Rice lett Bush új külügyminisztere

2004. november 22.
-Böszörményi Nagy Gergely

A nemzetközi színtéren egyértelműen Colin Powell külügyminiszter volt a Bush-adminisztráció legnépszerűbb tagja. A ”galambok” közé sorolt egykori vezérkari főnök azonban – a várakozásoknak megfelelően – az elnök második ciklusában már nem vállalja az amerikai diplomácia vezetését. Igaz, nem is marasztalták: távozása minden bizonnyal Bush új külügyi koncepciójába illeszkedik. Powell helyét az eddigi nemzetbiztonsági főtanácsadó, és az elnök közeli bizalmasa, Condoleezza Rice veszi át.

Powell annak ellenére bizonyult az első (és két fegyveres konfliktust is hozó) Bush-ciklus legmérsékeltebb arcának,  hogy ő maga pályafutásának jórészét katonai szolgálatban töltötte, s vezérkari főnökként maga is 28 akciót irányított 1989 és 1993 között. 2001-es külügyminiszteri hivatalba lépését követően – és különösen szeptember 11. után – azonban a Pentagon elképzeléseivel szemben látszólag a Powell vezette külügyminisztérium tette a legtöbb erőfeszítést a katonai konfliktusok elkerülésére ill. késleltetésére. A széleskörű ENSZ-szerepvállalást és a hagyományos szövetségesi rendszert előtérbe helyező politikája időről időre szembeállította Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel és helyettesével, Paul Wolfowitzcal. A fegyverzetellenőrök ”kudarca” után Powell igyekezett meggyőzni az ENSZ BT-t az iraki fegyverprogram létezéséről, és a háború szükségessége mellett lényegében akkor is kiállt, amikor a korábbi érvek hamisnak bizonyultak. Ugyanakkor az amerikai kormányzat részéről egyedül ő ismerte el a háborút megelőzően és annak során elkövetett súlyos hibákat, és azt, hogy az egykori Irak ellen szóló ”bizonyítékok” nem állják meg a helyüket. Utólag valószínűsíthető, hogy közel-keleti politikájában a külügyminiszter az Ovális Iroda és a Pentagon által közösen meghatározott kényszerpályán mozgott. A State Departmentet Powell regnálása idején „liberális fészekként” emlegették kormányzati körökben.

Az elnökválasztás után két héttel (egy nappal azután, hogy Powell bejelentette távozását) George W. Bush megnevezte az Egyesült Államok diplomáciájának új vezetőjét, az eddigi nemzetbiztonsági főtanácsadót. Condoleezza Rice a róla szóló tanulmányok szerint valódi csodagyerek volt: a Denveri Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakának elvégzését követően már 19 évesen megszerezte diplomáját. Nem sokkal később a Stanford Egyetem nemzetközi biztonság és fegyverkezés programjának kutatója lett. Európa és kiemelten a Szovjetunió tanulmányozására összpontosított, s folyékonyan megtanult oroszul. A Kelet-európai rendszerváltozások és az első Öböl-háború során az idősebb Bush tanácsadója lett, a Kelet-európai és a szovjet ügyekért felelt a Nemzetbiztonsági Tanácsban. Ezt követően rektorként tért vissza a Stanford Egyetemre. Mint a család közeli bizalmasa, 2001-től az ifjabb Bush-kabinet egyik (egyesek szerint A) legnagyobb befolyású elnöki tanácsadója. Köszönhetően többek között annak, hogy a külügyekben meglehetősen tájékozatlanul hivatalba lépő G.W. Busht személyesen ő készítette fel nemzetközi kérdésekben. Főtanácsadóként igyekezett összehangolni a kormányzat észak-ázsiai politikáját annak érdekében, hogy az Egyesült Államok hatékony koalíciót tudhasson maga mögött Észak-Korea nukleáris programjának leállítása érdekében. Emellett igyekezett aktív, ösztönző szerepet biztosítani az USA-nak Irán és az izraeli-palesztin konfliktus kérdésében is.

Rice (vagy ahogyan környezete hívja, „Condi”) egyértelműen a konzervatív jobboldal képviselője. Jóval a hadműveletek megindulása előtt hangot adott azon véleményének, hogy Irakban és a hozzá hasonló országokban csak egy ”rendszerváltás” jelenthet hosszú távú megoldást. S bár nem állt minden kérdésben a kormány keményvonalasainak oldalára, ám folyamatosan hangot adott azon meggyőződésének, mely szerint az Egyesült Államoknak joga van „aktívan védekeznie ebben a veszélyes korban”. A háborút és az új iraki adminisztráció felállítását ma sikerként értékeli. 

Szakértők egyetértenek Condoleezza Rice kinevezésének rövidtávú következményeiben. Hivatalba lépésével a külügy minden bizonnyal hozzáidomul majd a Védelmi Minisztérium és a Fehér Ház koncepcióihoz. Mivel az elmúlt évek során maga Rice töltötte be az ütköző szerepét Powell és a kabinet ”héjái” között, így minisztersége minden bizonnyal kevesebb súrlódást jelent majd a kormányzati munkában. Mindez természetesen nem támasztja alá azokat a várakozásokat, amelyek az elnökválasztás után egy új, érzékenyebb amerikai külpolitikában reménykedtek. Condoleezza Rice egy szempontból azonban mindenképpen újat hoz: a leköszönő Powell-lel együtt ő a valaha volt legmagasabbra jutott fekete amerikai politikus, s az Egyesült Államok első fekete női külügyminisztere.