Demokraták: csak egy maradhat

2004. január 13.
Pichler Balázs

Az amerikai demokratáknak korán kezdődik az elnökválasztás, mivel már január közepén megindul az a szavazási sorozat, amely dönt George W. Bush kihívójának személyéről. A demokrata jelöltek közül, a közvélemény kutatások alapján, a radikális Howard Dean, volt vermonti kormányzó látszik a legesélyesebbnek, aki az első előválasztásokon akár végső győzelmét is bebiztosíthatja. Kérdéses azonban, hogy a kilenc demokrata jelölt közül bárki is megverheti Busht november 2-án.

A demokrata jelölteknek először január 19-én Iowában, majd január 27-én New Hampshire-ben lesz lehetőségük összemérni erejüket. Az úgynevezett előválasztásokon a bejegyzett demokrata szavazók megválasztják azokat a delegáltakat, akik részt vehetnek majd a bostoni elnökjelölő konvención.  Egy héttel a New Hampshire választások után hét másik államban tartanak előválasztást, majd februárban újabb kilenc következik. Az előválasztási küzdelem március 2-án tetőzik, amikor egyszerre 10 tagállamban szavazhatnak a demokraták, többek közt New Yorkban és Kaliforniában, az elnökválasztások szempontjából két kulcsfontosságú demokrata erődítményben. A jó rajt a jelöltek szempontjából döntő fontosságú, mivel a tapasztalatok szerint, aki az első két államban nyer, az lehet a demokraták végső jelöltje. A felmérések szerint, Howard Dean nemcsak országos szinten a legnépszerűbb demokrata, de Iowában és New Hampshire-ben is a legesélyesebbként indul.

Howard Dean, volt vermonti kormányzó, három dolognak köszönheti magabiztos vezetését. Egyrészt kampányában forradalmasította az internet szerepét, a világhálót használva fel támogatók és pénzügyi források gyűjtésére. A taktika bevált, mivel Dean mind az adományok szempontjából, mind támogatóinak számában -amely elérte a negyedmilliót- jóval megelőzi riválisait. Másrészről az egykori vermonti kormányzó jóval radikálisabban kampányolt, mint ellenfelei: határozottan elítélte az iraki háborút, és Bush elnök adócsökkentési programjának visszavonását ígérte. Ezzel elnyerte a demokrata párt pacifista, Bush és republikánus ellenes balszárnyának támogatását, számos liberális fiatal például ingyen vesz részt kampányában. A harmadik tényező Al Gore, Clinton alelnöke és a 2000-es választások demokrata jelöltje, aki decemberben bejelentette, hogy Dean választási kampányát támogatja.

Dean radikalizmusával azonban elidegenítette magától a clintonista demokrata centrumot, amely mindenképpen egy mérsékeltebb jelöltet szeretne Bush ellen indítani novemberben. Bár Dean retorikájában egyértelműen középre tartott az elmúlt hetekben, a demokrata felső vezetés számára a kívülálló vermonti kormányzó elfogadhatatlan. Így a demokrata párt megosztott a Deant támogatók és az ABD (Anyone But Dean – bárki, csak ne Dean) csoport között. Az ABD csoport- azaz a demokrata centrum- azonban még egyik jelölt mögött sem sorakozott fel, és ez a volt vermonti kormányzó győzelmét sejteti.

A centrum több jelölt közül is választhatna, de jelenpillanatban egyikük se látszik esélyesnek arra, hogy megállítsa Deant. Dick Gephardt kongresszusi képviselőt ugyan a munkavállalói szakszervezetek támogatásukról biztosították, de így is kétséges, hogy képes lesz-e még egyszer megnyerni az iowai előválasztást, úgy ahogy azt már 1988-ban megtette. Joe Kerry szenátor mind országos, mind helyi szinten elmarad Deantől a közvélemény kutatásokon, a szabad kereskedelmet és az iraki háborút támogató Joe Liebermann számára, pedig nagy veszteség volt Gore támogatásának elvesztése, akinek alelnökjelöltje volt a 2000-es elnökválasztáson. A centrum igazi esélye Wesley Clark tábornok lehet, aki 1997 és 2000 között a NATO és az Egyesült Államok európai haderőinek főparancsnoka volt, így elegendő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy biztonságpolitikai kérdésekben felvegye a versenyt a republikánus héjákkal. Clark a Clinton adminisztrációban szolgált szakértőkből állította össze csapatát. A tábornok legnagyobb hátránya, hogy későn kezdte el kampányát, és így bár népszerűsége folyamatosan emelkedik, nem biztos, hogy behozhatja lemaradását Deannel szemben.

Akárki is kerüljön ki győztesen a demokrata előválasztásból, novemberben nem lesz könnyű dolga Bush jelenlegi elnökkel szemben. A republikánus elnöknek nem kell megküzdeni pártján belüli ellenjelölttel, ellentétben apjával, akinek 1992-ben először Pat Buchanant kellett maga mögé utasítania, mielőtt újraindulhatott volna. A republikánus választási gépezet is jól működik, mivel már több mint 130 millió dollár gyűlt össze a kampányra. Az elnök általános elfogadottsága 60 százalékos, amiből ha nem veszít jelentősen novemberig, akkor a megosztott demokraták még a 2000-es választási eredményüket se tudják majd megismételni.

Két tényező okozhatja Bush elnök jelentős népszerűség vesztését és novemberi választási vereségét: a nemzetbiztonság és a gazdaság kérdése. A decemberi események – Szaddam Huszein elfogása és a kedvező növekedési és foglalkoztatási adatok megjelenése – egyértelműen Bush pozícióit erősítették. Novemberig azonban még sok idő van hátra, és mivel a diktátor elfogása után se szűntek meg a támadások az amerikai katonák ellen, kérdéses, hogy a választásokig sikerül-e pacifikálni Irakot, és csökkenteni az amerikai katonai jelenlétet. A gazdasági növekedést is lefékezheti az amerikai ikerdeficit, és a befektetők elpártolása az amerikai piacoktól. A demokraták, pedig joggal vethetik majd a republikánus kormányzat szemére, hogy elpazarolta a Clinton éra költségvetési többletét, valamint hogy az elmúlt négy évben összességében csökkent a munkahelyek száma. A verseny, tehát még nem dőlt el, így Amerika és a világ izgalmas választási év elé néz.