MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum

 

VILÁGNÉZŐ

Ariel Saron dilemmái

2004. február 13.
-Nagy Levente

Ariel Saron izraeli miniszterelnök az elmúlt évek talán legnehezebb időszakát éli. Az egyidejű és erős bel- és külpolitikai nyomás, a sok konfliktus felaprózhatja figyelmét, és veszélybe kerülhet pozíciója is. Saron pánikszerű menekülése pedig újabb, az eddigieknél is komolyabb bonyodalmakhoz vezethet.

Az izraeli miniszterelnök széke egy évekkel ezelőtti ingatlanügy miatt ingott meg komolyan az elmúlt hetekben. Az akkor külügyminiszterként dolgozó Saront, David Apell, izraeli üzletember számára nyújtott segítsége - egy görög sziget megvásárlása ügyében – hozta most nehéz helyzetbe. A miniszterelnök fia állítólag százezer dollárt kapott, miután apja közbenjárt a görög kormánynál a – később végül megvalósulatlan - beruházás engedélyezésének ügyében. Az egyelőre tanúként kihallgatott Saron elhárította lemondását, amit egy esetleges vádemelés esetén köteles lenne benyújtani. A jelentős belpolitikai vihart kavart eseményről most a külpolitika és a palesztin rendezés ismételt előtérbe helyezésével próbálja meg elterelni a figyelmet a kormányfő.

A kölni fogolycsere, a még aznap elkövetett újabb véres merénylet, valamint a radikális palesztin szervezetek újabb aktivizálódása miatt Saron most komoly lépésekre szánta el magát: kész a Gázai-övezetben található zsidó telepek egyoldalú felszámolására - akár fegyveres erővel is, ahogyan az 1979-ben történt a Sínai-félszigeten az Egyiptommal kötött béke után. A mindenképpen felszámolandó illegális telepek mellett Izrael még 17 telepet ürítene ki. Az ezzel járó feladat nem kicsi, hiszen a majdnem 7500 ember mellett gyárakat, üzemeket is át kell telepíteni. Igazán komoly problémát azonban az izraeli lakosság ellenállása jelenthet, hiszen a televíziókban is bemutatott műveletek erős ellenszenvet gerjeszthetnek körükben. Saron állítólag még titkos megállapodást is kötött a telepesekkel, hogy minél kisebb ellenállást tanúsítsanak. Számukra három lehetőség adott: egy másik telepblokkon kezdenek új életet, vagy visszahúzódnak az 1967-es határok mögé, vagy pedig kárpótlásban részesülhetnek. Nagy gond, hogy a telepeken élők jóval magasabb életszínvonalhoz szoktak hozzá, mint a többi izraeli, így nehézségeket okozhat a társadalomba való integrálódásuk.

A miniszterelnök a telepek kiürítéséről szóló terv miatt összetűzésbe keveredett jobboldali koalíciós partnereivel is. A felmérések szerint a Likud párt választóinak többsége támogatja az ötletet, azonban a tisztségviselők ellenzik azt. A koalíció radikális pártjai szerint ez a lépés csak a Hamászt és a többi terrorszervezetet erősítheti – ők sem a palesztinoknak, sem pedig Szíriának nem adnának át területeket.  Azonban ha fel is bomlik a jelenleg kormányzó koalíció, Saront megmentheti, hogy a baloldali Munkapárt támogatja a telepek kiürítését. Úgy tűnik, minél inkább előrehaladnak a hatóságok korrupció-gyanús ügyének nyomozásával, annál határozottabb lesz a kormányfő a telepek kiürítését illetően.

Saron korábban kisebb összetűzésbe keveredett Kacev izraeli államfővel is a Szíriával való kapcsolatfelvétel ügyében. A kormányfő nem értett egyet azzal, hogy Kacev úgy hívta meg Asszad szíriai elnököt, hogy feltétel nélküli tárgyalásokat folytathat.

Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság elnöke szkeptikusan nyilatkozott a tervről. Véleménye szerint a megszűnő 17 telep helyett Izrael minimum tízszer annyi újat fog létrehozni, valamint „cserébe” jelentős cisz-jordániai területeket fog annektálni.

Ariel Saron azonban nem csak a belpolitikai helyzet miatt lehet nyugtalan. A telepekről való kivonulásról pontos és részletes tervet kíván látni George W. Bush amerikai elnök, amikor - vélhetően még februárban – fogadja majd az izraeli kormányfőt. Az Egyesült Államok azonban minden bizonnyal nem határozottan kíván majd beleszólni a kivonulás kérdésébe, hiszen a közelgő elnökválasztások előtt nem tenne jót a jelenlegi amerikai vezetés esélyeinek, ha újra „rosszul sülne el” a közel-keleti rendezést célzó politikája. Bush elnök ezen kívül az Útiterv végrehajtásának akadozása miatt is kérdőre vonhatja Saront.

A nyomásgyakorlás eszközét a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) is bevetette Izrael ellen. Mohamed el-Baradei, a szervezet elnöke ugyanis egy interjúban kijelentette, hogy Izraelnek is fel kell fednie atomprogramját, valamint atomfegyvereinek mennyiségét, hiszen ezt minden országtól elvárják.

Ariel Saron, a korábbi sikeres katona, aki jelenleg politikai pályafutásának talán egyik legnehezebb időszakát éli sikeres politikussá is válhat, amennyiben megoldja a vele szemben álló problémákat. A gázai telepek egyoldalú – és feltétel nélküli – kiürítése megfelelő lépésnek tűnhet a nemzetközi közvélemény szemében ahhoz, hogy a jelenlegi izraeli kormányfő egy „új Izraelt” hozzon létre, amelynek identitása és biztonsága az önálló palesztin állam létrejöttéből is táplálkozna.


 

hirdetés

 

hirdetés

On
Line
EU

hirdetés

 

linkajánló

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu