MAGAZIN
Kezdőlap
Európai Unió
Világnéző
Világgazdaság
Kárpát-medence
Képekben
Generation
 
NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK
Tanulmányok
Egyesület
Tanfolyam
Könyvesbolt
Keresés
 
KAPCSOLAT
Fórum
Impresszum
 


web
européer.hu

 

VILÁGNÉZŐ - HÁTTÉR

Új téma: Nemek kérdése
Nők a munkaerőpiacon

2004. április 8.
-Kiss Kinga

Napjainkban egyre kedveltebb téma a nemek szerepe és helye a társadalomban. Gyakran hallunk a nők egyenjogúságról, illetve annak kísérletéről, miként lehet a munkaerőpiacon nőként a férfiakkal azonos mértékben érvényesülni. Azonban mit is jelent maga a „nem” kifejezés? Milyen formái, típusai és értelmezési keretei vannak? A tévhitek elkerülése végett nélkülözhetetlen e fogalmak tisztázása, ahhoz, hogy a munkaerőpiacon betöltött szerepükről beszéljünk.

Míg az angol nyelv különbséget tesz „sex” és „gender” kifejezés között- melyben az előbbi a biológiai, utóbbi a társadalmi nemet jelenti- a magyar nyelvben a „nem” szó e kettőt egyaránt jelentheti, lehetőséget adva számtalan félreértésnek és téveszméknek.

A nemnek öt fajtája létezik:

  • kromoszómális nem: a 23. pár kromoszómából következtetett
  • gonadális nem: a mirigyek belső elválasztása szerinti
  • fenotípusú nem: megjelenés szerinti
  • pszichoszomatikus nem: egyén saját érzete szerinti
  • végül a jogi nem: anyakönyvvezetés szerinti nem

Az első négy a biológiai nem négy feltétele, az ötödik viszont már a társadalmi nemre utal. Ebből is látszik, hogy ugyan négy szempontnak kell megfelelni ahhoz, hogy valaki egyértelműen nőnek, vagy férfinak mondhassa magát, a társadalomban mégis mindez semmit sem ér, ha az egyén nem szerez jogi „jóváhagyást”. E jóváhagyást a társadalom önkéntelenül is sztereotípiákkal, férfi és női szerepek kategorizálásával támasztja alá, segítve ezzel saját tájékozódását, valamint egységességének kialakulását, megtartását.

Az első sztereotípia kutatásokat a 70-es években végezték egyetemi hallgatókon. 1972-ben Brovesman kimutatta, hogy 122 jellegzetesség vonatkozik nőre és férfira egyaránt, melyek közül 41 tekinthető markáns különbségnek. A merőben eltérő fontosabb tulajdonságok közé sorolható például, hogy a nők expresszívebbek, inkább vezéreltek érzelmeik által, míg a férfiak instrumentálisabban állnak hozzá a feladathoz, náluk a munka elvégzése a fontos. A kompetencia, a hozzáértés, a képzettség. az üzleti életben való tájékozottság jellemzi a férfiakat, míg a nők nehezebben hoznak döntést, lévén érzékenyebbek, mások igényeire és érzelmeire jobban figyelnek. A férfiakat a kutatás vezető alkatnak mutatta ki, míg a nők beszédkészségüknek köszönhetően inkább képesek csapatban dolgozni.

Ilyen és ehhez hasonló kutatás született igen nagy számban az elmúlt 30 évben. Számos kutató küzd ezen sztereotípiák eltörléséért. Valóban, ezen 30 év alatt a nők helyzete, státusza mind a magánéletben, mind társadalmilag nagyon sokat változott. Kimutatható például, hogy az utóbbi 2-3 évben megszűntek az anyósviccek, mivel a nagyszülők, azon belül is a nagymamák szerepe a dolgozó anyák miatt rendkívüli módon felértékelődött.

Már az Európai Unió történetének első, 1998-as foglalkoztatáspolitikai irányvonalai négy pillérre, a foglalkoztatási képesség javítására, a vállalkozásösztönzés javítására, a vállalkozások és alkalmazottaik alkalmazkodóképességének fejlesztésére, és végül az egyenlő esélyek feltételeinek megerősítését épültek. Ez az utolsó pillér mindenekelőtt különböző csoportok-de kiemelten a nők- jobb foglalkoztatási helyzetének javítását célozta, például a rugalmas munkaidő bevezetésének ajánlásával.

A munkaerőpiac esetén szükséges elválasztani a munkakeresletet a munkakínálattól. A munkakínálat az emberi tőkére épül, magába foglalva az iskolai végzettséget, munkahelyi tapasztalatot, vállalat-specifikus képzést, valamint általános tapasztalatot, képességeket. A diszkrimináció a munkakeresletben jelenhet meg, mely lehet statisztikai, ízlésbeli, valamint hibás alapú diszkrimináció. Statisztikai diszkrimináció történik, amikor egy nőt a potenciális szülési szabadság igénybevétele miatt nem vesznek fel adott posztra, helyette férfi munkatársat választanak, aki nagy valószínűséggel nem hagyja ott munkahelyét, ha gyermeke születik. E példa igen jellemző a magyar munkaerőpiacra, nem úgy Svédországra, ahol a férfiak immár 35%-a veszi igénybe szülési szabadságát. Ízlésbeli diszkrimináció alatt a főnök, a munkatárs, illetve a fogyasztó személyes és szubjektív megítélése értendő, melynek köszönhetően inkább férfit választ adott posztra. Végül a hibás alapú diszkrimináció a nők munka iránti elkötelezettségének alábecsüléséből ered. Erre példa értékű Becker „New home economics” (Új otthon gazdaság) elképzelése, miszerint férfi és nő egy erős gazdasági egység, melyben a férfi testesíti meg a munkaerőpiacot, lévén egoista és pénzkereső. Ezzel szemben a nő -akit kizárólag a férfi tart el- a háztartást testesíti meg altruista volta miatt.


 

hirdetés

 

hirdetés

On
Line
EU

hirdetés

 

linkajánló

Copyright 2003-2004. FKKE | europeer@np.hu