, természetesen Juraj Migaš sem úszhatta meg a Benesi dekrétumokra vonatkozó kérdéseket. A nagykövet szerint az említett, negyvenes évekbeli rendelkezések sokkal inkább a cseh-német viszonyt terhelik, mintsem a magyar-szlovák kapcsolatot. „Előbbre jutunk, ha a mindennapi problémákra koncentrálunk” – jelentette ki a diplomata.  

S hogy milyen mindennapi ügyekre gondolt a külügyér? Példaként említette a sikeres MOL-Slovnaft fúziót, avagy az Országos Takarékpénztárt, amely „szolid bázist” épített ki, elsősorban Szlovákia magyarlakta területein. Egy kérdező azt az elképzelést feszegette, miszerint Lengyelországot esetleg Ausztria helyettesíthetné a Visegrádi Együttműködésben. Juraj Migaš úgy vélekedett, hogy bármilyen elmozdulás az eredeti négyes felálláshoz képest a kooperáció alapjait kérdőjelezné meg.

Zárszóképpen: az egymás iránti kölcsönös megértés egye növekvő igényét támasztotta alá az a tény is, hogy az újonnan kinevezett szlovák nagykövet előadásán mintegy száz fiatal hallgató képviseltette magát. De hogy ebből a „lelki entente”-ból mit ért meg a magyar és a szlovák diplomácia, az már a jövő zenéje.

(A Visegrádi esték következő rendezvényén Bártfa fürdőváros történetét, kultúráját veszik szemügyre.)