MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum
 
 
 


web
européer.hu

 

VILÁGGAZDASÁG

Válaszút előtt a japán munkaerő-politika

2004. október 19.
-Nándori Tamás

Miközben a japán gazdaság tartós kereslethiánnyal küzd, lassan a kormányzat is kénytelen belátni, hogy a gyorsuló demográfiai visszaesés miatt, munkaerőimport nélkül hosszútávon fenntarthatatlan a gazdaság teljesítménye és növekedése. 

„A kormánynak hozzá kell fognia a belföldi munkaerőpiac megnyitásához a szakképzetlen munkaerő előtt." – hangzott el a múlt héten egy külügyminisztériumi bizottság jelentésében. Mindez azt jelentheti, hogy a szakképzetlen munkavállalók előtt hamarosan megnyílhat a szigetország munkaerőpiaca. A külföldi munkaerő fokozott beáramlása lendületet adhat a lassan egy évtizede stagnáló japán gazdaságnak. 

A munkaerőpiacon márpedig szükség lesz lendületre. Japánt ugyanis utolérte a – jóléti társadalommal úgy látszik szükségszerűen együtt járó – demográfiai visszaesés. Manapság egy átlagos japán hölgy mindössze 1,38 gyermeknek ad életet. A ENSZ prognózis alapján 2050-re a szigetország mai 127 milliós lakossága várhatóan 110 millióra zsugorodik, a 60 évesnél idősebbek aránya pedig meg fogja haladni a 42%-ot. A kjúsui Sangjo egyetem tanára, Kondo Acusi szerint 2050-ig 33,5 millió bevándorlót kellene Japánnak ahhoz vonzania, hogy munkaerőpiacának 1995-ös mérete fennmaradhasson.

A japán munkaerő intenzívebb felhasználására nem igen nyílik lehetőség. Az éves munkaidő tovább már nem növelhető, hiszen már így is eléri a 2100 órát (Németországban ugyanez 1690 óra). Az idősek és a diákok részmunkaidős foglalkoztatása szintén hatékonynak tekinthető napjainkban. Egyedül a nők munkába állási aránya marad el a nyugati országokban megszokottól, de utóbbi növelése valószínűleg nem javítana a demográfiai mutatókon. 

Az üzleti szektor természetesen folyamatos nyomás alatt tartja a kormányzatot, mert az a munkaerőimport korlátozásán keresztül versenyhátrányba kényszeríti a cégeket az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval szemben, ahol a munkaerő legalább 5 százaléka külföldről érkezik. A piac megnyitását a kelet-ázsiai térség országai is követelik. Japán és Fülöp-szigetek között például vita tárgyát képezi, hogy a szigetország nem fogadja a filippínó ápolónőket, mondván nincs meg a kötelező japán ápolói végzettségük, miközben hiányuk már-már a japán egészségügyi rendszer összeomlásával fenyeget.

A szigetország eddig sem gördített akadályokat a magasan képzett munkavállalók (pl. mérnökök, egyetemi oktatók) alkalmazása elé. A 90-es évektől, pedig befogadta dél-amerikai diaszpórájának szakképzetlen munkaerejét is. A külföldiek többsége így ma is japán származású, vagy cserediákként illetve vállalati gyakornokként érkezett. Kormányzati becslések szerint az illegális munkásokkal együtt létszámuk így kb. 560.000, ami az 53 milliós munkaerőpiac 1,5%-a. A külföldi képzetlen dolgozókat gyakran a végletekig kizsákmányolják. Rossz munkakörülmények között, japán viszonylatban alacsony bérért dolgoznak, általában a társadalombiztosításból is kimaradnak. Gyermekeik közül állítólag 20-30% nem jár iskolába.

Az Igazságügy Minisztérium Bevándorlási Hivatalának indoklása szerint a külföldiek növekvő aránya Japánra várhatóan nagy terheket róna a romló munkafeltételek, bűnözési statisztikák, valamint a növekvő szociális kiadások miatt. De nem csak a politika vonakodik megtenni az – úgy látszik – elkerülhetetlen lépéseket. A japán társadalom harmada sem hajlandó elfogadni, hogy külföldi munkavállalók pótolják az elöregedő munkaerőt. Japán mindeddig etnikailag talán a leghomogénebb országnak számított az egész világon, ahol soha sem történt jelentős migráció a történelem során. Így nem csoda, hogy az idegen és képzetlen munkaerő tömeges beengedésétől az ország mindeddig elzárkózott.

Akik a nemzetközi összehasonlításban kimagasló bérért mégis vállalják a munkavállalás terheit Japánban, minden megtakarításukat igyekeznek félretenni az otthoniaknak, vagy saját otthoni jövőjükre. Így gazdasági jelentőségük létszámuknál lényegesen nagyobb. Érdemes megnézni a perui munkavállalók esetét: mindössze 2 százalékuk dolgozik Japánban, hazautalásaik értéke mégis az összes külföldön dolgozó perui összes átutalásának mintegy 16%-át teszi ki. Brazília esetében a tavalyi 2,5 milliárd dollár, amit a brazil állampolgárok a szigetországból haza küldtek, még az ország kávéexportjának értékét is meghaladta. A Japán Központi Bank hivatalos becslései és egyes illegális munkavállalásról szóló számítások alapján (Dai-icsi Életkutató Intézet, Tokió) a külföldi munkavállalók akár 8,25 milliárd dollárral is segíthetik hazájukat, amely több, mint amennyit a szigetország költségvetése a fejlődő világ segélyezésére évente költ (7,9 mrd. dollár).

 

Hirdetés

warez2

 

Hirdetés

 

Hirdetés

On
Line
EU

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu