"Tíz évem van benne"

2004. április 1.
-Rácz Péter

Miközben Magyarország már tényleg csak napokra van a csatlakozástól, az Európai Unióban a jól megszokott rend szerint idén tavasszal is csúcstalálkozót tartottak. Itt többek között ismét elővették a lisszaboni folyamatként elhíresült akciótervet. Az Országgyűlés európai integrációs bizottságának elnöke, Szent-Iványi István válaszolt az Européer.hu kérdéseire.

-Van valamiféle összefüggés a bővítés és a lisszaboni célkitűzések között?
-A lisszaboni folyamat egy rendkívül ambiciózus terv, amit még 2000 tavaszán határoztak meg abból a célból, hogy az Európai Unió 2010-re a világ legversenyképesebb övezete legyen. A folyamat egyik legfőbb eleme a foglalkoztatottság növelése. Kritikusan meg kell állapítanunk, hogy az időarányos teljesítésben nem áll jól az EU. A mostani csúcstalálkozónak éppen az volt a célja, hogy felmérje az elmaradás okait, a hiányosságokat, majd dinamizálja a folyamatot. Ennek egyik fontos lépése, hogy Wim Kok volt holland miniszterelnököt kinevezték a lisszaboni folyamat koordinációjára. Ami a bővítést illeti, valóban egy kicsit olyan érzésünk van, hogy a terv kitalálásakor nem számoltak a csatlakozó országok szerepével. Én úgy érzem, az újonnan csatlakozó országok döntő többségének a hozzájárulása pozitív lesz, hiszen ezekben az országokban van egy komoly felzárkózási motiváció. Szinte mindegyik országnak lényegesen magasabb az éves növekedése, mint az EU-nak, annak ellenére, hogy ott is jelentős az eltérés az egyes országok között. A nyitott és rugalmas munkaerőpiac megteremtése rendkívül fontos lenne, ez áll egyébként az amerikai gazdasági növekedés mögött is. Meggyőződésem, hogy a nyitott piac munkahelyet ad, az újabb munkavállalók nem elveszik a munkát, hanem még több munkahelyet teremtenek.

-Ebből a szempontból tehát az EU-tagállamok részéről rossz húzásnak tekinthető a most csatlakozó országok munkavállalóinak korlátozása?
-Így van, itt van egy vitánk a tagállamokkal. Pozitívnak tartjuk, hogy a múlt heti csúcstalálkozón magyar kezdeményezésként, Medgyessy Péter levele alapján bekerült egy mondat a zárójelentésbe a lisszaboni folyamat kapcsán, miszerint a munkaerőáramlás korlátait le kell bontani. Nem csak azért van erre szükség, mert az EU egyik alapszabadságáról beszélünk, hanem mert valóban a növekedés egyik legfontosabb eleme éppen ez.

-Amikor a csatlakozási fejezetet lezárta az ország, egyértelmű volt, hogy a régi tagállamok élni fognak a korlátozással. Nem furcsa, hogy most utólag próbálunk változtatni ezen?
-Mi jogilag nem kifogásoljuk a korlátozást, nem is tudnánk. Az előző kormány által megkötött alku akkor szorosan kapcsolódott ugyebár a tőke szabad mozgásának kérdéséhez, ami a külföldiek földtulajdonlása miatt kényes pont. Liberális politikusként, számomra ez nem érzékeny kérdés, de a nagytöbbségnek az volt. Kompromisszumként alkották meg végül a 7-7 éves átmeneti időszakot mindkét terület esetén. A munkavállalás esetén azonban három fázist különböztetnek meg, sőt az első pillanattól kezdve kimondták, hogy bármelyik ország egyoldalú lépésként lebonthatja a korlátozást. Akkor erre hat ország ígéretet is tett. Tény, hogy ez nem jogi kötelezettségvállalás, hanem szándéknyilatkozat volt.

-Ez akkor mennyire volt hihető? Illetve mennyire tekinthető Medgyessy Péter levele elmozdulásnak a témában?
-Ez akkor abszolút hihető volt, ilyen volt a hangulat. Lélektani szempontból is rendkívül fontos volt az ország számára. A tavalyi referendumot megelőző négypárti kampányban gyakran hivatkoztunk arra, hogy a csatlakozás napját követően egyértelműen pozitívan változik a munkaerőpiac helyzete, hiszen hat ország is megnyitja előttünk a lehetőséget. Nem azért fontos ez, mert a magyarok tömegesen kívánnak munkát vállalni az EU-ban. A legutóbbi felmérés szerint a magyar állampolgárok csupán egy százaléka fontolgatja a munkavállalást külföldön, aminek nyilván csak töredéke megy, illetve menne ki. Ez egy lehetőség, aminek pszichikai hatása van. Ami Medgyessy Péter levelét illeti, mindenképpen előrelépésnek tekinthető, hogy bekerült a zárónyilatkozatba is a mondanivalója. Bár egyértelmű, hogy a madridi terrortámadás után ez nem lehetett központi téma a csúcs során. A munkavállalás problémáját mostantól folyamatosan napirenden kell tartani, mert bármikor módosítható.

