Új amerikai
álom: bevándorlás
2004. január 11.
Européer.hu-összefoglaló - Dömötör Csaba
„Az
érvényben lévő törvények nem tükrözik a gazdaság igényeit és az
amerikai álom elvárásait” – szögezte le George W. Bush elnök
abban a beszédében, amelyben a jelenleg érvényben lévő amerikai
bevándorlási törvények megváltoztatására tett javaslatot.
Az amerikai elnök utalt arra, hogy
milyen nagy jelentőségük volt a bevándorlóknak az Egyesült
Államok XX. századi megerősödésében, és az Egyesült Államok
további megnyitását jelentette be a bevándorlók számára.
Közölte, megoldást kell találni az országban illegálisan
tartózkodó és dolgozó emberek számára is.
Az elnök elképzelése szerint
hároméves egyesült államokbeli munkavállalási engedélyt adnának
azoknak a külföldieknek, akiknek olyan állást kínálnak, amelynek
a betöltésére amerikai állampolgár nem kapható. A törvény egyben
lehetőséget nyújtana az Egyesült Államokban élő 8-12 millió
illegális bevándorló egy részének arra, hogy rendezzék jogi
helyzetüket: ha munkaadójukkal együtt igazolják a hatóságok
előtt, hogy van munkaszerződésük, hároméves munkavállalási
engedély kapnak. Ez megóvja őket a kitoloncolás veszélyétől,
lejárta után azonban vissza kell utazniuk hazájába.
Az elképzelés részleteinek kidolgozása a kongresszusra vár, de
körülötte kemény csaták várhatóak, és nincs sok esély arra, hogy
az idei választási évben el is fogadják.
A
javaslat bejelentését a közvélemény és egyes sajtóorgánumok alig
leplezett szkepticizmussal fogadták. A bevándorlási szabályok
könnyítését egyesek egyértelműen olyan lépésnek tartják,
amelynek egyetlen célja az ismét fellendülőben lévő gazdaság
olcsó munkaerővel történő „finanszírozása”. Nem spórolt a kemény
kritikával az International Herald Tribune sem. A globális
amerikai lapban David Abraham bevándorlásügyi szakértő arra az
álláspontra helyezkedett, hogy a Bush által bejelentett
intézkedések voltaképpen azoknak az európai bevándorlást
szabályozó modelleknek az amerikai megfelelői, amelyek az öreg
kontinensen korábban csődöt mondtak. És mint ilyen, már a
kezdetektől kudarcra van ítélve.
Abraham kifejtette, hogy
Európában a munkaerő-hiány jellemezte 50-70-es években fölöttébb
elfogadott volt a bevándorlás liberális szemléletű szabályozása.
„A németek ennek eredményeképpen még mindig nem tudják mit
kezdjenek a milliónyi jugoszláv és török vendégmunkással”. A
Princetoni Egyetem professzora hangsúlyozta, hogy ezek a
vendégmunkások bár nem rendelkeznek állampolgársággal,
gyakorlatilag megilletik őket a szociális jogok, így az
egészségügyi ellátás, avagy a munkanélküli segély. Nem is
nyerhetnek teljes állampolgárságot, ugyanakkor nem is
toloncolják őket haza – vélekedett, majd hozzátette: így aligha
csoda, hogy nem találunk olyan németet, aki a bevándorlás régi
szabályozását visszasírná. Abraham úgy látja: az Egyesült
Államokban súlyosabb a helyzet, mivel nem rendelkezik olyan
szakszervezetek által is fenntartott szociális védőhálóval, mint
az európai államok zöme. A szakértő szerint az új szabályozás
hátrányai meghaladják a várható előnyöket. „A vendégmunkások
ugyanis nem jó vendégek. Nem akarnak elmenni.” – hangzik a
summás vélemény. A kérdést erkölcsi alapon vizsgálva a vezércikk
írója kiemeli a Bush elnök által elmondottakat, miszerint
Amerika mindig is vendégszerető ország volt; nyitott a tehetség
és a világ álmai előtt. Abraham szerint a tervezet legfőbb
„bűne” a fentiekkel ellentétben éppen az, hogy egy hároméves
munkavállalási engedély révén kihasználja a bevándorlók
tehetségét, feláldozva ezzel azok álmait.
|