Beépülő orosz oligarchák  

2004. április 29.
-Gál Tamás

A Világbank által készített legutóbbi felmérés kísérletet tett az Oroszországban lévő oligarchák gazdasági befolyásának felmérésére. Az orosz gazdaság harmincöt százalékát tartja ellenőrzése alatt a huszonhárom legnagyobb csoport. Az előzetes becslésekhez képest ez mindenképpen kevesebb. Kérdés, hogy a harmincöt százalék sok, vagy kevés? 

Az oligarchák a rendszerváltás utáni Oroszország új jelenségei. Létrejöttük a Jegor Gajdar miniszterelnök fémjelezte privatizáció következménye. Ebben az időben vált meghatározóvá Borisz Guszinszkij és Vlagyimir Berezovszkij, a jelcini kor két emblematikus figurája. 1996-tól kezdődött az a folyamat -köszönhetően Jelcin elnök egyre romló egészségi állapotának is-, hogy a kialakult csoportok, miután megszerezték a gazdaság egy jelentékeny hányadát, részt kívántak a politikai hatalomból is. A folyamatok a Putyin hatalomra kerülésekor megkötött paktumban (volt titkosszolgálati vezetők-a jelcini-család - oligarchák között) csúcsosodtak ki. 

A világbanki felmérés érdekes képet tár elénk az oligarchák hatalmáról. Tény, hogy a gazdaság mintegy harmadát tartják ellenőrzésük alatt, és mindegyikük dollármilliárdos. Azonban az is tény, hogy a kezükben lévő gyárak, üzemek nem a legmodernebbek és nem is a leggyorsabban növekvő szolgáltató szektorban vannak. Ez utóbbiban csak, mintegy két százalékkal részesednek. Övék viszont a gáz-, olaj-, fém- és autóipar jelentős része, és az ezekből az iparágakból származó bevételek. Különösen fontos az olaj, amelynek eladásai teszik ki az orosz GDP egy jelentékeny hányadát. Így talán kicsit érthetőbb a politikai vezetés bizalmatlansága a klánok iránt.

Mennyire hatékonyak ezek az üzemek? Első ránézésre hatékonynak tűnhetnek, a többi vállalthoz képest. A tervgazdaság idején hatalmas üzemeket hoztak létre. Ezer munkást foglalkoztató gyárak jöttek létre fél - másfél milliós városokban. Ezeket a privatizáció során egyenként adták el, így a köztük addig meglévő egység megszűnt. Az így megszerzett hatalmas üzemeket sokkal kevésbé lehet átalakítani, mint a kisebb gyárakat. Mivel rengeteg embert foglalkoztatnak ezek a mamutvállalatok, a helyi (régiós szintű) hatóságokat és politikai vezetést markukban tarthatják, elbocsátások kilátásba helyezésével. Ha elbocsátják a munkásokat, az könnyen a helyi kormányzók székébe kerülhet. Továbbá megvannak az embereik a szövetségi hivataloknál, a bürokrácia berkein belül is.

Putyin 2002-től egyre erősödő nyomást gyakorol az oligarchákra. Távozott az országból Berezovszkij és Guszinszkij és Roman Abramovics is. Mihail Hodorkovszkijt pedig tavaly októberben letartóztatták, azóta is börtönben ül. A nyomásgyakorlásnak a választások miatt volt egy populista vonulata is. Az orosz lakosság nagy része ugyanis a létminimum alatt tengődik, így a gazdagok elleni támadás kétségkívül jó szavazatszerző technika.

Az persze kérdéses már, hogyan alakíthatják a jövőben az oligarchákkal való kapcsolatokat. Vizsgálhatják az összes vállalatot is, de  inkább valószínű, hogy mindig csak célzottan, az éppen aktuálissá váló politikai ellenfelet „iktatják ki” a forgalomból.