A Fal: határ vagy védővonal?

2004. mácius 16.
-Nagy Levente

Izrael a nemzetközi tiltakozás ellenére tovább folytatja a palesztin területeket körülvevő biztonsági kerítés építését. Az immár a Hágai Nemzetközi Bíróság által is tárgyalt ügy egyre bonyolultabbá válik. Érvek és ellenérvek ütköznek, támadások és válaszcsapások követik egymást - a vérontás továbbra is az izraeliek és palesztinok mindennapjainak része.

A kerítés vitatott nyomvonalon épül, a zsidó állam egyoldalúan határozta meg helyét, sok palesztin számára lehetetlenné téve ezzel a megélhetést, elválasztva őket földjüktől. A hivatalos izraeli álláspont szerint a védővonal nem határnak készül, ezért nem az úgy nevezett „zöld vonalon”, az 1967-es határ mentén épül. A fal -ahogyan a köznyelvbe bekerült az építmény- célja, hogy útját állja az Izraelbe a palesztinok által lakott területekről beszivárgó terroristáknak. Az izraeli vezetés szerint csak így lehet megelőzni az újabb öngyilkos merényleteket.

A biztonsági kerítés teljes felhúzása veszélyezteti az önálló palesztin állam megalakulását is, hiszen a fal annak valószínűsíthető határain belül futna, lehetetlenné téve ezzel az ország működését. A palesztinok ezért fordultak a Nemzetközi Bírósághoz, aminek illetékességét az ügyben sem Izrael, sem pedig a nyugati államok többsége nem ismeri el. Ennek hátterében az áll, hogy nem tartják szerencsésnek, hogy bíróság mondjon ítéletet egy politikai konfliktusról. A palesztinok szerint azonban van jogi oldala is a problémának, hiszen Izrael, mint a kérdéses területeket megszálló hatalom gondoskodni köteles a térség védelméről és ellátásáról, viszont – a megszállás ideiglenes voltából fakadóan – nem építhetne elválasztó kerítést rajta. Elemzők rámutatnak arra is, hogy Izrael állam minden bizonnyal nem tudná megvédeni érveit a Nemzetközi Bíróság előtt, ezért nem is hajlandó képviselőt küldeni Hágába – annak ellenére, hogy egy esetleges elmarasztaló ítélet nem jelentene számára semmiféle kötelezettséget. Az izraeli ellenzék éppen ezért bírálja kormányát, hiszen a tárgyalások ezzel gyakorlatilag palesztin fórummá váltak.

A védőfal építését izraeli részről további egyoldalú lépések is követik. Ezek közül a legfontosabb egyes cisz-jordániai zsidó telepek felszámolásának terve. Ez az izraeli kormánykoalíción belül is komoly ellentétekhez vezetett, hiszen a jobboldali ortodox pártok nem hajlandóak újabb területeket adni a palesztinoknak. Az ötletet sokan egyszerűen csak a korrupciós és immár adócsalási ügybe is keveredett Ariel Saron kormányfő elterelésének tartják. Ezt erősíti, hogy megemelték a zsidó telepek kormányzati támogatását is. Saron egyébként válaszul az ellene folyó egyre intenzívebb rendőrségi nyomozásra megnyirbálta a nyomozószervek költségvetését, akik így már kevesebb pénzből gazdálkodhatnak, mint svájci kollégáik.

Kérdéses a telepek felszámolása után a terület irányítása is, hiszen nem biztos, hogy a palesztin hatóságok azonnal be tudnák tölteni a keletkező politikai vákuumot. Vannak vélemények, amelyek szerint ideiglenesen nemzetközi erőket kellene a területre vezényelni. Ahmed Jaszin sejk, a Hamász szellemi vezetője azonban kijelentette, a kiürített területek irányítását képesek lesznek átvenni a palesztinok, ennek érdekében a radikális szervezet kész együtt működni az Arafat-vezette Palesztin Hatósággal (PH) is.

Közben azonban a Palesztin Hatóságon és a Fatahon belül is felerősödni látszanak az ellentétek. Jasszer Arafat továbbra is megkerülhetetlen vezető és úgy tűnik Ahmed Korei miniszterelnök is feladhatja a harcot a PH elnöke ellen. Arafat továbbra is kettős szerepben van, hiszen egy esetleges Izraellel kötendő kompromisszumot ő valószínűleg mindenkinél könnyebben el tud fogadtatni a palesztin néppel. Ugyanakkor  korrupció és pénztelenség jellemzi a területet és a családi- és bandaháborúk is megmutatják mennyire szükség lenne már egy tisztázott és mindenki által elfogadott hatalmi struktúrára és a rendre. A legutóbbi hírek szerint a PH vezetése kész lefegyverezni a nem hivatalos fegyveres csoportokat ám ez a feladat egyre nehezebb lesz, ha a telepek kiürítése tényleg megtörténik, hiszen az egyiptomi határ mentén már most is újra felfutóban van a fegyvercsempészet.  A még mindig az első, alapító generáció befolyása alatt álló Fatahban sem tudják megkezdeni a belső reformokat, pedig a szervezet valódi politikai erőként (pártként) minden bizonnyal több dolgot tudna elérni mint most, amíg ugyanis nem átlátható a pénzek útja, addig sem az Egyesült Államok, sem pedig az Európai Unió nem folyósít támogatásokat a palesztinok számára.

Az izraeli vezetés továbbra is kitart a palesztin területek teljes elszigetelésének terve mellett, a helyenként nyolc méter magas betonfal építése pedig az ellenzéki bírálatok ellenére folytatódik. Bizonytalan, hogy a harcmodort változtató és immár gránátvetőkkel is támadó és az Izrael területén élő arabokkal együttműködő szélsőséges palesztin csoportok ellen mekkora védelmet képes biztosítani a kerítés. Az azonban biztos, hogy az építmény tovább erősíti a palesztinok és izraeliek közötti feszültségeket és csökkenti a mielőbbi megegyezés esélyét.