Kézre kerítették a diktátort

2003. december 15.
-Nagy Levente

Közép-európai idő szerint vasárnap délelőtt érkezett a rövid, meg nem erősített hír arról, hogy elfogták Szaddam Husszein volt iraki elnököt. A kurdok által világgá kürtölt eseményt sokáig nem kommentálták hivatalos amerikai források.

A Vörös Hajnal névre keresztelt akció keretében – melyben összesen mintegy 600 katona vett részt - szombaton találták meg a volt diktátort szombat este egy Tikrit melletti településen. A Husszein hollétéről szóló információkat nagy valószínűséggel Koshret Rasal Ali szolgáltatta, aki a kurdok második számú vezetőjének számít. Szaddamot egy földbe ásott gödörben találták meg, megtörtnek, fáradtnak mutatkozott és együttműködést ajánlott a rátörő amerikaiaknak. A gödörben egyébként még 750.000 dollárt és egyéb, fontos információkat is tartalmazó iratokat leltek, viszont kommunikációs eszközöket – amivel esetleg a megszállók elleni bombamerényleteket koordinálhatta volna – nem találtak. A korábban rettegett vezér nem sérült meg az akció során – hiszen egyetlen lövés sem dördült el – és az első orvosi vizsgálatok során egészségesnek ítélték meg a szakemberek. Husszein első szavaiban elmondta, hogy szomorú, mert „népe szolgaságban él”.

A hír felröppenése után a kurd területeken szinte azonnal népünnepély kezdődött. Bagdadban viszont nem terjedt futótűzként az információ, csak az első alkalmi konvojok összeállta után kezdtek el a nagyobb tömegek is az utcára vonulni és ünnepelni. A világ – vezető politikusok véleménye szerint – megkönnyebbülve fogadta a diktátor elfogásának hírét.

Korábban már többször is tettek kísérletet a szövetségesek a Bagdadból még tavasszal elmenekült és azóta is keresett ex-elnök kézre kerítésére. Eddig azonban mindig el tudott menekülni Husszein – volt olyan, hogy „csak órákkal késték le” keresői. A leghatásosabb taktika talán az lehetett, hogy Szaddam által egyes arab televíziós társaságoknak küldött magnószalagok útját visszafele rekonstruálták, ezt azonban későn kezdték el alkalmazni, ami a volt vezető egyre ritkuló híradásai miatt nehezebbé tette a kutatást.

Arra, hogy az Irakot 1979-től irányító elnök részese volt-e az elmúlt hónapok merényleteinek kitervelésében és megszervezésében, nem találtak bizonyítékot. Feltételezések szerint azonban Husszein hat zónára osztotta fel országát, amelyeknek élére hozzá hű parancsnokokat állított az ellenállás irányítására – eszerint a koncepció szerint ő csak pénzelte a helyi szinten kitervelt akciókat. (Ezt az elképzelést támasztja alá, hogy utolsó búvóhelyén nem találtak kommunikációs eszközöket.)

A korábbi diktátor elfogásának hivatalos megerősítése után – melyre a DNA-tesztet követő sajtótájékoztatón került sor – egyből elkezdődtek a találgatások Szaddam Husszein további sorsáról. Donald Rumsfeld, amerikai védelmi miniszter kijelentette, hogy Husszein a genfi konvenció értelmében háborús bűnös, és ennek megfelelő elbánásban is fog részesülni, ugyanakkor amennyiben bizonyítható, hogy az ellenállásban is részt vett, más megítélés alá fog esni helyzete. George W. Bush hétfői nyilatkozata szerint a volt diktátort Irakban kell felelősségre vonni, mert irakiak szenvedtek és haltak meg uralmának idején. Az mindenesetre tény, hogy a Hágai Nemzetközi Törvényszék nem ítélkezhet majd Husszein felett, mert korábban Irak nem írta fogadta el a létrehozásáról szóló határozatot. Amennyiben tényleg hazájában kell felelnie, akkor a korábbi elnök az újonnan felálló iraki bíróság első vádlottja lehet.

Hogy milyen büntetést kaphat Husszein? Irak törvényei nem tiltják a halálbüntetést, tehát elvileg – és ennek nagy a valószínűsége – halálra is ítélhetik az ex-elnököt. Eddig egyetlen ország, Nagy-Britannia emelte fel a szavát ez ellen, ők nem állítanák olyan bíróság elé a háborús bűnökkel vádolt vezetőt, amely halálbüntetést is kiszabhat.

Irakban mindenesetre a hétfői nap folyamán egyfajta megkönnyebbülést lehetett érezni, az öröm jelei mellett az emberek már azt is kezdik elhinni, hogy a korábbi rezsim megdöntése visszafordíthatatlan folyamat, az elnyomó diktatúra immár biztosan nem fog visszatérni. Az azonban intő jel lehet az Irakban állomásozó erők számára, hogy a hét újabb robbantásos merényletekkel kezdődött. Összességében elmondható, hogy Szaddam Husszein elfogása nem a végét, csupán egy lépését jelenti Irak pacifikálásának – egy fontos lépését.