-Nem várható esetleg az EU-tagállamok részéről, hogy ők viszont a termőföld-tulajdonlás kapcsán kérjenek újragondolást?
-Félreértés ne essék, mi most nem azt szorgalmazzuk, hogy a szerződést módosítsuk. Mi a szerződésen belüli lehetőségeket  vizsgáljuk. Ha ők ezt így akarják, el kell fogadnunk, nem fordulhatunk az Európai Bírósághoz és hasonlók. A helyzet ugyanez a föld kapcsán, azt nem kérhetik, hogy módosítsuk a szerződést. Ha politikai nyomást gyakorolnak, akkor Magyarország megteheti, hogy egyoldalúan könnyíti a feltételeket. Ezt a mindenkori kormánynak kell eldöntenie. A SZDSZ véleménye ebből a szempontból eltér az uralkodó véleménytől, mert nem érzékelünk olyan hihetetlen érdeklődést a magyar termőföld iránt. Szerintünk egy egészséges mértékű megmozdulás a földtulajdonlásban hasznos is lenne a magyar agrármodernizáció és a tőkehiány megszűnése miatt.

-A madridi robbantások hatására a csúcstalálkozó másik fontos témaköre lett a terrorizmus elleni harc. Lesz-e változás a tragédia hatására az Egyesült Államok és az EU közötti kapcsolatokban?
-A madridi események rendkívül tragikus és fájdalmas események, de talán az USA és az európai államok közötti összhang megteremtésében segíthetnek. Európa most élte meg azt, amit Amerika 2001. szeptember 11-én. Mindenki egyetért abban, hogy csak közösen lehet fellépni a terrorral szemben, hiszen nagyon hasonló gyökerű a fenyegetettség. Európa számára ez új típusú kihívás, másra van szükség, mint például az IRA vagy az ETA elleni fellépés során.

-Ez jelentheti azt, hogy megint egy erős NATO és euroatlanti együttműködés lesz a fontosabb Európa számára,  szemben a mostanság önállósuló európai védelemmel?
-Én azt remélem, hogy ennek egy normális egyensúlyi állapota alakulhat ki. Hiszem, hogy Európának is rendelkeznie kell saját védelmi politikával. Akkor van baj, ha ezek rivalizálnak a NATO-val. Szerintem egy olyan világban élünk, ahol Amerika és Európa csak közösen lehetnek sikeresek. Kettejük rivalizálásából csak harmadik országok húznának hasznot, legyenek azok kisebb zavartkeltő országok, vagy nagyhatalmak. Ez nem lehet érdeke sem az USA-nak, sem Európának. Magyarország része a szövetségnek, bár nem a fenyegetett országok közé sorolható. Magyarországnak így nincs is kiemelkedő szerepe a terrorizmus elleni harcban, nem is kell erre vágynunk. Vannak azonban fontos feladatok, ahol ki kell vennünk a részünket. Elég ha csak a hírszerzések fokozottabb együttműködésére gondolunk, ami problematikus egész Európában. Az együttműködés vonatkozhat olyan közös cselekvésekre, amelyek a terrorizmus felszámolására törekszenek. Jómagam az iraki eseményeket is ennek részeként tekintem, amiről vita van persze Európában. Hosszabb távon fontos, hogy ne legyenek olyan inkubátor-országok, ahol a terroristák megbújhatnak, ahol bázisokat építhetnek ki. Afganisztán egy jó példa volt erre. Terrorizmus ilyen országok nélkül is létezhet sajnos, bár valószínűleg nem ennyire jól szervezetten. Érdemes megemlítenünk Líbiát, ahol mint kiderült, jóval előrébb tartottak egy nukleáris fegyver létrehozásában, mint bárki is gondolta volna. Líbia azonban önként átadta a papírokat, békés úton történik a közeledés.

