Szociális reformok Nyugat-Európában – Németország

2003. december 7.
-Nagy Levente

Az elmúlt években folyamatosan hallhatunk híreket arról, hogy a világgazdaság növekedése lelassult, illetve leállt, aminek következtében az eddigieknél határozottabb megszorító lépésekre kényszerülnek a jóléti államok felelős vezetői. Ezek az intézkedések fájdalmasan érintik a társadalmat általában. Elmulasztásuk azonban hosszú távon még nehezebb helyzetbe sodorná az államháztartás kiadásait csökkenteni igyekvő kormányzatokat.

Németország az az ország, amelyre talán mi, magyarok is egyfajta kánaánként gondolunk, mivel az állami szociális gondoskodás az élet minden területére bőségesen juttat pénzt. A világgazdasági problémák, valamint a demográfiai adatok viszont a reform szükségességét támasztják alá. Németország évek óta első Európában a szociális kiadások nagyságát tekintve – a gazdasági növekedés területén viszont a sor végén kullog és lassan már saját polgárainak szükségleteit sem tudja majd kielégíteni.

Az országnak többet kell invesztálnia a kutatásba, oktatásba és új technológiákba – ebben mindenki egyetért. Abban azonban, hogy ezek költségeit miből (kinek a pénzéből) fedezzék, nincs egyetértés. Szakértők tíz olyan összetevőt sorolnak fel, amelyek akadályozzák Németországot a gödörből való kilábalásban:

1. Mesterségesen fékezik a régi ipari társadalomból a szolgáltató szektor megerősödéséhez vezető strukturális váltást azzal, hogy a GDP 1,93 százalékával támogatnak elavult ipari ágazatokat.

2. Túl erős az állam befektetési jelenléte, valamint túl nagy arányú az állami újraelosztás mértéke (a GDP 48%-a)

3. A jóléti állam magas költségei, - amelyek a GDP 32,1 százalékát teszik ki – és ebből következően a bérekből levont járulékok magas aránya (a bruttó kereset 41,3 százaléka), aminek következtében a munkanélküliség a ’70-es évektől kezdődően a mai 9 százalékos szintre emelkedett

4. A túlszabályozott munkaerőpiac, ami miatt a rugalmasságot jobban kedvelő vállalatok inkább nem alkalmaznak munkaerőt, mivel akkor nem tudnának megfelelően reagálni a gazdasági ciklusok váltakozására. Ennek következtében azonban gyorsan bővül a feketegazdaság, ahol ma már több mint 10 millióan dolgoznak adók és szociális járulékok fizetése nélkül.

5. A lassú és drága bürokrácia. Németországban egy vállalkozás beindítása hat hétig is eltarthat – Angliában mindez hat órát vesz igénybe.

6. Kevés az új vállalkozás, pedig ezek mindegyike 3 új munkahelyet teremtene. Ha ezek száma legalább az EU-átlagot elérné, akkor ma Németországban teljes foglalkoztatottságról lehetne beszélni.

7. Az oktatásra szánt összeg kevés, csak a GDP 4,4 százaléka – Franciaországban ugyanez 6,1%. Az új ágazatok számára nincs megfelelő mennyiségű jól képzett munkaerő.

8. Túl kevés tőkebefektetés. Az Egyesült Államok egy lakosra vetítve majdnem kétszer annyit fektet be.

9. Kevés a pénz a kutatásra és fejlesztésre.

10. A tőkepiac egyáltalán nem hatékony. [Die Zeit 2002/21]

A német gazdaságnak tehát megannyi fékező tényezője van. A sürgős reformoknak az oktatásra, a kutatásra és fejlesztésre, az infrastruktúrára és a beruházásokra kell koncentrálnia. Ezek azonban számítások szerint a GDP majdnem 6 százalékát emésztenék fel, tehát a költségeket el kell osztani a társadalom különböző rétegei között.

