|
Az orosz gazdaság helyzete
2003. december 16.
-Gál Tamás
 Oroszország
ebben az évben imponáló eredményeket mutatott fel a gazdaság
terén, ha csak szigorúan a számokat nézzük. Kérdés milyen
folyamatok húzódnak meg a statisztikák mögött? Hol tartanak a
reformok, elindultak-e egyáltalán? Az oligarchiák elleni
küzdelem, hogyan befolyásolja a külföldi befektetőket? Milyen
esélyei, illetve korlátai vannak az országnak a területéből
adódóan?
Az
idei orosz makrogazdasági mutatók eddig kedvezően alakultak. A
gazdasági növekedés 6 százalék fölött van, az előző évi 4,3
százalékkal szemben, míg az inflációt sikerült 12 százalékra
szorítani és létrehozták az
úgynevezett stabilizációs alapokat. A gazdasági fejlődés főleg a
kedvező külső körülményeknek köszönhető - állítja az elnök egyik
gazdasági tanácsadója. Andrej Illarjanov szerint a magas
olajárak kedvezően befolyásolták a külkereskedelmi bevételeket.
Megjegyzi, hogy az eddigi idei növekedés kétszerese az év elején
jósolt 3-3, 5 százaléknak. Ha az olajárak ilyen mértékben tudják
befolyásolni az exportbevételeket és ezen keresztül a GDP
növekedést, akkor egy meglehetősen egyoldalú termékszerkezetre
gondolhatunk, és a tények is ezt támasztják alá. Az orosz
kivitel 40 százalékát teszi ki az olaj és gázexport, ehhez jön a
különböző fémek 10 százalékos részesedése, majd az olajipari
termékek. Ezek együttesen alkotják a kivitel 63 százalékát.
Mivel a nyersanyagok világpiaci ára gyakran hektikusan
ingadozik, nehéz előre kiszámolni a várható bevételeket.
Következtetésképp egyaránt járhat jól és rosszul is az ország.
A Világbank 2001 és 2002-es
felmérései szerint csak a nyersanyag exportáló nagyvállalatok
növekedtek a gazdasággal megegyező mértékben, míg a gazdaság
többi része stagnált. A kis- is középvállalatok háttérbe
szorultak. A hatóságok bár igyekeznek segíteni ezeket a
vállalatokat, ez majd csak hosszú távon járhat eredménnyel. Egy
felmérés szerint jelenleg a kisvállalatoknak nagyobb problémát
okoz az egymás közti kíméletlen verseny, mint a bürokrácia és a
korrupció. Vlagyimir Putyin elnöksége idején a bürokrácia tovább
terebélyesedett, bár az eredeti elképzelések szerint éppen
csökkennie kellett volna.
A strukturális problémák
összekapcsolódva a bizonytalan jövővel azt erdeményezik, hogy az
olajüzletből származó nagyarányú nyereségek nem áramlanak át a
gazdaság más, elmaradottabb ágazataiba. A 2002-es beruházások
mértéke szintje sokkal alacsonyabb volt, mint az egy évvel
korábbi. Közgazdászok szerint a beruházások szintjének el
kellene érnie legalább az éves GDP 11 százalékát, hogy végre
lehessen hajtani a strukturális reformokat. Jelenleg ez az arány
6 százalék körül van. A közvetlen külföldi tőkeberuházás, pedig
a bruttó nemzeti termék 1 százaléka.
Az
oligarchák elleni harc és a külföldi befektetők
 Az
orosz gazdaság jelentős részét -mint láttuk - mamutvállalatok
uralják. Ezek még a jelcini időszak privatizációs hullámakor
keletkeztek. Hatalmas vagyonokat szereztek meg kevés pénzért a
különböző érdekcsoportok. A 2000-es elnökválasztások után Putyin
elnök találkozott az oligarchákkal, melynek során ígéretet tett,
hogy nem vizsgálják a privatizáció körülményeit. Cserébe
megígérték a vezetők, hogy nem avatkoznak a politikába,
megelégszenek a gazdasági hatalommal. Vlagyimir Guszinszkij és
Borisz Berezovszki visszautasították a megállapodást és saját
televíziójukon és újságjaikon keresztül, élesen támadták az
elnököt, amíg külföldre nem menekültek. A többiek elfogadták a
feltételeket, mígnem ősszel kirobbant a Hodorkovszkij –ügy
Az ügynek már a kezdetektől fogva
erős politikai felhangjai voltak. Sokan már egyenesen a
demokrácia bukásáról beszéltek, pártállami eszközöket
emlegettek. Putyin elnök sokáig nem szólalt meg az ügyben, ezzel
is erősítve a lábra kapott pletykákat. Végül egy olyan
nyilatkozatot tett, melyben felszólította törvények betartására,
és felhívta a figyelmet, hogy a törvény mindenkire vonatkozik,
még az olyan gazdagokra is, mint Mihail Hodorkovszkij.
A
piacokat és a külföldi befektetőket persze jelentősen
elbizonytalanította a Jukosz körüli huzavona. Főleg október
30-án, mikor zárolták a részvények 44 százalékát. Ezért is
találkozott még aznap a nagy külföldi befeketetési bankok
vezetőivel, ahol megpróbálta meggyőzni őket, hogy a
letartóztatás és a gazdaság zászlóshajójára tett államosítási
kísérlet ellenére, ő továbbra is a szabadpiac híve. A befektetők
eleinte kétkedve fogadták ezeket a kijelentéseket. az orosz
tőzsdeindex (RTS) 8 százalékot esett és minden nap hullámzó
trendet mutat, ahányszor csak bankárokkal és befektetőkkel
találkozik az elnök.
