2004. október 19.
-Csirikusz Gábor

A kőolaj ára a napokban átlépte a hordónkénti 50 dolláros határt, ami újabb rekordot jelent. Az év eleje óta hatvan százalékos áremelkedés legfőbb oka a világgazdasági fellendülés által táplált túlkereslet. Számos, globális konfliktusokból eredő tényező is felfelé hajthatja a pillanatnyi szabadpiaci olajárat, jóllehet az elemzők megosztottak abban, hogy a jelenségnek valós gazdasági okai vannak, vagy pedig spekulánsok állnak a háttérben.

A nyugati féltekén irányadó, amerikai West Texas Intermediate (WTI) könnyűolajfajta ára átlépte a lélektan határnak tekinthető hordónkénti 50 dolláros árfolyamot. A három legnagyobb fogyasztónak számító Egyesült Államok, az EU és Japán gazdasága most indult először egyszerre növekedésnek ebben az üzleti ciklusban, és ez nagymértékben megdobja fogyasztásukat. A világgazdaság az idén a vártnál lendületesebben fejlődött és most jó passzban van – vélekednek a szakértők. Az IMF szerint tartható a világgazdaság számára a tavasszal felvázolt, idei évre jelzett 4,6 százalékos konjunktúra. Ráadásul a Valutaalap legújabb, őszi előrejelzésében még nagyobb, 5 százalékos globális fellendülést valószínűsít 2004-re, ami három évtizede a legjobb eredmény lenne.

Kína és a vele közel megegyező gazdasági növekedést felmutató India (2003-ban Kínáé 9,1, Indiáé 8,3 százalék) étvágya a magas energiaköltségek ellenére is csillapíthatatlannak tűnik, amellyel a kínálat egyszerűen nem tud lépést tartani. A távol-keleti ország olajfogyasztása a rendkívül gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően meredeken emelkedik. A leendő szuperhatalomnak kikiáltott állam a világ második legnagyobb fogyasztója az Egyesült Államok után, és idén 20 százalékkal több olajat importál, mint tavaly.

A kőolaj világpiaci áremelkedéshez a közelmúlt politikai feszültségei is hozzájárultak. Irakban az olajban gazdag Délen síita lázadók a kitermelés megzavarására szabotázsakciókat hajtanak végre olajlétesítmények és -vezetékek ellen, és félő, hogy azok átterjednek Szaúd-Arábiára, a világ elsőszámú kitermelőjére és egyben -exportőrére. A félelmek hátterében az áll, hogy az érintett három déli tartomány (köztük a Kuvaittal határos Bászra, ahol szintén több finomító található) adja a teljes iraki termelés négyötödét, az akciók nyomán pedig visszaeshet az export. Irakban nemrég még napi közel 2 millió hordó olajat termeltek ki, az erőszak kiújulása után azonban már alig több, mint feleannyi kerül a piacra. Elemzők úgy vélik, hogy a „terrorkockázat” legalább 10 dollárral épül be a nyersolaj árába. Venezuelában, a világ hatodik legnagyobb olajexportőrénél az idei, Hugo Chávez elnök mandátumának meghosszabbításáról döntő népszavazás eredménye nyomán kialakult belpolitikai bizonytalanság, zavargások és az állandó sztrájkok miatt csökkent a kitermelés. Oroszországban a csőd közelébe jutott Jukosz olajtársaság ügye borzolja a kedélyeket. Az orosz olajexport ötödét adó Jukosz jelenleg napi 1,7 millió hordó olajat hoz a felszínre, kitermelése és szállításai körül azonban bizonytalanság uralkodik.

Az ár alakulását meghatározó további tényező az amerikai olaj- és gázolajkészletek apadása is, ami részben a Mexikói-öbölben pusztító hurrikánok (Iván) következménye. Az USA a világon a legnagyobbnak számító stratégiai olajtartalékait a jelenlegi 658 millióról 700 millió hordóra akarja növelni, a tartalékok bevetésének esélye pedig ma sokkal nagyobb, mint egy évvel korábban. A tartalékok alacsony szintje miatt a világ kormányai folyamatos vásárlásra kényszerülnek.

A fekete arany árát egyébként a nigériai események billentették át az 50 dolláros határon. Az afrikai ország a világ hetedik legnagyobb olajexportőre és az ötödik legnagyobb kitermelő az OPEC-államok közül. A Niger-deltából napi mintegy 2,3 millió hordó olajat hoznak fel. Ám a delta függetlenségéért harcoló lázadócsoportok „totális háborút” hirdettek, ha az olajtársaságok - köztük a brit/holland Royal Dutch/Shell és az olasz Agip – nem állítják le a termelést. A Shell máris kivonta kétszáz dolgozóját Rivers államból (itt található Port Harcourt kikötővárosa, a kitermelés központja és számos gázüzem is), de egyelőre bízik abban, hogy nem kell teljesen leállítani a termelést.

A Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) „mindent megtesz” a piac stabilizálása érdekében, mégis láthatóan képtelen befolyásolni az elszabadulni látszó árakat. Purnomo Yusgiantoro, a 12 tagállamot tömörítő szervezet elnöke, indonéz energiaügyi miniszter elmondta, a növekvő kereslet kielégítése érdekében folyamatosan növelik a termelési kvótákat, ez azonban a jelek szerint nem elegendő az ár lenyomásához. Az OPEC tagországai összesen napi 30 millió hordó nyersolajat produkálnak, és ezt további 1 millió hordóval kívánják növelni az év végére, a jövő év elejére.

Miközben az OPEC csúcson jár és a világ nagy exportőrei kapacitásuk határa közelében termelnek, 18 vezető exportőr országban, köztük Nagy-Britanniában vagy az OPEC-tag Venezuelában és Indonéziában egyes lelőhelyek kimerülése miatt nem elhanyagolható mértékben csökken a termelés. A hatvan dollár felé tartó olajárnak kétségkívül van inflatorikus és növekedés-visszatartó hatása. (Ez utóbbi a túlfűtött Kína esetében még jól is jön.) Kiemelendő továbbá, hogy az amúgy is abnormálisan magas természetes keresletre rárakódott egy árfelhajtó hatású mesterséges kereslet, ami spekulatív vásárlások formájában jelentkezik. Az elmúlt hetek eseményeit figyelve leszögezhetjük: aggodalomra van, de pánikra már nincs ok, nincs újabb olajválság.