A reformok első lépéseként majdnem százezer állami, tartományi, illetve városi kézben lévő vállalatot kell privatizálni. Roformokra szorul továbbá a szociális ellátórendszer és az egészségügy, figyelve arra, hogy az emberek egzisztenciája ezek következtében se legyen veszélyben. Ezeket a területeket az állam a jövőben inkább csak kívülről szabályozná, megteremtené működésük kereteit – finanszírozásuk azonban már nem az állam hatásköre lenne.

Az infrastrukturális beruházásokat magánkézbe kell adni, hogy gyorsabban fejlődjenek, ezzel biztosítva a polgárok minél szélesebb rétegeinek javakhoz való hozzáférését – elfogadható áron.

Fontos lépés az adóreform is, mely alacsonyabb adókulcsokat és igazságosabb adózást céloz meg, mert a fenti lépések tehermentesítik a költségvetést. Ezzel egy időben lehetővé válna a költségvetési hiány csökkentése is.

A munkaerőpiac rugalmasságának érdekében új, liberálisabb felmondási törvényre, valamint a szociális juttatások csökkentése volt szükség, mert ez igen erős munkától eltérítő hatással bír. Megoldás lehetne a bérkiegészítő támogatás, amely a most munka nélkül tengődő és segélyeken élő emberek munkaerőpiaci reintegrálódást segítené elő. A bürokrácia leépítése szintén fontos feladat, hiszen annak magas költsége lassítja a gazdaságot.

Ezekről a lépésekről szól az Agenda 2010 nevű törvénycsomag, amelyet 2003 márciusában hirdetett meg a Gerhard Schröder vezette német kormányzat és amelynek kidolgozásában az ellenzékben ülő konzervatívok is részt vettek. Miről is szól tehát az Agenda 2010?

Változik egyrészt a szakmai képzés gyakorlati része. Ennek az immár ötéves periódusnak a végén nem kell külön vizsgát tenni, hanem elég, ha a szakmai kamarák megerősítik a gyakornokok alkalmasságát. A cégek minden szakmai gyakorlatra felvett ember után 100.000 eurós kedvezményes hitelkeretet kapnak, a piacinál  jóval kedvezőbb kondíciókkal.

A szakmunkások körében lazítanak a mesteri fokozat követelményein, hogy minél több embernek biztosíthasson megélhetést ez az elmúlt időszakban visszaszoruló szektor. Ezután nem lesz szükséges a mesterlevél az üzemalapításhoz, amivel így több ember egzisztenciája lesz biztosítva. (Ez alól kivételt jelentenek a különösen veszélyes foglalkozások.) A műhelytulajdonosnak tehát nem kell mesternek lenni, elég ha az üzemvezető rendelkezik mesterlevéllel. Ezzel sok helyen megoldódik az „utódlás problémája” is.

Az új munkahelyek létrehozásának érdekében támogatják az úgynevezett minijob-ok létrehozását, amelyeknél a járulékok aránya mindössze 25%.

Új - a munkavállalók és a munkaadók számára is áttekinthetőbb - felmondási szabályokat hoztak létre. Ennek értelmében az 5 főnél többet foglalkoztató üzemek esetében nem lép automatikusan életbe a továbbra is szigorú felmondási törvény, hanem lehetővé válik még 5 teljes munkaidős (illetve 10 félmunkaidőben dolgozó) alkalmazott felvétele. Mindezek mellett az elbocsátott munkavállaló választhat, hogy az eddigi szabályozásnak megfelelően a bírósághoz fordul, vagy új lehetőségként felveszi a minden eltöltött év után félhavi bérének megfelelő végkielégítést. Ez a munkaadóknak is kiszámíthatóvá teszi a leépítés költségeit.

Leépítik a túlzottan nagyra nőtt államapparátust. Ennek következtében a jövedelemadó-bevallást elektronikusan is be lehet majd nyújtani, valamint mentesítik a kisvállalkozásokat a kezdeti fázisban a körülményes bürokratikus ügyintézés alól.

