2004. április 25.
-Kopp Kristóf

A Tatár Köztársaság az Orosz Föderáció Volga-vidéki régiójában helyezkedik el. Területe 68 ezer km², lakóinak száma 3, 6 millió fő, melynek mintegy fele tatár nemzetiségű. A köztársaság fővárosa Kazany. A muzulmán vallású tatárok alkotják ma Oroszország legnagyobb nemzeti kisebbségét, mintegy 6, 6 milliós össznépességgel.

A tatárok a 13. században telepedtek meg a Volga folyó vidékén, a korábban itt élt bolgárokkal keveredve hozták létre a Kazanyi Kánságot, amely 1552-ben került orosz ellenőrzés alá. A cári politika következetesen elnyomta a muszlim vallást, így a három tatár törzs (mishar, krasjen, kazany) közül a krasjen ma keresztény. Mindazonáltal a tatár nemzet mai napig híres műveltségéről, urbanizáltságáról, ebben kiemelkednek szomszédaik, a finnugor udmurtok és mordvinok, valamint a türk eredetű baskírok és csuvasok, de még az orosz lakosság közül is. A Szovjetunió idején 1922-ben létrehozták a Tatár Autonóm Köztársaságot, amely négyszáz esztendő után ismét biztosította a tatárok számára az önrendelkezés egy korlátozott formáját. A teljes nemzet egyesítése azonban nem sikerült, több millió tatár él a szomszédos köztársaságok területén ma is, a köztársaság lakosságának jelentős része pedig orosz.

A Szovjetunió felbomlásával a tatár függetlenségi törekvések is felerősödtek. Ez vezetett a Függetlenségi Nyilatkozat deklarálásához 1990. augusztus 30-án. A nyilatkozat célja a gazdasági és politikai függetlenség követelése volt. 1992-ben a tatár parlament elfogadta a köztársaság alkotmányát (nov. 6), majd hosszas tárgyalások kezdődtek Moszkvával a hatalmi szerepkörök elosztásáról. A tárgyalások vezetője a veterán politikus, a Tatársztánt immár három évtizede irányító Mintimer Saimijev elnök volt. 1994-ben bilaterális megállapodás született, amely a köztársaságnak teljes belpolitikai önállóságot hozott. Saját pártjai vannak, mint a nacionalista „Ittifak” (fáklya), vagy a mérsékelt nemzeti „Össztatár Társadalmi Mozgalom”. Kisebb pártok, mint tatár fiatalok szövetsége, az „Azatlik” (szabadság) az iszlám vallás újraélesztésén fáradozik, nem hiába, mivel 1991 óta mintegy 800 mecset épült újjá és a hívek száma is folyamatosan nő.

A Tatár Köztársaság mind gazdasági, mind demográfiai tekintetben dinamikus fejlődést mutat. Ezt jól példázza, hogy míg az Orosz Föderáció egész területén a népesség drasztikusan csökken, addig Tatársztánban 1989 és 2001 között 140 ezer fővel növekedett a lakosság és ebből csak mintegy 9 ezer fő volt a bevándorló. A köztársaság Oroszország egyik gazdasági központja, 800 km-re keletre Moszkvától. A fő szektorok, az olajkitermelés, petrolkémia, autó- és gépgyártás, energiaipar ma jórészt magánkézben vannak. A sokak által ismert Kamaz teherautók is innen származnak. 2001-ben Tatársztán volt az Orosz Föderáció leggyorsabban fejlődő köztársasága, így sok külföldi cég is eszközölt itt beruházásokat (2002-ben mintegy 642 millió dollár értékben). A General Motors például terepjárókat szerel össze a területen. 2003-ban az ipari output mértéke alapján Tatársztán a 3. helyen állt a Föderáció egészét tekintve. Jelentős nyersanyagok a kőolaj (az orosz termelés 9%-a), földgáz, fekete- és barnaszén, valamint a tőzeg. A terület sík, így alkalmas mezőgazdasági termelésre. Mintegy ötszáz folyó öntözi, jó minőségű fekete föld jellemzi. A fő termények a búza, cukorrépa, burgonya, tenyésztett állatok a szarvasmarha és juh.

A tatár oktatás igen fejlett, 3 egyetem is létesült a régióban, melyek közül a kazanyi volt Oroszország második felsőoktatási intézménye. Tatár nyelven is folyik képzés. A tatárok 85%-a ma is beszéli anyanyelvét, nem asszimilálódnak az oroszok közé, sőt a fenti szomszéd népek olvadnak be inkább közéjük. Összességében elmondható, hogy a soknemzetiségű köztársaságnak és a tatár nemzetnek jó kilátásai vannak a jövőre nézve. Végezetül Halimdsan Ibrahimov 19. századi tatár író szavait idézném: „A képzett tatárok szívében egymás mellett élnek Homérosz Iliásza, Dante Isteni színjátéka és Firdauszi, Szaadi, Fiszuli művei. Ebből építkezik az európai muszlimok szellemi világa.” Ez a műveltség és szorgalom hozza meg egyszer talán a jólétet e sokat szenvedett nemzet gyermekeinek.