Mit választottak?

2004. november 15.
-Dömötör Csaba

Mit választottak? címmel nemrégiben kerekasztal-beszélgetés került megrendezésre az amerikai elnökválasztás kapcsán a Fiatalok Külügyi Közösségének Egyesülete, Magyar Atlanti Tanács ifjúsági tagozata, valamint az ELTE-ÁJK tudományos diákköre szervezésében, a Budapesti Corvinus Egyetemen. A meghívott vendégeket, jelesül Magyarics Tamást, Mándi Tibort, valamint Andor Lászlót a téma elismert szakértőiként tartják számon.

Magyarics Tamás felvezető beszédében annak a meggyőződésének adott hangot, miszerint bár Európából hajlamosak vagyunk az amerikai választási küzdelmet a konzervativizmus és a liberalizmus összecsapásaként értelmezni, a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Elsősorban azért – vélekedett -, mert az említett két ideológia között manapság már eléggé elmosódott a határvonal. Az akkor már ismert választási eredmények kapcsán Magyarics kifejtette: „igen, a konzervatív Amerika győzött, de ezt inkább csak tendenciának tekinteném”. A szakértő véleménye szerint csak Bill Clinton volt a klasszikus értelemben baloldalinak tekinthető elnök az elmúlt évtizedek Amerikájában. Magyarics ezek után a konzervatív és demokrata politika egyes markánsan megjelenő különbségeit vázolta fel, hangsúlyozva, hogy ezek a különbségek gyakran nehezen lennének értelmezhetőek az európai bal-jobb osztatú politikai palettán.

Az elmondottakból kiderült, hogy az Egyesült Államokban az öreg kontinenshez képest jóval nagyobb az egyház befolyásoló ereje. Ez talán abból is kikövetkeztethető, hogy a felmérések szerint az amerikai szavazók túlnyomó többsége „értékek alapján” választ a jelöltek között. A meghívottak egyetértettek abban, hogy az értékeket tekintve George W. Bush karakteresebb üzeneteket tudott megfogalmazni az ezen a téren gyakran tétovázó John Kerryvel szemben.

Magyarics Tamás kitért arra is, hogy miközben a republikánusok a Bush-adminisztráció alatt még a túlzott határokon túli szerepvállalás miatt bírálták a demokratákat, addig 2004-re éppen a demokraták „túlzott külpolitikai puhasága” lett az egyik legfőbb érv a kezükben.

Andor László felszólalásában intézményi oldalról igyekezett megközelíteni az amerikai elnökválasztást. Amint fogalmazott: „az ideológiák nem egyenlő eséllyel indulnak, a hivatalban lévő elnöknek óriási az előnye”. Andor szerint általában jellemző az, hogy egy elnök akkor nem tudja megtartani posztját, ha gazdasági válsággal találja szemben magát, vagy amennyiben olyan nemzetközi konfliktusba keveredik, amely az USA tekintélyét világviszonylatban csorbítja. „Nagy kérdés ugyanakkor, hogy miért tarthatta meg pozícióját Bush akkor, mikor az előbb említett negatív hatások mindegyike fennállt – elmélkedett Andor László.

A Corvinus Egyetem tanára szerint az ok a demokraták elhibázott jelöltválasztásában keresendő, mivel véleménye szerint Kerry nem tudott karakteres jelöltté válni. Ugyanakkor a Bush-adminisztráció megfelelő érzékkel érte el azt, hogy az amerikaiak fenyegetettség-érzése ne hagyjon alább az urnához járulás napjáig. (A politológus-közgazdász ellenpéldaként említette idősebb George Bush esetét, aki újraválasztásához nem volt képes kellőképpen kihasználni az Öböl-háború sikere következtében kialakult „győzelmi pszichózist”.

Mándi László, az ELTE-ÁJK professzora örömét fejezte ki amiatt, hogy a hazai írott és elektronikus sajtóban „végre átjött” az amerikai választási rendszer számos sajátossága, így az is, hogy az nem minden esetben alapul demokratikus elveken. A szakértő utalt a USA alapító atyáinak demokráciával kapcsolatos félelmeire, amely félelmének egyébként annak idején Alexis de Tocqueville jeles gondolkodó is hangot adott. Beszédében igyekezett érzékeltetni, hogy a Republikánus Párt koránt sem olyan egységes, mint amilyennek gondolnánk, mert hiszen éppúgy megtalálhatóak benne a keresztény-konzervatívok, mint a libertariánusok, avagy a klasszikus konzervatívok. Ezeket az érdekcsoportokat meglátása szerint az tartja össze, hogy még egymásnál is kevésbé kedvelik a Demokrata Pártot. Mándi László kitért a demokraták válságát előrevetítő elgondolásokra is, amelyek egyúttal az amerikai politika jobbra tolódásával párhuzamban alakulhat ki. Itt az előadó utalt arra is, hogy a demokraták elvesztették a sok évtized alatt meglévő „regisztrált többségüket” (az amerikai választók első nyilvántartásba vételükkor megjelölhetik pártszimpátiájukat, a többség él is ezzel a lehetőséggel).

A transzatlanti kapcsolatokra irányuló kérdésre válaszolva Magyarics Tamás kifejtette: jobb lett volna, ha Európa nem dédelgetett volna illúziókat John Kerryvel kapcsolatban. „Amerikának érdekei vannak, legfeljebb a stílus lett volna más” – fogalmazott. Magyarics e helyütt hangsúlyozta azt, hogy az öreg kontinens sokkal nagyobb mértékben támogatja az intézményi (így ENSZ) alapokon nyugvó nemzetközi rendszert, míg Washington nem ritkán az unilateralizmus és a nyers erő híve. A előadók ugyanakkor nem értettek egyet abban a kérdésben, hogy a manapság megfigyelhető transzatlanti feszültségeknek mélyebb okai vannak, avagy csak átmeneti jelenségről van szó. Andor László szerint „az amerikai unilateralizmus Európa felemelkedésének terméke; amíg a háború után a kontinens padlón volt, az Egyesült Államok multilaterális politikát folytatott.

A fenti néhány sorból talán kiderült, hogy a mintegy hatvanfős nézőközönség számos új érdekes tényezőt hallhatott az amerikai elnökválasztás kapcsán. A rendezvény sikerét tapasztalva a szervezők hozzáláttak a következő előadás előkészítéséhez, amelyről itt az européer.hu oldalon időben tájékoztatni fogunk.

Szervezők:

Támogató: Magyar Atlanti Tanács