2004. július 19.
-Gál Tamás

Tovább bonyolódik a csata a Jukosz és a Kreml között. Közben megkezdődött Mihail Hodorkovszkij pere is, aki időközben bejelentette, hogy hajlandó lenne lemondani a vállalatban szerzett részeseséről részben vagy egészben. Oroszország legnagyobb kőolajtermelő cége azonban ezalatt a teljes csőd szélére került.

Jelentések szerint Hodorkovszkij levelet írt Mihail Fradkov miniszterelnöknek és Alexej Kudrin pénzügyminiszternek, hogy hajlandó lemondani 44 százalékos részesedéséről, amennyiben a kormány feloldja a cég befagyasztott számláit és ad három évet, hogy a cég törleszteni tudja adóhátralékát. Hodorkovszkij lépéséhez nagyban hozzájárult, hogy a szövetségi kormányzat az utóbbi hetekben több jogi és pénzügyi lépést tett, hogy a vállalatot ellehetetlenítse.

Július elsején az ügyészség felfegyverzett belügyesek kíséretében érkezett a társaság székházához a 2000-es évről visszamaradt 3,4 milliárd USD adóhátralék, illeték és büntetés behajtására. Ugyanezen a napon befagyasztották a cég összes hazai számláját, valamint közölték, hogy a 2001-es évben is hasonló nagyságú adóhátralékot halmozott fel a Jukosz. A 2002-2003-as adatokat jelenleg még vizsgálják, ennek pontos összegét csak később teszi közzé az Adózási Minisztérium. Július 5-én egy nyugati bankokból álló konzorcium bejelentette, hogy a Jukosz nem kap ismét 1 milliárd USD értékű kölcsönt. Három nappal később a pénzügyminiszter, Alexej Kudrin  pedig azt nyilatkozta, hogy a Jukosz nem kap semmilyen haladékot adásságának törlesztésére, mivel elég vagyona van, aminek eladásából fedezni tudja az elmaradást.

Az elemzők többsége kétféle álláspontot képvisel a tekintetben, hogy mi is lehet a valódi oka a Jukosz elleni hadjáratnak. Az első szerint a fő ok, hogy az olajtársaság támogatta a Kremlin ellenfeleit a választásokon (liberális pártok: Jabloko, Jobboldali Erők Szövetsége), valamint elnöke, Mihail Hodorkovszkij olyan kijelentéseket tett, miszerint szívesen indulna a 2008-as elnökválasztásokon. Ezek az elemzők elegendő oknak látják, hogy szembekerültek Putyinnal. A másik tábor szerint az egész kampánynak sokkal gyakorlatibb oka van. Eszerint az állam csak szorosabb ellenőrzése alá akarja vonni az olajvállalatokat, melyek jelenleg az ország fő bevételeit adják. Ez jelentheti azt, hogy államosítják a céget teljesen, vagy átjátsszák egy megbízható körnek, vagy állami vállalatnak (például: Gazprom).

A Jukosz-ügy lassan a végéhez közeledik, és a történet végén feltehetően nem Hodorkovszkij és részvénytársai örülnek majd. Az egész esetből mindenesetre egy következtetés bátran levonható. A Szovjetunió felbomlása után, mikor 2600 százalék körül volt az infláció és az emberek megtakarításai szinte elolvadtak, megjelent egy olyan csoport, akik milliárdosoknak kiáltották ki magukat. Ezek az emberek a privatizáció révén jutottak hatalmas vagyonhoz. A politikusok felelősége lett volna, hogy az átmenetet átláthatóvá tegyék és ne csak szűk csoportérdekek szerint osszák szét az állami vagyont. Mivel ez elmaradt, mindig lehet valami alapot találni arra, hogy a különböző érdekeltségeket szerzett embereket támadják, illetve befolyás alá vonják.

Mindeközben a Jukos július 15-én el kezdte törleszteni a 2000-es évi adóhátralékát. A csata egyik része úgy látszik eldőlt.