A csecsen Kadirov uralkodása

2004. február 25.
-Gál Tamás

Ahmed Kadirov csecsen elnök megválasztásától az orosz vezetés a béke és stabilitás eljövetelét várta a kis tagköztársaságban. A várakozások azonban nem biztos, hogy teljesülnek. Sorra tűnnek el az emberek, felvetődött az Al-Kaidával való kapcsolat lehetősége és véres leszámolás indult a csecsen vezetők között. Nem is beszélve a sorozatos oroszországi robbantásokról, melyet az orosz vezetés egyértelműen a csecsenek számlájára ír.

Kadirov a 2003. október 6-án megtartott választás után lett a Csecsen Köztársaság elnöke, miután megszerezve a szavazatok nyolcvanegy százalékát. Természetesen a választások tisztasága körül sok kérdés merült fel. Kadirov két fő ellenfelét visszaléptették, így szinte egyedüli esélyes jelöltként indult. A nemzetközi megfigyelők is bojkottálták az eseményt. Vlagyimir Putyin orosz elnök azonban sietett rögtön kijelenteni, hogy ez a nagy arányú győzelem annak köszönhető, hogy az emberek „a pozitív változás és a biztonság” érdekében szavaztak. Kérdés, hogy mennyire szavaztak a biztonságra? Egy orosz közvélemény-kutató cég (Validator) felmérése szerint a csecsenek hetven százaléka az orosz katonáktól, negyvenkét százaléka a lázadóktól, míg húsz százaléka Kadirov fegyveres egységeitől retteg. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy az általa szabadon engedett lázadókból szervezett magánhadsereget, melyet a fia Ramzan vezet. Az utóbbi hetek híre szerint, több embert hurcoltak el fegyveresek, akiknek a további sorsa nem ismert.

Hogy nem a nyugalom köszöntött a csecsenekre azt Zelimhan Jandarbijev, volt elnök halála is megerősíti. Jandarbijev február 13-án vesztette életét Dohában, mikor a mecsetből kijövet az autójába rejtetett pokolgép végzett vele. A londoni emigrációban élő Zakajev az orosz különleges erőket gyanúsítja a merénylettel, Dudajev elnök 1996-os meggyilkolásával példálozva, ahol végül kiderült, hogy a speciális erők tették el Dudajevet láb alól. Az oroszok természetesen tagadnak és az Al-Kaidával való kapcsolatára hívják fel a figyelmet. Ugyanis Jandarbijev volt az első azon a listán, melyet az ENSZ állított össze a terrorszervezettel valószínűsíthetően kapcsolatban álló személyekről. Moszkva szerint ugyanis ő volt az oroszországi robbantások egyik fő koordinátora, Aszlan Maszhadov mellett.

2001. szeptember 11. óta a csecsenek hivatalos megítélése erősen megváltozott. Különösen az USA részéről. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy Putyin együttérzéséről és támogatásáról biztosította Bush amerikai elnököt. Majd az iraki háború előtt újabb csoportokat vettek fel az USA által készített terrorszervezetek listájára. Manapság csak az Amnesty International és néhány EU-s vezető szokott a csecsenek mellett érvelni.

A kérdés megoldása nem egyszerű. Annál is inkább, mert -kis túlzással- lassan nem lesz kivel békét kötni úgymond, hiszen az egy évtizede tartó háború következtében a köztársaság folyamatosan néptelenedik el. A szakadárok még mindig befolyást tudnak gyakorolni az eseményekre, és amíg ők nem szorulnak vissza, addig az oroszok nem fognak velük tárgyalni. Ezt Putyin elnök ezt többször ki is jelentette, megszakítva ezzel a béke esélyének latolgatását.