Válaszút előtt a japán munkaerő-politika
2004. október
19.
-Nándori Tamás
Miközben a japán gazdaság tartós kereslethiánnyal küzd, lassan a
kormányzat is kénytelen belátni, hogy a gyorsuló demográfiai
visszaesés miatt, munkaerőimport nélkül hosszútávon
fenntarthatatlan a gazdaság teljesítménye és növekedése.
„A kormánynak
hozzá kell fognia a belföldi munkaerőpiac megnyitásához a
szakképzetlen munkaerő előtt." – hangzott el a múlt héten egy
külügyminisztériumi bizottság jelentésében. Mindez azt
jelentheti, hogy a szakképzetlen munkavállalók előtt hamarosan
megnyílhat a szigetország munkaerőpiaca. A külföldi munkaerő
fokozott beáramlása lendületet adhat a lassan egy évtizede
stagnáló japán gazdaságnak.
A
munkaerőpiacon márpedig szükség lesz lendületre. Japánt ugyanis
utolérte a – jóléti társadalommal úgy látszik szükségszerűen
együtt járó – demográfiai visszaesés. Manapság egy átlagos japán
hölgy mindössze 1,38 gyermeknek ad életet. A ENSZ prognózis
alapján 2050-re a szigetország mai 127 milliós lakossága
várhatóan 110 millióra zsugorodik, a 60 évesnél idősebbek aránya
pedig meg fogja haladni a 42%-ot. A kjúsui Sangjo egyetem
tanára, Kondo Acusi szerint 2050-ig 33,5 millió bevándorlót
kellene Japánnak ahhoz vonzania, hogy munkaerőpiacának 1995-ös
mérete fennmaradhasson.
A japán
munkaerő intenzívebb felhasználására nem igen nyílik lehetőség.
Az éves munkaidő tovább már nem növelhető, hiszen már így is
eléri a 2100 órát (Németországban ugyanez 1690 óra). Az idősek
és a diákok részmunkaidős foglalkoztatása szintén hatékonynak
tekinthető napjainkban. Egyedül a nők munkába állási aránya
marad el a nyugati országokban megszokottól, de utóbbi növelése
valószínűleg nem javítana a demográfiai mutatókon.
Az üzleti
szektor természetesen folyamatos nyomás alatt tartja a
kormányzatot, mert az a munkaerőimport korlátozásán keresztül
versenyhátrányba kényszeríti a cégeket az Egyesült Államokkal és
az Európai Unióval szemben, ahol a munkaerő legalább 5 százaléka
külföldről érkezik. A piac megnyitását a kelet-ázsiai térség
országai is követelik. Japán és Fülöp-szigetek között például
vita tárgyát képezi, hogy a szigetország nem fogadja a filippínó
ápolónőket, mondván nincs meg a kötelező japán ápolói
végzettségük, miközben hiányuk már-már a japán egészségügyi
rendszer összeomlásával fenyeget.
A
szigetország eddig sem gördített akadályokat a magasan képzett
munkavállalók (pl. mérnökök, egyetemi oktatók) alkalmazása elé.
A 90-es évektől, pedig befogadta dél-amerikai diaszpórájának
szakképzetlen munkaerejét is. A külföldiek többsége így ma is
japán származású, vagy cserediákként illetve vállalati
gyakornokként érkezett. Kormányzati becslések szerint az
illegális munkásokkal együtt létszámuk így kb. 560.000, ami az
53 milliós munkaerőpiac 1,5%-a. A külföldi képzetlen dolgozókat
gyakran a végletekig kizsákmányolják. Rossz munkakörülmények
között, japán viszonylatban alacsony bérért dolgoznak, általában
a társadalombiztosításból is kimaradnak. Gyermekeik közül
állítólag 20-30% nem jár iskolába.
Az Igazságügy
Minisztérium Bevándorlási Hivatalának indoklása szerint a
külföldiek növekvő aránya Japánra várhatóan nagy terheket róna a
romló munkafeltételek, bűnözési statisztikák, valamint a növekvő
szociális kiadások miatt. De nem csak a politika vonakodik
megtenni az – úgy látszik – elkerülhetetlen lépéseket. A japán
társadalom harmada sem hajlandó elfogadni, hogy külföldi
munkavállalók pótolják az elöregedő munkaerőt. Japán mindeddig
etnikailag talán a leghomogénebb országnak számított az egész
világon, ahol soha sem történt jelentős migráció a történelem
során. Így nem csoda, hogy az idegen és képzetlen munkaerő
tömeges beengedésétől az ország mindeddig elzárkózott.
Akik a
nemzetközi összehasonlításban kimagasló bérért mégis vállalják a
munkavállalás terheit Japánban, minden megtakarításukat
igyekeznek félretenni az otthoniaknak, vagy saját otthoni
jövőjükre. Így gazdasági jelentőségük létszámuknál lényegesen
nagyobb. Érdemes megnézni a perui munkavállalók esetét:
mindössze 2 százalékuk dolgozik Japánban, hazautalásaik értéke
mégis az összes külföldön dolgozó perui összes átutalásának
mintegy 16%-át teszi ki. Brazília esetében a tavalyi 2,5
milliárd dollár, amit a brazil állampolgárok a szigetországból
haza küldtek, még az ország kávéexportjának értékét is
meghaladta. A Japán Központi Bank hivatalos becslései és egyes
illegális munkavállalásról szóló számítások alapján (Dai-icsi
Életkutató Intézet, Tokió) a külföldi munkavállalók akár 8,25
milliárd dollárral is segíthetik hazájukat, amely több, mint
amennyit a szigetország költségvetése a fejlődő világ
segélyezésére évente költ (7,9 mrd. dollár).
|