2004. június 7.
-Gál Tamás

Vlagyimir Putyin az ötödik éves-beszámolójában továbbra is impozáns célokat fogalmazott meg Oroszország felvirágoztatásával kapcsolatban. A bruttó hazai termék 2010-ig való megduplázásáról, az infláció három százalék alá szorításáról és a korrupció elleni fellépés szükségességéről beszélt. Nagy célokat tűzött ki, kérdés, hogy megvalósíthatók-e, illetve meg is akarják-e őket valósítani?

Putyin már a tavalyi beszédében is felvetette, hogy az orosz gazdaságnak meg kell dupláznia a GDP-t tíz éven belül. A régi időket idéző, nagyra törő célkitűzés valóban megvalósítható? Kétségtelen tény, hogy Oroszországnak van honnan fejlődnie, és ehhez a szükséges feltételek rövidtávon még adottak is. A tavalyi 7,3 százalékos növekedés, a tíz százalék körüli infláció és az államadósság jelentős csökkenése biztató képet rajzol az elnök és csapata elé. Hála a magas olajáraknak a dollár szinte ömlik az országba, biztos bevételt jelentve a költségvetésnek. Ez a bevétel amennyire biztos, olyan ingatag is, mivel a magas olajárak erősen függnek a világpolitikai helyzettől. Így ha Putyinéknak szerencséje van, és ha még egy ideig elhúzódik a közel-keleti válság, az számukra kétségtelenül jó. Kérdés, hogy ezt a hatalmas bevételt jól használják-e fel? Tehát a strukturális reformokra (egészségügy, nyugdíjrendszer, oktatás, hadsereg) reformjára költik, vagy csak elnyeli nyomtalanul a mostani rendszer?

Az elnök ígéretet tett, hogy az átlagjövedelmek 2010-ig ötven százalékkal nőnek. Erre szükség is lenne, különösen az alsóbb rétegek támogatására, mivel ma mintegy harminc millió ember (ez az ország lakosságának húsz százaléka) él a létminimum alatt, és helyzetük egyre kilátástalanabbnak tűnik. Ezt az arányt szeretnék a felére csökkenteni az évtized végére. A kormány már intézkedést is hozott, és hat milliárd dollárral szán többet az elesetek és a háborús veteránok megsegítésére. Ezen kívül szükség lenne mindenképp az egészségügy reformjára, illetve olyan preventív programok meghirdetése, mely megállítaná az ország egyik legnagyobb problémáját, az alkoholizmust . Erre már van egy program, nevezetesen a sörivásra buzdítják az embereket a tömény szesz fogyasztása helyett. A kezdeti sikerek után a tavalyi évben nem sikerült számottevően növelni az eladott sör mennyiségét.  

Mostani beszédében Putyin nem intézett éles támadást az oligarchák ellen, mint az utóbbi időben az megszokható volt tőle. A jövedelmek igazságosabb elosztása felé való igény azonban újra megjelent. Tavaly az olajtársaságok huszonöt milliárd dollárt fizettek be a költségvetésnek, ami mellett még jelentős profitra is szert tettek. Ezt a természeti kincsek adójának növelésével kívánja megcsapolni, és a társadalom számára hasznosítani. Az oligarchák úgy tűnik készek elfogadni az új helyzetet és jobban „támogatni” a költségvetést, azt remélve, hogy ezzel elnyerik a hatalom jóindulatát.

Ennek ellentmondani látszik, hogy újabban Roman Abramovics körül kezd szorulni a hurok. A jelenleg külföldön élő orosz milliárdos, aki másodállásban csukcsföldi kormányzó, a mentelmi jogának köszönhetően nyugodtan éldegél, a biztonság kedvéért azért külföldön. Az egykori alumínium báró, ma az angol Chelsea futballcsapat tulajdonosa után a kormányzóságához kapcsolható hűtlen kezelés miatt kezdtek nyomozásba az orosz hatóságok.  Ő is hasonló sorsra juthat akár, mint Mihail Hodorkovszkij, aki október vége óta ül börtönben, és a hetekben kezdődik majd a bírósági tárgyalása. A vád, mintegy egymilliárd dollár értékű adócsalás. Közben a Jukosz helyzete tovább bonyolódik, mivel az ügyészség még tavaly zárolta a cég vagyonát, a társaság lassan a fizetésképtelenség határára sodródhat. Moszkvai körökben egyesek tudni vélik, hogy a cég az újraállamosítással is szembe kerülhet, megmentve a külföldi vállalatok felvásárlásától.

Összességében a beszéd nem tartalmazott nagy horderejű újdonságokat, csak az eddigi putyini célokat ismételte meg. Ha az olajárak még tartósan magasan maradnak, ha a különböző terrortámadások nem öltenek tömeges méreteket (elég a legutóbbi szamarai robbantásra gondolni), ha Putyinnak sikerül döntését a 2008 utáni időszakra vonatkozóan minél tovább titokban tartani, akkor Oroszországnak jó esélye lehet a felzárkózásra, a több évtizedes visszásságok felszámolására. Ha a három tényező közül bármelyik is felborul, a növekedés könnyen bizonytalanságba torkolhat. Ha az olajárak drasztikusan leesnek, nem lesz miből finanszírozni a reformokat. A terror fokozódásával a tömeg elfordulhat Putyintól, sőt akár radikalizálódhat is. Továbbá, ha Putyin túl korán hozza nyilvánosságra, hogy nem indul a következő választáson, „béna kacsa” válhat belőle. És ellenkezőleg, ha azt mondja, hogy az Alkotmány módosítását kéri, talán túl hamar tenné ki magát olyan támadásoknak, melyben személyi hatalom kiépítésével vádolják.