Induló republikánus kampány

2004. feburár 25.
-Bartha Dániel

A Republikánus Kormányozók Szövetségének (Republican Governors Association) adománygyűjtő estjén Bush elnök is megindította választási kampányát. Elemzők szerint  egy nem igazán rá jellemző beszéddel tette ezt, ugyanis ezúttal nem csak az érzelmekre (bár elsősorban még mindig azokra), hanem a választók józan eszére is próbált hatni, mégpedig főként John Kerry lejáratására alkalmas „tényekkel”.

Az elnök valószínűleg megunta a folyamatos támadásokat, amit a demokrata elnökjelöltek és  nem politikai, de George W. Busht nem túlságosan kedvelő szervezetek folytattak „reklámaikkal”, melyek elárasztották az amerikai médiát. Az elnök kampányfőnöke szerint számítottak az össztűzre, és tudták hogy a demokraták inkább az elnökkel, mint egymással lesznek elfoglalva jelölőkampányukban. Ennek némileg ellentmond Bushék reakciója, az elnök médiakampányának március 4-ei elindítása (ez korainak számít), ami nemcsak a 30 millió dolláros Bush ellenes kampányra, hanem a rossz népszerűségi mutatókra is keresheti a választ.

Bush szerint a legjobb védekezés a támadás, legalábbis beszéde erre utalt. Az elnök Kerryt bizonytalan, ingadozó embernek írta le, aki „adócsökkentések, majd adónövelések, egyszer a NAFTA ellen, máskor a NAFTA mellett (ebben a kérdésben megosztott a közvélemény is lásd, Jubilál a NAFTA  c. írásunkat), egyszer Irak felszabadítása mellett egyszer ez ellen” foglal állást. Az elnök úgy gondolja, hogy a szavazóknak „egy a világot erősen és határozattan irányító vagy egy a veszéllyel szemben bizonytalan Amerika között kell választania”. George W. Bush beszédében elmondta, hogy ellenzéke nyilatkozataiban csak keserűséget, és mérget érez, ez pedig nem viszi előre Amerikát. A beszéd -amely elsősorban a jövőbe tekintett, és nem az elmúlt négy év eredményeit taglalta- többször „használta” szeptember 11-ét is a jobb hatás kedvéért.

A kérdés az, hogy a világ mit választana. Az amerikaiak egy részének nem tetszik, hogy a többi ország kirekesztése a nemzetközi döntésekből odáig vezetett, hogy egyre inkább terjed az Amerika-ellenesség. A Bush-kormány az alig 2 év tartó terrorizmus-elleni háborúval elvesztette a világ nagy részének szimpátiáját, pedig szeptember 11. után a legtöbb nemzet megértőbb volt az Egyesült Államokkal szemben, mint előtte bármikor.

Bush Kerryt azzal vádolja, hogy nem folytatna elég határozott külpolitikát hatalomra kerülése esetén, pedig ha Washington rendezni akarja külkapcsolatait éppen ilyen politikára van szüksége. John Kerry egyébként híres konszenzuskészségéről és jó európai kapcsolatairól. Harcos környezetvédőként valószínűleg azt is elérné, hogy az USA ratifikálja a kiotói egyezményt. Bár az amerikai külpolitikát megosztaná, külföldön egyértelmű tetszést keltene. Európai származású és hithű katolikus feleségével -aki az apartheid-rendszerek ellen küzd- is a Riói konferencián találkozott.  Felesége korábban az ENSZ-ben dolgozott, így Kerry a világszervezet felé is valamelyest elkötelezett.