2004. május 17.
-Csomán Gábor

A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság az Indokínai-félszigeten fekszik. Területe kicsivel kisebb, mint hazánké, ugyanakkor lakossága nem éri el a hat millió főt. Külpolitikai lépéseit alapvetően meghatározza, hogy nincs kijárata a tengerre, valamint, hogy szomszédai (elsősorban Kína, Vietnám és Thaiföld) erősebbek mind gazdaságilag, mind katonailag.

1893-ban Franciaország kiterjesztette protektorátusát Laoszra, és kinyilvánította vietnámi igényeit Sziámmal (a mai Thaiföld) szemben minden laoszi területre a Mekong folyótól keletre. Ezt a francia dominanciájú periódust 1954-ben az Egyesült Államok és Vietnám beavatkozása követte. 1975 után a vietnámi kommunisták befolyásolták az ország politikáját. A kommunista blokk széthullása jelentős változást hozott Laosz külpolitikájában. Bár elnevezésében megmaradt a népi demokratikus jelző, gazdasági és társadalmi berendezkedése gyökeresen kezdett átalakulni.

Vietnámmal 1977-ben kötöttek barátsági szerződést, mely feszülté tette a viszony Kínával. Mindehhez jelentősen hozzájárult az 1979-es kínai-vietnámi konfliktus. A kapcsolatok Pekinggel a 80-as években kezdtek normalizálódni. Ma már a kínai befolyás újra erősnek mondható, melynek alapja a jelentős migráció. Az elsőszámú magán befektetők azonban a thaiföldiek, akiknek a gazdasági dominanciája nagyon jelentős. 2003-ben Laosz államközi szerződésben egyezett meg Thaifölddel, mely kiterjedt a határokon átnyúló együttműködésre, elsősorban a munkaerő és a kábítószer-ellenes tevékenységek területén.

Az Egyesült Államok 1950-ben nyitott követséget Laoszban. A kapcsolatok kezdetben is hűvösek voltak, mely tovább romlott a amerikai-vietnámi háború alatt és után. Az enyhülés 1982-ben kezdődött, és hasonló módon ment végbe, mint Kína esetén. Az USA alapkövetelése volt a vietnámi konfliktus során eltűnt amerikaiak ügyének kivizsgálása, valamint a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem.

A földrajzi és a demográfia keretek mellett több tényező jelentős befolyással van a külpolitikára. Az állam gyengesége és az erős függőség a világgazdaság aktuális menetétől döntően meghatározza a lehetőségeket. Erre kiváló példa a Szovjetunió gazdasági és politikai összeomlása. Ezáltal az Indokínai-félszigeten új helyzet állt elő. Vietnám kivonta csapatait Kambodzsából és Laoszból, így lehetővé vált Thaiföld számára, hogy növelje gazdasági befolyását. Ugyanakkor Vietnám normalizálta kapcsolatait Kínával, mely megvonta katonai támogatását Kambodzsától.

A szovjet és a vietnámi nyílt befolyás megszűnése után a hivatalos külpolitika célja a béke és a biztonság szavatolása, valamint az elnemkötelezettség lett. A könyörtelen diktatúrát államkapitalizmussá nevezték és egypárti "demokráciát" vezettek be. Míg a 20. század első felében a kolonializmus nyomta rá a bélyegét a térségre, most a gazdasági fejlődésen van a hangsúly. A párt túlélésének kulcsát az elért gazdasági sikerek és a gyümölcsöző diplomáciai kapcsolatok jelenthetik.

Az 1986-ban bejelentett új gazdasági mechanizmus sikertelensége után a laoszi kormány 1989-ben szerződést kötött a Világbankkal és a Valutaalappal. A reform keretében vállalták az IBRD és az IMF szokásos kötelezettségeinek teljesítését, úgymint a fiskális és monetáris politika reformja, a magánvállalatok működésének engedélyezése, privatizáció, vámok és más nem-vámjellegű korlátozások csökkentése. A gazdasági fejlődés csak lassan indult be. A változásokat lassította az 1997-98-as ázsiai fizetési válság, amely miatt a laoszi valuta ("új kip") két év alatt elvesztette értékének 87 százalékát. A makroökonómiai helyzet 2000-re stabilizálódott, az infláció havi egy százalék alá esett. A GDP éves növekedési üteme jelenleg négy-öt százalék felett van.

A kommunista diktatúra legsötétebb éveiben nagyszámú laoszi menekült külföldre, elsősorban Thaiföldre és az Egyesült Államokba. Napjainkra bezárták az átnevelőtáborokat és kiengedték a politikai foglyokat. A több évtizeddel ezelőtt elmenekültek folyamatosan térnek haza. Ez két okból fontos. Az egyik, a Vientiane-i kormány külföldi és belföldi megítélése miatt. A másik, hogy a nem Laoszban élő laosziak a harmadik legnagyobb tőkebefektetők.

Laosz külpolitikájának közeljövője az ASEAN tagságtól és a világgazdaság alakulásától függ, illetve, hogy ezekhez a folyamatokhoz hogyan tud igazodni. Az országnak törekedni kell a feldolgozóipar fejlesztésére, hogy a szabad kereskedelemből, minél nagyobb előnyöket tudjon szerezni. A diplomáciai kapcsolatok a szomszédos országokkal rendezettek, jelentős vitás kérdések nem terhelik kapcsolatait. Gazdasági fejlődése által lehetővé válik a külföldi hitelek törlesztése, és a függés csökkentése a nemzetközi segélyektől.