Kína behálózva
A korlátlan lehetőségek és a lehetőségek korlátainak hazája

2003. december 11.
Csomán Gábor

Napjainkban Kínában körülbelül 68 millió ember használja az internetet, amivel a világon a második az Egyesült Államok után. Talán csak idő kérdése, hogy a legtöbb internetezőt tudhassa magáénak a világ legnépesebb országa, ugyanis a felhasználók száma rohamosan növekszik. Érdemes azonban egy pillantást vetni arra, hogy a reformok iránt elkötelezettnek tűnő, pragmatikus pártvezetés hogyan alakította az elmúlt években az internet nyújtotta „korlátlan” lehetőségeket.

1987. szeptemberében Qian Tinbai professzor küldte el Kína első e-mailjét a következő címmel: „Crossing the Great Wall to Join the World”. A professzor 1990. októberében regisztrálta Kína domain nevét, amely a .cn rövidítést kapta. Hét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy létre hozzák a CNNIC-t (China Internet Network Information Center). Ez a központ azóta folyamatosan közli felméréseit Kína internet felhasználóinak összetételéről és jellemzőiről. A CNNIC adatai szerint Kínában 1997 márciusában még mindössze 1.695 honlap létezett a .cn domain alatt, míg ez a szám 2003. októberére 282.456-ra nőtt.

Kínában az internet hozzáférés szigorú szabályokhoz van kötve. A kínai kulturális minisztérium júniusban jelentette be, hogy tíz helyi vállalatnak adott ki internetkávézó-hálózatok üzemeltetéséhez szükséges engedélyeket. A licencek többségét részben vagy teljesen állami tulajdonú vállalatok nyerték el, mely előrevetíti a kisebb cégek ellehetetlenülését.  A piac 95%-át azonban még így is a független netkávézók jelentik, amelyből több mint százezer működik az országban. A netkávézók száma tavaly még elérte a kétszázezret, de a folyamatos incidensek miatt a hatóságok szigorúbb szabályozást vezettek be, és bezárták az illegálisan működő intézményeket.

Ehhez még hozzájön, hogy a szolgáltatóknak az elérhető tartalmat szűrniük kell. A kínai kommunista hatóságok régóta igyekeznek ellenőrizni a világhálón lévő tartalmakat. Az ifjúságra károsnak vélt pornográf, szerencsejáték és szélsőséges tartalmú oldalakat központilag blokkolják. 1996 első tíz hónapjában a pornográfia és „kulturmocsok” elleni harc során a kínai rendőrség több mint 47000 (!) embert vett őrizetbe.

A hatóságok mindent „kulturmocsoknak” neveznek, amelyet egészségtelennek vagy politikailag gyanúsnak találnak. Ezek alapján a nyugati oldalak a legtöbb esetben ebbe a kategóriába sorolhatók. Ugyan 1997-ben újból lehetővé tették számos nyugati oldal elérését, azonban az enyhítések nem vonatkoztak számos olyan helyre, amelyet Peking politikailag érzékenynek tekintett – különösen a Taiwannal (Tajvannal) és Hong Konggal foglalkozó híreket és kommentárokat.

Tavaly szeptemberben letiltották a Google internetes keresőprogramhoz való hozzáférést. Jiang Zemin (Csiang Cö-min) a novemberi pártkongresszusra készülve kijelentette, hogy egészséges légkört kívánnak teremteni, így a politikailag kényes témákat szigorúbban ellenőrzik. Pár nappal később ugyan újra használhatták a kínai internetezők a Google-t, viszont a „kényes” témákra (pl.: a Tibet, a Falun Gong (Falunkung) szavakra és az államelnök nevére) továbbra sem lehetett keresni.

Egyre jobban érzékelhető, hogy a pekingi vezetés internetes tartalomszűrésre irányuló törekvései kudarcra vannak ítélve. A kínai internet felhasználók száma és az általuk vagy nekik készített elektronikus tartalom olyan mértékben növekszik, amelyet nem lehet megfigyelni és mindenre kiterjedően ellenőrizni. Az internettel összefügghet a mobiltelefonok rohamosan növekvő száma, ami ma már meghaladja a 240 milliót (28.5 millióval több, mint az előző évben) az 1.3 milliárd lakosú országban. Így világ SMS forgalmának több mint felét Kínában lakó felhasználók küldik, ezek a rövid üzenetek pedig egyre inkább ellenőrizhetetlenek. Kína lakossága (közülük is elsősorban a keleti parton és a városokban élők) egyre több információhoz férnek hozzá – gondoljunk a .cn bejegyzésű domainek emelkedő számára, és ne feledkezzünk meg a más országokban működtetett honlapokról sem!

A rendszer fenntarthatósága szempontjából az a kérdés, hogy mi fog történni, ha az ellenőrizhetetlen információ mennyisége elér egy olyan kritikus szintet, amely már nem megoldható azzal, hogy bebörtönöznek néhány ezer embert,  illetve blokkolnak néhány ezer internetes oldalt.