Az orosz elnökválasztási kampány

A show folytatódik

2004. február 20.
-Gál Tamás

Felsorakoztak az elnökjelöltek és február 12-én megkezdődött az elnökválasztási kampány, amely egy hónapig tart majd. A jelöltállítási időszakot végig kísérték a kisebb-nagyobb botrányok és összeesküvés-elméletek.  Vlagyimir Putyin ellenfelei a demokrácia végéről beszélnek, míg az elnök az elmúlt négy év eredményeit hangsúlyozza.

Az elnökjelöltek - Szergej Glazijev (Rodnyija-Haza), Oleg Maliskin (LDPR), Irina Hakamanda (független), Nyikoláj Haritonov (KPRF), Szergej Mironov, Vlagyimir Putyin és Iván Ribkin – közül a választások nagy esélyese Vlagyimir Putyin jelenlegi elnök, aki egyes közvélemény-kutatások szerint akár a szavazatok hetven százalékát is megszerezheti. Az elnök és tanácsadói szeretnék már az első fordulóban megnyerni a választást. Ehhez az kell, hogy Putyin megszerezze a szavazatok több mint felét. Erre a kezdeti kételyek után - több párt is a voksolás bojkottját helyezte kilátásba - minden esély megvan, hiszen a szavazópolgárok többsége kész részt venni.

Putyin kétségtelenül jó helyzetben készülhet a megmérettetésre. A kedvező világgazdasági folyamatoknak köszönhetően – magas olajárak – a gazdaság igen kedvező helyzetben van. A GDP tavaly hét százalékkal bővült, az inflációt sikerült 12 százalékra, az 1998-as válság előtti szintre szorítani. A valutatartalékok elérik a 70 milliárd dollárt úgy, hogy az államadóságból 55 milliárdot törlesztettek. Az adatok kétségkívül imponálóak, de a gazdaság semmivel sem versenyképesebb, mint öt évvel ezelőtt. Az átfogó reformokkal Putyin adós maradt, bár a Moszkvai Állami Egyetemen elmondott kampánynyitójában ígéretet tett ezek végrehajtására. Ide tartozik az igazságszolgáltatás valódi függetlenségének biztosítása, a társadalombiztosítás rendbetétele vagy a költségvetési kiadások ötödét felemésztő hadsereg reformja.

Az ellenfeleknek valószínűleg csak statisztaszerep jut március 14-én. Egyikük népszerűsége sem közelíti meg Vlagyimir Putyinét. Így igyekeznek minél több „trükköt” bevetni, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ilyen volt például Ivan Ribkin esete. Ribkin először azt állította, hogy kikapcsolódni utazott Kijevbe. Később pedig, hogy Aszlan Maszhadov szakadár csecsen elnökkel való békemegbeszélés indokával csalták Kijevbe, ahol napokra elkábították. Többen viszont csak megrendezett színjátékra gondolnak. Ugyanis Ribkin szponzora Borisz Berezovszkij emigráns médiatulajdonos, aki Londonba menekült, mert összetűzésbe került az állammal. Berezovszkij finoman szólva nem kedveli a jelenlegi elnököt, ezért elemzők szerint ilyen színjátékoktól sem riad vissza valószínűleg . Kérdés milyen haszna lenne Putyinnak abból, ha elveszíti egy potenciális szavazócsalogató ellenfelét. Hiszen egyetlen „ellenfele” az ötven százalékos részvételi arány.

A többi elnökjelölt sem tudja megszorítani Putyint, aki lemondta a legutóbbi TV-s vitaműsort mondván, hogy nincs ideje ilyesmivel foglalkozni. Ezért többen a szemére vetik, hogy a látszatdemokrácia kiépítésére törekszik, az ellenfelek figyelmen kívül hagyásával. Az azonban tény, hogy az „utca embere” szereti a jelenlegi elnököt, mert stabilitást teremtett a kilencvenes évek bizonytalansága után. Ezt még az elkövetett terrorcselekmények, mint a legutóbbi moszkvai metrórobbantás sem tudták megingatni.