Új téma: Nemek kérdése
Nők a munkaerőpiacon
2004. április 8.
-Kiss Kinga
Napjainkban egyre kedveltebb téma a nemek szerepe és helye a
társadalomban. Gyakran hallunk a nők egyenjogúságról, illetve
annak kísérletéről, miként lehet a munkaerőpiacon nőként a
férfiakkal azonos mértékben érvényesülni. Azonban mit is jelent
maga a „nem” kifejezés? Milyen
formái, típusai és értelmezési keretei vannak? A tévhitek
elkerülése végett nélkülözhetetlen e fogalmak tisztázása, ahhoz,
hogy a munkaerőpiacon betöltött szerepükről beszéljünk.
Míg az angol
nyelv különbséget tesz „sex” és „gender” kifejezés között-
melyben az előbbi a biológiai, utóbbi a társadalmi nemet
jelenti- a magyar nyelvben a „nem” szó e kettőt egyaránt
jelentheti, lehetőséget adva számtalan félreértésnek és
téveszméknek.
A nemnek öt
fajtája létezik:
-
kromoszómális nem: a 23. pár kromoszómából következtetett
- gonadális
nem: a mirigyek belső elválasztása szerinti
- fenotípusú
nem: megjelenés szerinti
-
pszichoszomatikus nem: egyén saját érzete szerinti
- végül a
jogi nem: anyakönyvvezetés szerinti nem
Az első négy
a biológiai nem négy feltétele, az ötödik viszont már a
társadalmi nemre utal. Ebből is látszik, hogy ugyan négy
szempontnak kell megfelelni ahhoz, hogy valaki egyértelműen
nőnek, vagy férfinak mondhassa magát, a társadalomban mégis
mindez semmit sem ér, ha az egyén nem szerez jogi „jóváhagyást”.
E jóváhagyást a társadalom önkéntelenül is sztereotípiákkal,
férfi és női szerepek kategorizálásával támasztja alá, segítve
ezzel saját tájékozódását, valamint egységességének
kialakulását, megtartását.
Az első
sztereotípia kutatásokat a 70-es években végezték egyetemi
hallgatókon. 1972-ben Brovesman kimutatta, hogy 122
jellegzetesség vonatkozik nőre és férfira egyaránt, melyek közül
41 tekinthető markáns különbségnek. A merőben eltérő fontosabb
tulajdonságok közé sorolható például, hogy a nők
expresszívebbek, inkább vezéreltek érzelmeik által, míg a
férfiak instrumentálisabban állnak hozzá a feladathoz, náluk a
munka elvégzése a fontos. A kompetencia, a hozzáértés, a
képzettség. az üzleti életben való tájékozottság jellemzi a
férfiakat, míg a nők nehezebben hoznak döntést, lévén
érzékenyebbek, mások igényeire és érzelmeire jobban figyelnek. A
férfiakat a kutatás vezető alkatnak mutatta ki, míg a nők
beszédkészségüknek köszönhetően inkább képesek csapatban
dolgozni.
Ilyen és
ehhez hasonló kutatás született igen nagy számban az elmúlt 30
évben. Számos kutató küzd ezen sztereotípiák eltörléséért.
Valóban, ezen 30 év alatt a nők helyzete, státusza mind a
magánéletben, mind társadalmilag nagyon sokat változott.
Kimutatható például, hogy az utóbbi 2-3 évben megszűntek az
anyósviccek, mivel a nagyszülők, azon belül is a nagymamák
szerepe a dolgozó anyák miatt rendkívüli módon felértékelődött.
Már az
Európai Unió történetének első, 1998-as foglalkoztatáspolitikai
irányvonalai négy pillérre, a foglalkoztatási képesség
javítására, a vállalkozásösztönzés javítására, a vállalkozások
és alkalmazottaik alkalmazkodóképességének fejlesztésére, és
végül az egyenlő esélyek feltételeinek megerősítését épültek. Ez
az utolsó pillér mindenekelőtt különböző csoportok-de kiemelten
a nők- jobb foglalkoztatási helyzetének javítását célozta,
például a rugalmas munkaidő bevezetésének ajánlásával.
A
munkaerőpiac esetén szükséges elválasztani a munkakeresletet a
munkakínálattól. A munkakínálat az emberi tőkére épül, magába
foglalva az iskolai végzettséget, munkahelyi tapasztalatot,
vállalat-specifikus képzést, valamint általános tapasztalatot,
képességeket. A diszkrimináció a munkakeresletben jelenhet meg,
mely lehet statisztikai, ízlésbeli, valamint hibás alapú
diszkrimináció. Statisztikai diszkrimináció történik, amikor egy
nőt a potenciális szülési szabadság igénybevétele miatt nem
vesznek fel adott posztra, helyette férfi munkatársat
választanak, aki nagy valószínűséggel nem hagyja ott
munkahelyét, ha gyermeke születik. E példa igen jellemző a
magyar munkaerőpiacra, nem úgy Svédországra, ahol a férfiak
immár 35%-a veszi igénybe szülési szabadságát. Ízlésbeli
diszkrimináció alatt a főnök, a munkatárs, illetve a fogyasztó
személyes és szubjektív megítélése értendő, melynek köszönhetően
inkább férfit választ adott posztra. Végül a hibás alapú
diszkrimináció a nők munka iránti elkötelezettségének
alábecsüléséből ered. Erre példa értékű Becker „New home
economics” (Új otthon gazdaság)
elképzelése, miszerint férfi és nő egy erős gazdasági egység,
melyben a férfi testesíti meg a munkaerőpiacot, lévén egoista és
pénzkereső. Ezzel szemben a nő -akit
kizárólag a férfi tart
el- a
háztartást testesíti meg altruista volta miatt.
|