Kérdés, hogy az orosz gazdaság hogyan vészeli át ezeket e
kétségkívül viharos időket. Egyesek az 1998-as pénzügyi válság
rémképével riogatnak. „A gazdaság alapjai még mindig erősek” –
mondja Paul Timmons a Moszkovai Narodnyi Bank közgazdásza. A
gazdaság élvezi a hatalmas többlet bevételeket és az 1999-től
tartó éves, átlagos 5 százalékos gazdasági növekedés adta
előnyöket. Az elmúlt öt évben az orosz cégek részvényeinek
együttes értéke a tőzsdén 649 millió USD-ról 5,4 milliárdra
nőtt. Sőt mi több, az optimisták reformokat sürgetnek, különösen
az adórendszer területén.
Más a
helyzet azonban a közvetlen külföldi tőkeberuházást (FDI)
tekintve. Innen nézve az derül ki, hogy Lengyelország sokkal
vonzóbb a befektetők számára, mint Oroszország. Az 1997-es 5,3
milliárdos szintről a tavalyi évre 4 milliárdra esett vissza, és
az idén sem várható növekedés ebben a tekintetben, ami nem túl
bíztató a jövőre nézve.
A „vadkelet” gazdasági szerepe
Oroszország legnagyobb hátránya
gazdaságilag -ami más szempontokból előnye- a nagy földrajzi
kiterjedése, vagy más néven: Szibéria. Oroszország mindenkori
vezetőire nagy hatással volt ez a hideg és hatalmas terület,
mely felméretlen mennyiségű olajat, fát, gyémántot és ásványokat
tartalmaz. Mind a cárok, mind a kommunizmus idején is
előszeretettel küldték ide az embereket, főleg két okból.
Egyrészt, hogy fennhatóságukat kiterjesszék Szibériára, másrészt
munkatáborokat hoztak létre a nemkívánatos egyének számára. Ezt
főleg Sztálin ideje alatt fejlesztették tökéletesre. Végül több
millió ember került ide, a világ végére. Összehasonlításképpen
Alaszkának csak egy nagyobb városa van a Sarkkör közelében (Anchorage),
míg az oroszok több ilyennel is rendelkeznek. Ilyen például a
235 ezres Norilszk (fémbányászat), vagy 40 ezre fős Mirnyi
(gyémánt). Ezeken a helyeken az év 10-11 hónapjában tél van és a
hőmérséklet gyakran sűllyed –60 Celsius-fok közelébe.
Ezekből látszik, hogy a környezeti
feltételek nem teszik éppen olcsóvá az itteni életet. A szovjet
időkben az építkezési és lakhatási költségek Szibériában és az
orosz Távol-Keleten 50 százalékkal voltak magasabbak, mint az
európai részen. Az utazási és szállítási költségek a hatalmas
távolságok miatt szintén magasak. A gazdaság fejlődéshez a
belső kereskedelem ugyanolyan fontos, mint a külső országokkal
való kapcsolat. A városok nem formálnak gazdasági egységet, csak
kvázi szigetként helyezkednek el, és csak gyér kapcsolatokkal
rendelkeznek egymás irányába.
Ezeket a tényeket figyelembe véve
Oroszország igazi piacgazdasággá alakítása talán nehezebb
feladat, mint azt az illatékesek gondolták. A domináló
korrupció, a gyenge bankrendszer bosszantó apróságnak tűnik
azzal szemben, hogy az oroszok nagy része rossz helyen él
gazdasági szempontból. Többen elköltöztek már ezekről a
területekről, lassan megindul Szibéria elnéptelenedése. Jelenleg
nem ösztönzik az ideköltözőket úgy, mint a Szovjetunió idején.
Ha nem érdemes ilyen feltételek
között élni, mégis miért telepítettek ide városokat? Az ok
valószínűleg pszichológiai. Az oroszok ugyanis úgy viszonyulnak
a „vadkelethez”, mint az amerikaiak a vadnyugathoz. Az ország
részének tekintik. Tehát egyik orosz vezető sem engedheti meg
magának, hogy Szibéria kiürüljön. A rengeteg feltáratlan
nyersanyagról nem is beszélve. Egyes feltételezések szerint a
terület nagy része alatt kőolaj és földgáz található, ami
jelenleg az ország exportbevételének nagy részét adja.
Összegzés
Az ország helyzete bíztató jövőt
jósol, ha sikerül végrehajtani a tervezett reformokat és
létrehozni egy valódi piacgazdaságot. Az alapok stabilak, az
elmúlt öt évben sikerült megalapozni a gazdasági fejlődés
lehetőségét. A különböző botrányok befolyásolhatják, de meg nem
ingathatják az eddig elért eredményeket. A december 7-én
lezajlott parlamenti választások után Putyin elnöknek kényelmes
többsége lesz a Dumában. És ha a jövő évi, márciusi
elnökválasztásokon újra megválasztják (amire minden esély
megvan), akkor lesz rá négy éve, hogy keresztülvigye a
reformokat. Az akarat elvileg eddig is megvolt, most már a
feltételek is ideálisak hozzá.
|
