Közel-Kelet: A béke keresése (IV.)
Jasszer Arafat:
terrorista vagy politikus?
2004. január 20.
-Nagy Levente
(Előző rész:A
virtuális béketerv)
Jasszer
Arafat, aki a palesztinokat kimondva avagy kimondatlanul mind a
mai napig vezeti, a közel-keleti békefolyamat meghatározó
szerepet játszó résztvevője. A Palesztin Felszabadítási
Szervezet (PFSZ) elnökeként már több mint egy évtizede
befolyásolja a térség eseményeit.
Jasszer Arafat 1929 augusztusában
született Kairóban, sikeres textilkereskedő apa és palesztinai
származású, mélyen vallásos anya fiaként. Gyermekkorában négy
évet Jeruzsálemben is élt, innen származik első fontos emléke,
amikor brit katonák támadták meg őket, betörve nagybátyja
házába. Arafat tizenhét évesen már fegyvereket csempészett
Egyiptomból Palesztinába a zsidók és a britek elleni harcokhoz.
A kairói egyetemen folytatott
tanulmányait 19 éves korában megszakította és maga is
csatlakozott a zsidók elleni harchoz. A háború elvesztése után
ismét visszatért Kairóba, ahol továbbra is mérnöknek tanult,
azonban idejének jó részét ekkor már a palesztin fiatalok
vezetése kötötte le. 1956-os diplomaszerzése után Egyiptomban és
Kuvaitban dolgozott, szabadidejét pedig a politizálás töltötte
ki. 1958-ban barátaival megalakította a Fatah-mozgalmat,
amelynek vezetése 1964-től fő tevékenységévé vált – immár
Jordániából szervezte az Izrael elleni támadásokat. Ugyanebben
az évben alakult meg a Palesztin Felszabadítási Szervezet az
Arab Liga támogatásával, amelynek élén már 1969 óta Arafat áll.
A PFSZ önálló, saját fegyveres
erővel rendelkező szervezetté nőtte ki magát Jordániában, ezt
látva Husszein király kitiltotta őket országából. Ekkor a PFSZ
vezetése – mivel libanoni berendezkedését megakadályozta az
izraeli hadsereg – Tuniszba menekült. (Arafat ekkor lábadozott
első komolyabb agyvérzéséből.) A PFSZ elnöke ettől kezdve
rengeteget utazott a világban, népszerűsítve a palesztin ügyet,
még házasságának ténye és lányának születése is hónapokig
titokban maradt. Arafat politikája csak az első intifáda után,
1988-ban változott meg. Ekkor jelentette ki egy Genfben
elmondott beszédében, hogy az általa vezetett szervezet elismeri
a Közel-Keleten élő népek jogát a békében való élethez és
elítéli a terrorizmus minden formáját. 1993-ban ő kötötte meg az
oslói békeszerződést Izraellel, ami után - 1996-ban - a felálló
Palesztin Hatóság elnökévé választották.
Jasszer Arafat 1994-ben Rabin
izraeli miniszterelnökkel és Peresz külügyminiszterrel megosztva
megkapta a Nobel-békedíjat, amiért elindították az oslói
folyamatot.
A fentiekből is kiderül, hogy
Arafat a legfontosabb palesztin intézmények és csoportok
alapítója és vezetője. Az utóbbi időben azonban ki akarják zárni
a tárgyalások folytatásából, mert a folytatódó terrorizmusért őt
teszik felelőssé. Ezért kellett létrehoznia azt a
miniszterelnöki funkciót is, amit jelenleg Ahmed Korei tölt be.
A 75. évében járó palesztin vezető
szerepéről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint például nem
ő állhat a terror 2000. szeptembere óta tartó fellángolása
mögött. Ez azért lehetséges, mert a merényleteket még mindig
nagyobb részben a félhivatalos vagy a Palesztin Hatósághoz
egyáltalán nem köthető szervezetek hajtják végre – ebből
következően Arafat csak kihasználja ezt saját személyes célja,
Izrael felszámolása érdekében.
Más vélemények szerint Arafat
személyesen adja ki a parancsokat és pénzeli az öngyilkos
merénylőket, illetve támogatja hátramaradt családtagjaikat. Ezen
kritikák mellett szól az, hogy az elnök még mindig nem tett
semmit a nehezen átlátható hatalmi struktúra felszámolása
érdekében, hiszen a parancsok útjának tisztázatlansága
megkönnyíti a dolgát.
A kérdés tehát, hogy Jasszer
Arafat terroristavezér, vagy politikus-e, nehezen eldönthető. Ő
maga valószínűleg sohasem várta azt, hogy Izrael elfogadható
ajánlatot tesz a palesztin népnek államuk létrehozására. Ezért
gyakran kétértelmű kijelentéseket tett a tárgyalások során is,
hogy folytathassa harcát. Arafat azonban biztos lehet benne,
hogy igazán erős, stabil hatalommal csak egy önálló palesztin
államban rendelkezhet, ezért érdekében állhat az Izraellel való
egyeztetések folytatása. A miniszterelnöki pozíció
létrehozásának kényszere gyengítette Arafat névleges hatalmát,
ám a fegyveres csoportok – élükön a Fatahhal –gyakorlatilag az ő
befolyása alatt maradtak.
Jaszser Arafatnak - aki az életét
tette fel az Izrael elleni küzdelemre – azonban be kell látnia,
hogy ha még életében valós eredményt (azaz egy önálló és
életképes Palesztinát) akar felmutatni, akkor Izrael és a
nyugati világ szemében is politikusként kell fellépnie. Ehhez
azonban a terrortámadások megszűnése kell első lépésben.
Kapcsolódó anyagok:
Jasszer
Arafat után 2004. november 15.
új
Közel-Kelet:
A béke keresése (III.) 2004. január 11.
Közel-Kelet:
A béke keresése (II.) 2004. január 2.
Közel-Kelet:
A béke keresése (I.) 2003. december 23.
|