A kormányzat elindít két hitelprogramot is, hogy támogassa az önkormányzatokat, aminek köszönhetően több lehetőségük lesz a beruházásokra, valamint – a növekvő beruházások miatt - a kis-és középvállalkozások is további munkahelyeket teremtenek. Az önkormányzatok ezentúl további pluszpénzekkel is gazdálkodhatnak az Agenda 2010-nek köszönhetően. A megreformált iparűzési adó biztos bevételi forrást jelent majd, mivel az egyéni vállalkozókat (pl.: orvosok, ügyvédek…) is bevonják a fizetők körébe, így a helyi igazgatás már 2004-ben is összesen több mint 4,5 milliárd euró pluszforrásra tehet szert.

Mivel a németek 90 százaléka részese az egészségbiztosítási rendszernek és kortól függetlenül egyenlően részesülnek a javakból, a kiadások csökkentése érdekében ez a terület is változtatásokra szorul. A csomag már 2004-ben 10 milliárd euróval tehermentesíti az egészségügyi kasszát.

A korábbi keletnémet tartományokban hosszú távú programot indítanak a munkanélkülieknek, segítve elhelyezkedésüket, valamint továbbképzésüket.

Előrehozták az adóreform harmadik szakaszát is – így ez összevonásra került az egy éve elhalasztott második szakasszal -, amelynek értelmében összesen 21,8 milliárd euró marad a német emberek és vállalkozások zsebében. A legalacsonyabb adókulcs 19,9%-ról 15 százalékra csökken, míg a legmagasabb 48,5%-ról 42%-ra.

Mivel a német társadalom rohamosan öregszik, ezért reformra szorult a nyugdíjrendszer is, ami az intézkedéscsomag legvitatottabb pontja lett – és minden más európai országban is az lesz várhatóan. Németországban az új rendszer több lábon áll majd, egyrészről a kötelező állami hozzájáruláson, másrészről az egyéni megtakarításokon alapszik majd. A nyugdíjreformnál fontos szempont volt, hogy a járulékok a fiatalok számára is megfizethetőek legyenek, valamint, hogy egyik korosztály se kerüljön hátrányos helyzetbe.

Az oktatás és képzés számára 2004-ben összesen 9,1 milliárd euró áll majd rendelkezésre. Az újítások közé tartozik az egész napos iskolai felügyelet támogatása, melynek keretében nagyobb hangsúlyt kapna a gyerekek egyéni képességeinek fejlesztése.

Újraszabályozzák a munkanélküliek helyzetét: a munkanélküli segélyt 2006-tól maximum 12 hónapig lehet felvenni, az 55. életévüket betöltötteknél ez az idő 18 hónapra korlátozódik majd. Ha a 2006-ig tartó átmeneti időszakban egy munkaadó elbocsátja 54 évesnél idősebb alkalmazottját, akkor a kifizetett segély összegét be kell fizetnie a munkaügyi hivatalnak. Bevezetik az úgynevezett második munkanélküli segélyt - ezzel megszüntetve a kettős segélykifizetést, vagyis, hogy valaki a munkanélküli mellett a szociális segélyt is felvegye – ez olyan szolgáltatásokat foglal magában, amelyek segítik az elhelyezkedést a munkaerőpiacon. A megújuló munkaügyi hivatal ezután nem csak igazgatja, hanem munkához jutásukban segíti az arra rászorulókat - megszűnik az eddig vele párhuzamosan működő szociális hivatal is. A munkaadóknak lehetővé kell tenniük, hogy a kialakítandó „job-centerekben” a munkavállaló a felmondás kézhezvétele után azonnal jelentkezhessen. Ez egyébként a munkavállaló részéről is kötelezettség.

Az Agenda 2010 intézkedéscsomag rengeteg, a német társadalom számára fájdalmas intézkedést tartalmaz, amelyek rövidtávon hatalmas elégedetlenséget váltanak ki – főleg az alsóbb rétegekben. A kormányzat szerint a megújuló-átalakuló szociális ellátórendszer ugyan kevesebb pénzből, de hatékonyabban működik majd. Egyelőre nagy az ellenállás a reformintézkedésekkel szemben, azonban azt, hogy kinek van igaza a most zajló vitákban,  csak a következő néhány év eseményei dönthetik el.