A huszonegy éve húzódó dél-szudáni polgárháború végére került pont, amikor a felek május 27-én Kenyában aláírták a békeszerződést. A szerződésben az arab központi vezetés és a déli területek fekete afrikai, főleg keresztény felkelői, megegyeztek az ország olajbevételeinek megosztásáról, amely a háború egyik fő oka volt. A megegyezés létrejöttében nagy szerepe volt az amerikaiak közvetítésének is, Amerikának ugyanis nagyon fontos a dél-szudáni stabilitás az ottani olajtartalékok biztonságos kiaknázása érdekében. A nagy kérdés azonban az, hogy ez a megállapodás valóban megteremtette-e a békét Szudánban?

A válasz egyértelműen nem. Ez a békeszerződés ugyanis csak a dél-szudáni felkelők és a kormány között köttetett, ám mialatt mindenki a 2 millió áldozatot követelő polgárháború végét ünnepeli, egy újabb válság bontakozott ki Szudán nyugati tartományában Dárfurban, amely 1 millió embert érint. Az elmúlt hónapokban az Amnesty International és az Unicef is többször figyelmeztetett arra, hogy a Dárfurból menekülők tömegeinek ellátása nem megoldott, és a szudáni-csádi határon fennáll egy humanitárius katasztrófa bekövetkezésének veszélye. 

A nyugat-szudáni Dárfur tartományban már több mint egy éve tartanak a harcok a farmerek és a nomád állattenyésztők között, melynek eredményeként több száz falut gyújtottak már fel és 800 ezer embert üldöztek el földjeikről. A konfliktus a nomádok és a farmerek között amiatt robbant ki, hogy az elsivatagosodás miatt egyre kevesebb legeltetésre és művelésre alkalmas föld. A helyzetet azonban tovább bonyolítja, hogy a nomádok főleg arabok, a farmerek pedig fekete afrikaiak, így a konfliktusba egy erőteljes etnikai töltet is került, ami végső soron annak eszkalálódásához vezetett.

 A farmerek ugyanis azt feltételezték, hogy az arab kormányzat azért nem áll ki mellettük, mert az a nomádokat támogatja. Létrehozták ezért a saját félkatonai szervezetüket, az SLM/A-t (Sudan Liberation Movement/Army), ami kormánykatonák ellen is intéz támadásokat 2003 februárja óta. Erre válaszul a kormányzat arab milíciákat küldött a tartományba, melyek szisztematikus faluégetésekkel megkezdték a farmerek elűzését.

A harcok máig körülbelül 200 ezer áldozatot szedtek, a szomszédos Csádba pedig 800 ezren menekültek. A menekültek ellátása viszont egyre nagyobb gondot okoz, különösen most az esős évszak közeledtével, amikor az utak járhatatlanná válnak, és így a több százezer menekült ellátása is kérdésessé válik.

Mindezen problémák ellenére a dárfuri válsággal valamiért nem foglalkoznak kellő mértékben. Pedig igencsak oda kellene figyelni rá, ha nem akarjuk, hogy 10 év múlva ugyanúgy sajnálkozni kelljen a nemzetközi beavatkozás késedelme miatt, mint ahogy azt ma teszik a ruandai népirtás évfordulóján. A Szudánnal kapcsolatos gondok tehát egyáltalán nincsenek megoldva, nem úgy, ahogy azt a május 27-i békeszerződés sugallja. Az csak a dél-szudáni válságot zárta le. A dárfuri azonban még megoldásra vár.