-A védelmi politika kapcsán is előkerült a „kétsebességes Európa” fogalma. Egyesek szerint óvatosan kell bánni a fogalommal, mások szerint természetes, létezik.
-Vannak bizonyos területek, ahol Európa nem azonos sebességgel halad, lásd az euróövezet és a Schengeni-térség. Ezekben nincs mindenki benne, de bármelyik tagország beléphet. Az újonnan csatlakozóknak eleve kötelező lesz, igaz határidő nincs megszabva. Az igazi mag-Európa, vagy kétsebességes Európa gondolat veszélye abban rejlik viszont, hogy tartós, exkluzív klubbot hoznának létre egyes országok, ahova már nem tudna minden ország belépni teljesíthetetlen feltételek miatt. Sőt, éppen a védelmi politika területén merültek fel, hogy nem is Unión belül hoznának létre belső csoportot, hanem teljesen függetlenül, önállóan. Ez már valóban Európa dezintegrációjához vezetne. Magyarország pedig a sok erőfeszítés után megint a periférián érezhetné magát.

-Hasonló dezintegrációhoz vezethet az új költségvetési vita indulása…
-Igen, egy brit államminiszter nagyon szellemesen úgy fogalmazott, hogy egy európai polgárháború kirobbanásának kezdetén állunk, amin a költségvetési vitát érti. Most még nagyon az elején tartunk, természetes, hogy mindenki „erőseket” mond. A jelenlegit, az Agenda 2000-t is az utolsó pillanatban fogadták el, ezúttal is hasonló várható. Szerintünk a Prodi-javaslatban megfogalmazott feltétel a minimum szükséges szint ahhoz, hogy az EU kohézióját erősíteni lehessen. Elfogadhatatlan, hogy egy 25 tagú szervezet kisebb költségvetéssel rendelkezzen, mint a 15 tagú. 

-Az alkotmánytervezet júniusi elfogadásának lehet pozitív hatása a költségvetési vitára?
-Én úgy érzékelem, hogy mindenre nézve pozitív hatása lenne. Az alkotmánytervezet egyfajta lakmuszpapírként működik. Jelzi, hogy ez európai országok mennyire kompromisszumkészek. Ha nem fogadják el, az azt jelenti, hogy a „különutak” politikája erősödik. Ha elfogadnák, akkor az jól mutatná hogyan képzeljük el Európát, miként lehet egymás érdekekeit számításba venni.

-Júniusban európai parlamenti választások lesznek. Ön szerint mekkora részvétel várható Magyarországon?
-Az EP választásokon mindenhol elég alacsony a részvétel. Az viszont jó lenne, ha legalább az első választás alkalmával magas lenne itthon. Erre van is remény, hiszen a legutóbb csatlakozó három ország esetén európai szinten magasnak számító részvétel volt tapasztalható első alkalommal. Ez a második választásra jelentősen lecsökkent. Az alapvető probléma, hogy az emberek nem érzik annyira magukénak a választást, nem saját kormányt, miniszterelnököt választanak. Az Európai Parlament távol van az emberektől, nem igazán értik a fontosságát, nem látják miben befolyásolja az életüket ez a választás. Én kicsit szkeptikus vagyok a részvételt illetően, bár nagyon szeretném, ha nem lenne igazam, mert akkor az azt jelentené, hogy az emberek azonosultak a csatlakozással.

-A magyar külpolitika egyik fő célkitűzése, az EU-csatlakozás május elsején –úgymond- kipipálva. Külpolitikánk másik fontos területe a határon túli magyarsággal kapcsolatos. A kettős állampolgárság kérdése változik valamiben az EU-csatlakozást követően?
-A kettős állampolgárságról szóló tárgyalások megakadtak az utóbbi időkben, mert most a pártok a kampányra összpontosítanak, ami rendben is van így. Saját véleményem szerint azon országok esetén, amelyek hamarosan belépnek, vagyis Szlovákia, Szlovénia, Románia, én nem látom sok értelmét a kettős állampolgárságnak. Ez politikailag egy kényes ügy, ráadásul az európai uniós állampolgárság gyakorlatilag minden tekintetben ugyanolyan jogokat biztosít. A határon túli magyarok átjöhetnek, letelepedhetnek, munkát vállalhatnak, tanulhatnak Magyarországon. Más a helyzet ugyanakkor Ukrajna és Szerbia esetén. Ezek az országok reálisan számolva belátható időn belül nem, de legkorábban is 2015 után csatlakozhatnának az EU-hoz. Ezen két ország esetén én megfontolandónak tartom a javaslatot, és támogatom az elképzelést. Ukrajna esete azonban bonyolult, mert az ukrán alkotmány tiltja a kettős állampolgárságot jelenleg, tehát ott még ilyen változásra is szükség lenne. Szerbia esetében folyamatosan változnak a lehetőségek. Az előző szerb miniszterelnök nem viszonyult ellenségesen a kérdéshez, ám az új nacionalista vezetés kevésbé partner az ügyben.

