A világgazdaság 2003-ban

2004. január 6.
Pichler Balázs

A világgazdaságot 2003-ban az ellentmondásos folyamatok jellemezték. A gazdaság növekedése és a nemzeti valuta gyengülése, valamint a protekcionista intézkedések megszűntetése és a szabad kereskedelem előmozdítását célzó tárgyalások bukása egyaránt az elmúlt év részét képezték. Az európai közös valuta szárnyalása mellett folyamatosan jelen volt a növekedési és stabilitási paktum körül kialakult vita, az európai országok szociális reformja pedig rendszerint heves ellenállásba ütközött. Ezért kérdéses még, hogy 2003. év a recesszió folytatását vagy a fellendülés kezdetét jelenti majd.

A világgazdaság három motorja eltérően teljesített az év folyamán. Az Egyesült Államok bruttó hazai termékének növekedése folyamatosan gyorsult 2003-ban, és a harmadik negyedévre az előző év azonos időszakához képest elérte a 8,2 százalékot. Szakértők véleménye szerint, az amerikai éves GDP növekedés 2003-ban 2,9 százalék lehet. Az amerikai gazdaság fellendüléséhez hozzájárult a jelentős adócsökkentés hatására megélénkülő lakossági fogyasztás, valamint a vállalati beruházások élénkülése. Az Amerikai Központi Bank (Fed) is elősegítette a gazdasági növekedés beindítását az alapkamat csökkentésével, illetve alacsony szinten tartásával. A fellendülésnek köszönhetően az év végére 6 százalék alá mérséklődött a munkanélküliek aránya.

A Bush elnök által jegyzett adócsökkentés, valamint az iraki háború és megszállás költségei miatt azonban jelentősen megnőtt az amerikai államháztartási hiány, a szövetségi deficitet, pedig csak tetézi több tagállam (mint például Kalifornia) jelentős mértékű eladósodása. Az államháztartási hiány az amerikai folyó fizetési mérleg 5 százalékos deficitjével jelentősen hozzájárult a dollár árfolyamának folyamatos csökkenéséhez. Bár a zöldhasú gyengülése hosszú távon elősegítheti a külső egyensúly helyreállítását, az OECD jelentésében arra figyelmeztetett, hogy az amerikai folyó fizetési mérleg hiánya a következő évben tovább növekszik és jelenleg a legnagyobb veszélyt jelenti a világgazdaság stabilitására.

A japán gazdaság 2003-as évét is a kettőség jellemezte. A gazdasági növekedés jelentős lendületet vett, a második negyedévben az előző év azonos időszakához viszonyított GDP növekedés elérte a 3,5 százalékot és szakértők éves szinten a bruttó hazai termék 2,6 százalékos növekedésével számolnak. Az ország évtizedes gazdasági recessziójának legfőbb előidézőjét, a deflációt, azonban nem sikerült 2003-ban sem leküzdeni. A fogyasztói és termelői árak tovább csökkentek az év folyamán, mivel a japán bankrendszer elengedhetetlen reformja és a hitelezési gyakorlat felülvizsgálata továbbra is várat magára. A japán GDP növekedés azonban jótékony hatással volt a környező országok gazdasági növekedésére, Kína GDP-je 9,1 százalékkal, míg Indiáé 5,7 százalékkal nőtt a harmadik negyedévben.

