MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum
 
 
 


web
européer.hu

 

VILÁGNÉZŐ

Közel-Kelet: A béke keresése (IV.)

Jasszer Arafat: terrorista vagy politikus?

2004. január 20.
-Nagy Levente

(Előző rész:A virtuális béketerv)

Jasszer Arafat, aki a palesztinokat kimondva avagy kimondatlanul mind a mai napig vezeti, a közel-keleti békefolyamat meghatározó szerepet játszó résztvevője.  A Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elnökeként már több mint egy évtizede befolyásolja a térség eseményeit.

Jasszer Arafat 1929 augusztusában született Kairóban, sikeres textilkereskedő apa és palesztinai származású, mélyen vallásos anya fiaként. Gyermekkorában négy évet Jeruzsálemben is élt, innen származik első fontos emléke, amikor brit katonák támadták meg őket, betörve nagybátyja házába. Arafat tizenhét évesen már fegyvereket csempészett Egyiptomból Palesztinába a zsidók és a britek elleni harcokhoz.

A kairói egyetemen folytatott tanulmányait 19 éves korában megszakította és maga is csatlakozott a zsidók elleni harchoz. A háború elvesztése után ismét visszatért Kairóba, ahol továbbra is mérnöknek tanult, azonban idejének jó részét ekkor már a palesztin fiatalok vezetése kötötte le. 1956-os diplomaszerzése után Egyiptomban és Kuvaitban dolgozott, szabadidejét pedig a politizálás töltötte ki. 1958-ban barátaival megalakította a Fatah-mozgalmat, amelynek vezetése 1964-től fő tevékenységévé vált – immár Jordániából szervezte az Izrael elleni támadásokat. Ugyanebben az évben alakult meg a Palesztin Felszabadítási Szervezet az Arab Liga támogatásával, amelynek élén már 1969 óta Arafat áll.

A PFSZ önálló, saját fegyveres erővel rendelkező szervezetté nőtte ki magát Jordániában, ezt látva Husszein király kitiltotta őket országából. Ekkor a PFSZ vezetése – mivel libanoni berendezkedését megakadályozta az izraeli hadsereg – Tuniszba menekült. (Arafat ekkor lábadozott első komolyabb agyvérzéséből.) A PFSZ elnöke ettől kezdve rengeteget utazott a világban, népszerűsítve a palesztin ügyet, még házasságának ténye és lányának születése is hónapokig titokban maradt. Arafat politikája csak az első intifáda után, 1988-ban változott meg. Ekkor jelentette ki egy Genfben elmondott beszédében, hogy az általa vezetett szervezet elismeri a Közel-Keleten élő népek jogát a békében való élethez és elítéli a terrorizmus minden formáját. 1993-ban ő kötötte meg az oslói békeszerződést Izraellel, ami után - 1996-ban - a felálló Palesztin Hatóság elnökévé választották.

Jasszer Arafat 1994-ben Rabin izraeli miniszterelnökkel és Peresz külügyminiszterrel megosztva megkapta a Nobel-békedíjat, amiért elindították az oslói folyamatot.

A fentiekből is kiderül, hogy Arafat a legfontosabb palesztin intézmények és csoportok alapítója és vezetője. Az utóbbi időben azonban ki akarják zárni a tárgyalások folytatásából, mert a folytatódó terrorizmusért őt teszik felelőssé. Ezért kellett létrehoznia azt a miniszterelnöki funkciót is, amit jelenleg Ahmed Korei tölt be.

A 75. évében járó palesztin vezető szerepéről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint például nem ő állhat a terror 2000. szeptembere óta tartó fellángolása mögött. Ez azért lehetséges, mert a merényleteket még mindig nagyobb részben a félhivatalos vagy a Palesztin Hatósághoz egyáltalán nem köthető szervezetek hajtják végre – ebből következően Arafat csak kihasználja ezt saját személyes célja, Izrael felszámolása érdekében.

Más vélemények szerint Arafat személyesen adja ki a parancsokat és pénzeli az öngyilkos merénylőket, illetve támogatja hátramaradt családtagjaikat. Ezen kritikák mellett szól az, hogy az elnök még mindig nem tett semmit a nehezen átlátható hatalmi struktúra felszámolása érdekében, hiszen a parancsok útjának tisztázatlansága megkönnyíti a dolgát.

A kérdés tehát, hogy Jasszer Arafat terroristavezér, vagy politikus-e, nehezen eldönthető. Ő maga valószínűleg sohasem várta azt, hogy Izrael elfogadható ajánlatot tesz a palesztin népnek államuk létrehozására. Ezért gyakran kétértelmű kijelentéseket tett a tárgyalások során is, hogy folytathassa harcát. Arafat azonban biztos lehet benne, hogy igazán erős, stabil hatalommal csak egy önálló palesztin államban rendelkezhet, ezért érdekében állhat az Izraellel való egyeztetések folytatása. A miniszterelnöki pozíció létrehozásának kényszere gyengítette Arafat névleges hatalmát, ám a fegyveres csoportok – élükön a Fatahhal –gyakorlatilag az ő befolyása alatt maradtak.

Jaszser Arafatnak - aki az életét tette fel az Izrael elleni küzdelemre – azonban be kell látnia, hogy ha még életében valós eredményt (azaz egy önálló és életképes Palesztinát) akar felmutatni, akkor  Izrael és a nyugati világ szemében is politikusként kell fellépnie. Ehhez azonban a terrortámadások megszűnése kell első lépésben.

Kapcsolódó anyagok:

Jasszer Arafat után 2004. november 15. új
Közel-Kelet: A béke keresése (III.) 2004. január 11.
Közel-Kelet: A béke keresése (II.) 2004. január 2.
Közel-Kelet: A béke keresése (I.) 2003. december 23.

 

Hirdetés

warez2

 

Hirdetés

 

Hirdetés

On
Line
EU

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu