2003. október
-Gál Tamás

A jelenkori demográfiai statisztikák a modern Oroszországnak sötét jövőt jósolnak. Oroszország ugyanis a lassú elnéptelenedés felé halad – állítják a demográfusok. Az elemzések szerint 2075–re az orosz népesség a harmadára csökken, tehát a mintegy 17 millió km² –es területen csak 50–55 millió ember fog élni.

A demográfiai folyamatok alapján várható, hogy a Föld népessége a XXI. században duplájára emelkedik. Ez olyan új konfliktusokhoz vezethet, melyek középpontjában a szűkös víz - és élelmiszer- készletek állnak majd. A népesség ilyen drasztikus emelkedése, természetesen, nem egyenletesen oszlik majd meg az egyes országok között. Európa és Oroszország valószínűleg kimarad a népességnövekedésből.

A szovjet időkben a demográfiai statisztikák szigorúan titkos stratégiai információk voltak. Mivel az ilyen adatok - mint átlagos élettartam, születési és halálozási ráták, házasságok és a válások száma – ismeretében a külföldi szakértők könnyen adhattak volna prognózisokat, például a hadrafogható népesség számáról, akár 50–100 évre előremenően is.

1992–től, mióta az adatok publikusak, Oroszország népessége folyamatosan csökken. Az ezredfordulón 3 millióval éltek kevesebben, mint a függetlenség kikiáltásának idején. A születések és a halálozások száma csak tizenegy régióban egyezik meg (tehát ezekben nem csökken a népesség), köztük Dagesztánban és a háború ellenére Csecsenföldön. Az ország többi része „demográfiai kómában” van. Huszonhét régióban a halálozások száma háromszor volt nagyobb 2000-ben, mint a születéseké. 2001-ben 43, egy évvel később pedig már 65 ilyen terület volt. A születési és a halálozási ráta ilyen kapcsolata a társadalom gyors elöregedéséhez vezet. Az egyetlen mód ennek elkerülésére a születésszám emelése.

A népesség csökkenésének megakadályozásához a reprodukciós együtthatónak a 3-hoz kell közelítenie. Tehát két szülőnek átlagosan három gyereket kellene vállalnia. Kettő, amivel reprodukálják önmagukat és egy harmadik, hogy „kompenzálják” a balestekben, betegségekben elhunytakat, illetve a gyermektelen párokat. A murmanszki régióban például a reprodukciós együttható messze az országos átlag alatt van. 1989–ben minden murmanszki nő átlagosan 1,8 gyereknek adott életet. Ez az adat 1997-re 1,1-re esett vissza. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a családok többségének csak egy gyermeke van, vagy teljesen lemondtak róla, hogy legyen. Tudósok szerint, ha ez e trend folytatódik a következő 60–80 évben, akkor a Koala-félsziget teljesen elnéptelenedhet.

A születések alacsony számának kialakulásában több tényező is szerepet játszik. Az egyik a bizonytalan szociális helyzet. Az orosz családok mintegy harmada a létminimum alatt él. Nem engedhetik meg maguknak, hogy három gyereket vállaljanak. A további okok közt említhetjük még a válások számának gyors növekedését, az abortuszok magas számát, a drogfüggők növekvő arányát és ezzel együtt az AIDS terjedését.

Az előrejelzés tehát nem sok jót jósol Oroszországnak, legalábbis demográfiai szempontból. Ha a migrációt elősegítenék a déli, lassan túlnépesedő országokból, akkor a probléma talán megoldható lenne. A kérdés azonban, hogy megéri-e? Ma ugyanis az ország népességének 85%-a orosz nemzetiségű. A bevándorlók magas száma és a csökkenő belföldi népesség következtében az oroszok könnyen kisebbségbe kerülhetnek saját hazájukban.