Felszámolhatják a zsidó telepek egy részét

2004. február 16.
-Nagy Levente

Ariel Saron, a belpolitikában egyre szorongatottabb helyzetbe kerülő izraeli miniszterelnök terve a gázai zsidó telepek egyoldalú kiürítéséről komoly változásokat hozhat a térség életében – azonban egyáltalán nem biztos, hogy ezek a változások pozitív irányba, a terrorcselekmények megszűnéséhez vezetnek. A korábban keményvonalasként megismert kormányfő mindenesetre most politikai fordulatot hirdetett.

A február elején, a németországi Köln melletti katonai reptéren sikeresen lezajlott fogolycsere során a libanoni Hezbollah három katona holttestéért, valamint egy izraeli üzletemberért cserébe több mint négyszáz arab, főleg palesztin fogoly kiszabadítását kérte. A cserére már aznap árnyékot vetett az aznap reggeli Jeruzsálemben elkövetett, tíz izraeli életét kioldó öngyilkos merénylet (amely nem mellékesen a miniszterelnöki rezidencia közelében történt). A buszrobbantást az Al-Aksza Mártírok Brigádja nevű szervezet vállalta magára. Az időzítés azonban nem csak a fogolycsere miatt volt nagyon fájdalmas, hanem mert abban az időpontban Mofas izraeli védelmi miniszter épp azokról a lehetőségekről tárgyalt az Egyesült Államok vezetőivel, amelyek a palesztin lakosság helyzetének javulásához vezetne.

Egyes vélemények szerint azzal, hogy Izrael feladta korábbi elveit - amelyek szerint nem tárgyal terrorista szervezetekkel – erősíti a palesztinok erőszakos mozgalmait is. A libanoni Hezbollah ugyanis úgy érte el a foglyok kiadatását, hogy izraelieket rabolt el, vagy gyilkolt meg. Az állítólag Szíria és Irán támogatását is élvező csoport még mindig rendkívül népszerű Libanonban – szociális aktivitásának, kórházainak köszönhetően főleg a szegények között -, a szervezethez közel álló képviselők pedig a damaszkuszi parlamentben is jelen vannak. 

Izrael a Hezbollahhal kötött megállapodással feladott egy hosszú ideje folytatott politikát is. A zsidó állam az oslói békefolyamat kezdete óta folytatta a telepek építését a növekvő területi igények és a palesztinok elszigetelése végett. Az építkezések és fejlesztések teljesen átalakították a cisz-jordániai és gázai viszonyokat: úthálózatot hoztak létre a telepek és az izraeli területek között, gyárak, oktatási intézmények épültek. Ennek is köszönhető, hogy a palesztinok mára beérnék a történelmi Palesztina területének 22%-val is. (Korábban a régi államterület 45%-t követelték vissza.)

Izrael számára egyre sürgetőbb a palesztin kérdés megoldása, hiszen olyan demográfiai változások zajlanak, amelyek hosszú távon jelentősen megváltoztathatják az ország népesség-összetételét. A palesztinok népszaporulata jóval meghaladja az izraeliekét, ezért fennáll a lehetősége annak, hogy Izrael hamarosan kétnemzetiségű állam lesz. Oslo óta azonban nem csak ez, hanem az is alapjaiban meghatározza az izraeli álláspontot, hogy tudatosult a palesztinok nemzetközi támogatottsága.

A változások hátterében az is jelentős szerepet játszik, hogy a második palesztin felkelés (intifáda) 2000. szeptemberi kezdete óta az izraeli gazdaság az összeomlás szélére sodródott: a tőke kivonulása és a munkanélküliség pedig csak tovább erősíti az ellenzéket és a  belső ellentéteket.

Palesztin oldalon is egyre hangosabb az -egyébként nem túl erős -ellenzék. Az immár több hónapja visszavonultan élő és egyre kevesebbet szereplő Jasszer Arafat ugyan még mindig kézben tartja az ügyeket, de egyre nagyobb teret nyer azon palesztinok csoportja is, akik szabad választásokat; a nőket, a fiatalokat és az újraelosztási kérdéseket is érintő politikai reformokat; és a részmegoldások elvetését követelik. Különösen fontos itt a nők politikai és egyéb jogainak kiterjesztése, hiszen egyre több militáns csoport vonja be az öngyilkos merényletek végrehajtásába a társadalmi elismerésre vágyó nőket.

Ahmed Korei palesztin miniszterelnök kétoldalú tűzszünetet szeretne kötni, de a továbbra is nagy befolyással rendelkező Hamász csak akkor hajlandó letenni a fegyvert, ha Cisz-Jordánia és a Gázai-övezet egésze is a Palesztin állam részét képezné.

Minden bizonnyal ennek irányába készül elmozdulni az izraeli külpolitika is, hiszen a gázai telepek egyoldalú felszámolásának terve fontos lépés lehet egy az 1967-es határok alapján létrejövő, demilitarizált Palesztina felé, amely Izrael túlélését is garantálná. Az ötlet azonban korántsem új, hiszen szerepelt már a Genfi Béketervben, valamint egy 2003. decemberi beszédében Ehud Olmer izraeli miniszterelnök-helyettes is szükségesnek vélte ezt.

Az izraeli jobboldal egy részének véleménye szerint azonban a telepek felszámolása csak erősíteni fogja a terrorszervezeteket.  A Hamász már be is jelentette, hogy ők is a Hezbollahéhoz hasonló módszereket vetnének be céljaik elérése érdekében. Ez pedig Saron izraeli miniszterelnök hatalmát teheti ingataggá, hiszen már több, mint három éve nem tud úrrá lenni a palesztin erőszakhullámon.

Saron új elképzelésének része az is, hogy hajlandó lenne kis mértékben változtatni az épülő védelmi fal nyomvonalán és később kapuk nyitására is hajlandó lenne, hiszen a palesztin munkavállalók fontos részét képezik az izraeli gazdaságnak. (A biztonsági kerítés kérdésével egyébként – az ENSZ kérésére - február 23-tól foglalkozik a Hágai Nemzetközi Bíróság. )

Felmérések szerint az egyoldalú kivonulást és a politikai váltást az izraeli közvélemény nagyobb része támogatja, hiszen elegük van az erőszakból és  végre nyugodtan szeretnének élni. Erre már korábban is következetni lehetett, amikor a Genfi Béketerv nyilvánosságra hozatalát követően rögtön az izraeliek 40%-nak támogatását élvezte. 

A Gázai-övezet szerződés nélküli palesztin kézre való kerülése azonban veszélyeket is hordoz magában. Az izraeli katonai jelenlét megszűnésével lehetőség nyílik fegyverek – főleg nehézfegyverzet – becsempészésére Egyiptom felől. Ez a terror újabb fellángolásához – legrosszabb estben bizonyos szervezetek szabályszerű Izrael-elleni háborújához is - vezethet. Ahhoz, hogy ez ne következzen be, nemzetközi – elsősorban amerikai – segítségre lehet szükség, hogy a külföldi csapatok betöltsék a Gázában keletkező ideiglenes hatalmi vákuumot az izraeli hadsereg kivonása után.

Az Útiterv kudarca miatt az izraeli és a palesztin fél is új megoldásokat keres, miközben nem lehet tudni, hogy a Bush-kormányzat hogyan képzeli el közel-keleti politikáját a választások évében. Az előrelépésre egy kedvezőtlen időszak után most ismét jó lehetőség mutatkozik – ehhez azonban szükséges a nemzetközi támogatás is.