Észak-Korea "fölöslegesen" vallott

2005. február 21.
-Csomán Gábor

Érdekes helyzet alakult ki, miután február 10-én az észak-koreai külügyminisztérium nyilatkozata napvilágot látott, mely szerint Phenjan nukleáris robbanófejekkel rendelkezik, amelyeket – állítása szerint - önvédelmi célra kíván felhasználni. Az Egyesült Államok 2002. októbere óta próbálja rábizonyítani az észak-koreai államra, hogy az felújította atomprogramját és nukleáris fegyver előállítására törekszik, vagy már rendelkezik is vele. Most az északi rezsim nyíltan vállalta, amit mindenki sejtett, de mégsem hisznek neki.

Miután Líbia vállalta, hogy felhagy atomprogramjával, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) és az Egyesült Államok szakértői vizsgálták az ország nukleáris kutatásokkal kapcsolatba hozható létesítményeit. Ennek nyomán került az amerikai Oak Ridge-i laboratóriumba tetemes mennyiségű uránium-hexaflurid. A február elején napvilágot látott elemzési eredmények azt mutatják, hogy az uránium nem Pakisztánból származik. A laboratórium 90 százalékos biztonsággal állítja, hogy az előállítási hely Észak-Korea. Ez a tény hatásos érvként kínálja magát Washington számára, mert alátámaszthatja azt a gondolatmenetet, hogy Észak-Korea egy lator állam, mely súlyosan veszélyezteti az Egyesült Államok és a világ biztonságát. Mégsem állítható teljes bizonyossággal, hogy a laboratórium eredményei, valamint a phenjani nyilatkozat jókor jött volna a washingtoni stratégáknak.

Bush jelenleg a "gonosz tengelyének" három állama közül Irakkal van még elfoglalva, azonban Iránra is egyre erőteljesebb nyomást gyakorol. Észak-Korea lehet az az ország, amellyel tárgyalásos úton sikerülhetne egyfajta megegyezést tető alá hozni, ennek megfelelően Bush idei évnyitó beszédében Észak-Koreát csak egyszer említette, sokkal finomabb formában, mint eddig bármikor. Azt mondta, hogy Washington szoros együttműködésre törekszik az ázsiai államokkal, hogy közösen rávegyék Észak-Koreát nukleáris ambícióinak feladására. Condoleezza Rica, az új amerikai külügyminiszter már kicsit erőteljesebben fogalmazott szenátusi meghallgatásán, ugyanis fontos feladatként említette Irán és Észak-Korea atom-programjának leállítását. Új terminussal bővítette a nemzetközi kapcsolatokat, a „zsarnokság előretolt állásai” (outpost of tyranny) kifejezés hat államot takar: Fehéroroszország, Észak-Korea, Irán, Kuba, Myanmar (Burma) és Zimbabwe.

Bush elnök február elején Michel Green-t, a Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) Ázsiáért felelős igazgatóját és William Tobey-t, az NSC atomfegyverek terjedésével foglalkozó vezetőjét küldte ázsiai körútra Pekingbe, Tokióba és Szöulba -a hivatalos indoklás szerint- a „béke és a stabilitás előmozdítása érdekében”. De ezt nem támasztja alá az a szokatlan tény, hogy Hu Jintao, kínai elnök személyesen fogadta az amerikai középvezetőket. A találkozón Green és Tobey feltehetőleg amerikai titkosszolgálati információkat osztottak meg Kína vezetőjével két párhuzamosan futó észak-koreai atomprogramról. Az egyik célja plutónium előállítása, a másiké  uránium dúsítása. Az előbbit ismerte el Phenjan, az utóbbit tagadja. Feltehetőleg ezen programok eredményeképpen kerülhetett uránium Líbiába 2003 elején. Egy, a New York Times-nak nyilatkozó magas rangú amerikai illetékes ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy Észak-Korea nem tudta, hogy az uránium végcélja Líbia. Ugyanakkor továbbra sincsenek pontos információk arról, hogy Észak-Korea mely létesítményéből és hogyan került Líbiába az uránium.

Mi az oka, hogy a tiltott uránkereskedelem és a nyílt beismerés ellenére viszonylagos hallgatás övezi a kialakult helyzetet? A hatoldalú tárgyalásokban érintett országok közül dél-koreai, japán és orosz illetékesek azt nyilatkozták, hogy nem fogadható el az északi-koreai rezsim bejelentése, amíg nemzetközi szakértők nem bizonyosodnak meg róla. Sokkal érdekesebb a három másik ország magatartása. George W. Bush többször utalt rá, hogy amennyiben a tárgyalások kudarcba fulladnak, akkor az amerikaiak Kínával fejezik be a tárgyalások, nem pedig Észak-Koreával. Ezt Kurt Campbell, a Clinton adminisztráció egyik Észak-Koreával foglalkozó szakembere úgy jellemezte, hogy Washingtonban így akarják rákényszeríteni Pekinget az erőteljesebb fellépésre. A bejelentés elég nagy probléma Kína számára. A hatoldalú tárgyalások eddigi fordulóinak házigazda szerepében eddig azt hihette, az események viszonylagos rendben zajlanak. Nyílt és titkos diplomáciai eszközökkel próbált közvetíteni az érintett felek, különösen Phenjan és Washington között. Még február elején is olyan nyilatkozatok láttak napvilágot, hogy a tárgyalások hamarosan folytatódhatnak. A mostani helyzet szorult helyzetbe hozta a pekingi diplomatákat. Kong Quan, a Kínai Külügyminisztérium szóvivője csak annyit mondott „Kína figyeli az eseményeket, és remélik, hogy folytatódnak a tárgyalások”.

Phenjan számára két további lépés képzelhető el. Az egyik, hogy nukleáris próbarobbantást hajt végre. Ez nagyon éles ellenreakciókat váltana ki a világ összes országából, még Kínából is. A hol lassan, hol gyorsabban érkező segélyek megszűnnének, és hosszútávon nem lenne tárgyalóképes sem. A másik lehetőség, hogy visszatérnek a tárgyalóasztalhoz. Több elemző felhívja a figyelmet, ha néhány héten belül Phenjan bejelentené, hogy csak félreértésről volt szó, akkor viszonylag egyszerűen túlléphetnének az eseten. Ez nem is elképzelhetetlen ugyanis volt már precedens arra, hogy egy észak-koreai bejelentést „eltussoltak”, arra hivatkozván, hogy félrefordították a koreai szöveget.  

Kapcsolódó anyagok:
Köd Észak-Koreában
2004. szeptember 20.
Megújuló tárgyalások Észak-Korea atomprogramjáról
2004. február 10.
Pakisztán: atom(kereskedő) hatalom?
2004. január 9.
Szétnézhetnek Észak-Koreában
2004. január 8.