-Az Európai Unió területén találhatunk jól működő autonómiákat. Románia csatlakozását követően van-e reális esély Székelyföld autonómiájára?
-Én ezt nagyon támogatni tudnám. De az a véleményem, hogy minden ilyesmit csak akkor lehet létrehozni, hogy ha ez a többségi akarattal párosul. Kívülről ilyesmit nem lehet rákényszeríteni senkire, annak csak rossz hatása lenne. A túlzott erőltetés nem old meg semmit, csak elmérgesíti a viszonyt. Ha az RMDSZ jól politizál –amihez először is elengedhetetlen az egységük fennmaradása-, akkor egy leendő kormányalakításkor akár koalíciós feltételként is tudnák szabni az autonómiát. Ismétlem, ezt támogatni tudnám, mert az autonómia egy nagyon jó megoldás. Példa erre Katalónia, Dél-Tirol és Baszkföld is.

-És Magyarország beavatkozhat „hasonló elképzelésekkel” a román csatlakozási tárgyalásokba?
-Ez nem lenne jó megoldás. Egyrészt nem fogadná el a többi tagország, hogy mi ilyen feltételeket szabunk egy másik ország csatlakozásához. Másrészt ez olyan lenne, mintha valami külső diktátorként akarnánk közbeavatkozni. Ezt pedig semelyik ország nemzeti önérzése sem viselné el, főleg nem Romániáé Magyarországgal szemben. Sokkal célravezetőbb, amikor az RMDSZ belülről ér el eredményeket. Erre van is példa az utóbbi időkben, lásd az erdélyi közbirtokosság, az új magyar nyelvű fakultás a kolozsvári egyetemen, az aradi szabadságszobor eredeti helyén való felállítása. Ezek mind azt mutatják, hogy lehet eredményesen politizálni. Nekünk itthonról ezt segíteni kell, de nem szabad diktálni.

-A Fiatalok Külügyi Közösségének Egyesületét, illetve az européer.hu portált a budapesti Közgáz néhány nemzetközi tanulmányok szakos hallgatója alapította. Különösen kíváncsiak vagyunk arra tehát, hogy Ön szerint van-e létjogosultsága az efféle multidiszciplináris  képzéseknek?
-Brüsszelben járva, az Európai Unió apparátusát megismerve az a tapasztalatom, hogy nagyobb részt fiatal, ambiciózus munkatársakkal találkozom mindenhol. Ők nagyon sokfélék. A tolmácsokat és jogászokat leszámítva, nem kizárólag egyféle képzésből érkezőkre van szükség. Brüsszelben ezért bölcsésztől kezdve a politológuson át a közgazdászig bárkivel találkozni, elsősorban társadalomtudományi végzettségűekkel, de még matematikusok is rátaláltak a lehetőségre. Ez számomra is érdekes, szoktam is kérdezgetni, kinek milyen diplomája van. A „nemzetközis szak” ezért jó kiindulási alap lehet. Megjegyzem ugyanakkor, hogy az egyetemi oktatásra ma azért van szükség szerintem, hogy az embereket problémamegoldó-képességgel és alapműveltséggel ruházza fel. De igazából az adott munkához szükséges készségeket már a munkahelyen lehet elsajátítani. Az egyetem csak az alapot adja, bár szerintem ebben a magyar egyetemek nem igazán jók. Az európai intézményekbe az kell, hogy a munkavállaló jó íráskészséggel, elemzőképességgel rendelkezzen, tehát röviden, világosan, szabatosan képes legyen megfogalmazni egy problémát. Erre nem tanítják meg itthon a diákokat. Tíz oldalt írni könnyű, ugyanazt egy oldalban megírni már bonyolult. Ehhez még jó beszédkészségnek és fellépésnek kell párosulni. Nyugati egyetemeken erre jobban odafigyelnek a szemináriumi foglalkozások alkalmával. Egy öt perces prezentáció alkalmával nem az a lényeg, hogy miről van szó, hanem hogy az illető tud-e öt percig folyamatosan, érthetően és az érdeklődést felkeltve beszélni.

-Mit érez majd Ön személy szerint május elsején? Vagy ez egy szimpla nap lesz esetleg?
-Normál nap biztos nem lesz, már csak protokolláris kötelezettségeim miatt sem. Ezen felül biztos egy emelkedett érzés lesz. Anélkül, hogy eltúloznám a szerepemet a csatlakozásban, érzem, hogy egy kicsi hozzájárulásom nekem is volt az egészhez. Nagyon sok tárgyaláson voltam, tíz évem van ebben a folyamatban. Ezért talán mondható, hogy egy jóleső elégedettség lesz bennem.