Az euró zóna teljesítménye elmaradt az amerikai vagy a japán gazdaságétól. A szerény, 0,5 százalékos GDP növekedés magyarázatul szolgál a viszonylag magas 8 százalékos munkanélküliségi rátára. Az európai gazdaságok komoly demográfiai problémákkal küzdenek. A társadalom öregedése miatt jelentős hiányok alakultak ki a nyugdíjrendszerekben, amelyek megterhelik az államháztartást. Ezért Ausztriában és Franciaországban elfogadták, Olaszországban pedig kidolgozták azt a törvénytervezetet, amely emeli a nyugdíj korhatárokat, megszűnteti a közalkalmazottaknak járó kedvezményeket és csökkenti a juttatások mértékét. A közalkalmazotti szakszervezetek a szigorítások megakadályozása érdekében a több jelentős megmozdulást és sztrájkot szerveztek a nyár folyamán ezekben az országokban. Európa legnagyobb gazdaságában, Németországban is, szociális megszorító intézkedéseket fogadtak el az Agenda 2010 program keretében. A német kormánypártok és ellenzék által megszavazott intézkedéscsomag elsősorban a munkanélküliek jutatásait csökkenti és emeli az egészségügyi hozzájárulást. Az euró övezet kormányainak számolni kellett azzal is, hogy az Európai Központi Bank, amelynek vezetését novemberben a francia Jean-Claude Trichet vette át a holland Wim Duisenbergtől, nem segíti az amerikai alapkamat csökkentéssel megegyező arányban a gazdaság felpörgetését.

Az alacsony gazdasági növekedés ellenére az euró zóna fizetőeszköze szárnyalt 2003-ban, ami azonban valószínűleg a dollár gyengeségével magyarázható. 2003-ban ismét a legnagyobb gazdaságok, Németország és Franciaország, sértették meg a monetáris uniót megalapozó stabilitási és növekedési paktum deficit kritériumát. A két ország ellen még az év elején megindított eljárást a Pénzügyminiszterek Tanácsa német és francia nyomásra leállította, ezzel megkérdőjelezve a paktum előírásainak hitelességét. A stabilitási paktum reformját -mivel feltételrendszerét rugalmatlannak találták- 2003-ban többen sürgették, először francia javaslatok érkeztek a paktum fellazítására, majd német részről is szorgalmazták az előírások felülvizsgálatát. A közös valuta iránti bizalomhiány a szeptemberi svéd népszavazáson is megmutatkozott, ahol a szavazók többsége nemet mondott Svédország monetáris unióhoz való csatlakozására.

A világgazdaság szempontjából az év legfontosabb találkozójára szeptemberben a mexikói Cancunban került sor. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) által írányított, Doha fordulónak nevezett kereskedelmi tárgyalások azonban zátonyra futottak. Ezzel veszélybe került az a célkitűzés, hogy a WTO tagállamai 2004 végéig megállapodjanak az állami mezőgazdasági támogatások csökkentéséről, a mezőgazdasági vámok és export szubvenciók megszüntetéséről. Nem sikerült kidolgozni globális szabályokat a nemzetközi versenyre, a befektetésekre, a kormányzati támogatások és a kereskedelmi kedvezmények rendszerének átláthatóvá tételére sem. A Világbank számításai szerint a Doha forduló sikere a világ jövedelmét 2015-re évente már több mint 500 milliárd dollárral növelné, amely összeg 60 százaléka a szegény országok felzárkózását segítené. Cancun bukása nem csak ezt a lehetséges növekedést veszélyezteti, hanem megkérdőjelezi a Világkereskedelmi Szervezet működőképességét is. A szervezet 148 tagországa közül ugyanis mindenki vétójoggal rendelkezik, ezért nem meglepő hogy az EU, Amerika és a fejlődő országok nem tudtak megállapodásra jutni a kereskedelem liberalizálása és a kereskedelemet torzító, elsősorban mezőgazdasági támogatások leépítésének kérdésében. A cancuni fiaskó azt is eredményezheti, hogy a jövőben a multilaterális tárgyalásokról és megállapodásokról a bilaterális egyezményekre kerül a hangsúly.

A Világkereskedelmi Szervezet novemberben illegálisnak minősítette az import acéltermékekre kivetett amerikai vámokat, ezzel feljogosítva az Európai Uniót megtorló intézkedések életbe léptetésére. Az USA ennek hatására decemberben eltörölte a vámokat, és kiállt a szabad kereskedelem előmozdítása mellet.

A világgazdaság 2004-es éve tehát úgy kezdődik, hogy nem tudhatjuk: vajon az amerikai gazdaság felpörgését az európai is követi-e, illetve hogy Japánnak sikerül-e megszabadulnia a deflációs átoktól, és hogy a világkereskedelem a liberalizmus vagy a protekcionizmus felé mozdul el?